Igen, itt két generációval fogok találkozni, az édesanyával (aki részben a patika névadója, ugyanis a másik névadó a magyarok Nagyasszonya), és a leányával, Andreával. A harmadik generáció nem lesz jelen, mert mint említettem Andrea orvos leánya – a kis Andrea - Debrecenben a Klinikán teszi dolgát, a fia Jóska pedig nem elérhető, mert nyaral. Az Anya Gyógyszerésznő - csupa nagybetűvel írva - igazi régi világból „színpadra” lépő, hivatása magasrendűségét tudatosan vállaló kolléganő. Cirádás szemei tisztán csillogón, kíváncsian néznek rám. Nem is kérdezem szabad-e tegeznem, mert olyan fiatal és tele van energiával.
Mária ismertessél meg bennünket a családoddal!
Biharból származom, Zsákáról. Édesapám Csapó István uradalmi gépész- és kovácsként dolgozott, ő vezette a személygépkocsit is. Édesanyám Szűcs Mária háztartásbeli volt. Öten voltunk testvérek, még él a 88 éves dr. Csapó István bátyám, aki igazgatója is volt az egri Kórháznak, és a húgom Irma, aki tanárként ment nyugdíjba. Én 1937-ben születtem, és Zsákán jártam általános iskolába, majd Berettyóújfaluban az Arany János Gimnáziumban érettségiztem. Elsőre felvettek 1955-ben a gyógyszerész karra Pestre. Miért lettem gyógyszerész? Zsákán volt egy kedves gyógyszerész és amit ő csinált a táraasztal mögött, az a titkos világ érdekelt. Tehát a gyógyszerkészítés a betegek számára. Meg az az igazság, a bátyám azt mondta, ne csak orvos, de gyógyszerész is legyen a családban.
Akkor Te ’56-ban a fővárosban voltál?
Igen, de Gegesi professzor először nem engedte, hogy kivonuljunk, féltette a hallgatókat. Később viszont engedte.
Andrea szólal meg: Anyu, ha erről az időről beszél, mindig felzaklatják az emlékek. Az éhezés, a kalandos hazajutás és az öröm, hogy annyi megpróbáltatás után hazaért egészségesen és a szülei is jól voltak.
1960-ban végeztem, Mosonyi professzorra szívesen emlékszem vissza. Közben az egyetemen megismerkedtem Gál Józseffel, a későbbi férjemmel, aki igen neves kosarazó volt abban az időben. Más volt, mint mi.
Hol kezdted a diplomás életed?
Kunhegyesen, ott két patika volt, így nem egy helyen dolgoztunk. Szerettünk volna egy helyre kerülni, ami sikerült is 1962-ben, ennek a patikának az elődpatikájába, a 15/20-as gyógyszertárba. A vezetői kinevezést én kaptam meg, mert a férjemnek be kellett vonulnia, így nem volt meg a kinevezéshez szükséges gyakorlati ideje.
Hogyan alakult itt Jászladányban az életetek?
Áldott állapotban lévén bizony itt nagyon kezdetleges körülmények vártak bennünket. Jéghideg, egy kis vaskályha, a nyílászárók nem zártak. Sorolni is sok lenne, hogy milyen állapotot találtunk itt. Másnap megjött a férjem az apósommal és a szükséges bútorral. Ennek ellenére hála Istennek Andrea egészségesen jött a világra. Itt cseperedett a patikában. A férjem a kapcsolatot tartotta, az adminisztrációt intézte, én pedig csináltam a gyógyszerész munkát.
Múltak az évek, itt próbáltatok emberi körülményeket kialakítani magatoknak, ami mint említetted, nem volt egyszerű. Eljött az 1995-ös év, sikerült privatizálni a patikát…
Te, mint vezető a rendszer informatikai kezelői által emlegetett példakép lettél, mert ha nyafogott valaki a nehézségek láttán, akkor Téged említettek példaként: „Ha Gálné meg tudja csinálni, akkor Te miért nem?” – kérdezték.
Igen, így volt ez 2016. április 15-ig, amikor valami megváltozott. Lelassultam, zavart lettem. Kiesett az életemből pár nap és Debrecenben a Tüdőklinikán születtem újjá. Most is készülök kontrollra menni.
Mária most már az oxigénpalack mellől néz rám tiszta tekintettel. "Tudod, nem félek: mert ha Isten velem, ki ellenem?” Feláll és büszkén mutatja a kertjét, a teraszát, ahol most a napi sétáját csinálja.
A beszélgetésünket végig hallgatta Mária gyógyszerésznő leánya Gál Andrea, aki minden szolnoki továbbképzésen az első sorban teljes figyelemmel követi az előadásokat.
Andrea azt már hallottam, nagyon nehezen akartad elhagyni Édesanyád védettséget biztosító meleg „fészkét”.
Ez igaz és hála Istennek azóta is a köldökzsinór szimbolikusan most is hozzá köt. Kisebb-nagyobb megszakításokkal együtt dolgozunk és élünk. Egyébként édesapám családjában is sok rendkívüli ember volt. Egyet külön megemlítek, az édesapám nagyapja Trianon után nem esküdött fel a román kormányra: így mint sok más magyarnak el kellett hagynia Erdélyt és hazáját. Vonattal költöztették át Magyarországra feleségével, Túri Lídiával. Viszontagságos körülmények között jutottak el Reformátuskovácsházára (Csanád-Arad-Torontál megye, jelenleg Békés megye), ahol - mint a helységet bemutató üdvözlőlapon látható – alapított Hangya Szövetkezetet (bolt és italmérés), fürdőt és tánctermet a szórakozni vágyóknak.
Te akkor jászladányi leány vagy?
Igen, itt jártam általános iskolába is, majd a Verseghy F. Gimnázium fizika tagozatán érettségiztem. Tudod Margitka annyira természetes volt, hogy patikus legyek, mert itt éltem, ezt láttam a szüleimtől. Az biztos, hogy nekem sok-sok minden, amit az egyetemen hallottam olyan természetes volt, mint ahogy minden reggel felkel a nap. Szegedre jelentkeztem és nagy szeretettel gondolok vissza az egyetemre, a városra, nagyon szerettem ott, és szívesen megyek vissza.
Tanárok közül kire emlékszel, mint jó oktatóra?
Pintye János, Tóth László tanár urakra és Kata professzor úrra. Tudod miért? Mert mind a hárman komoly tudást követeltek tőlünk.
Andreám, de a Te szíved már nem volt szabad mire felnőtt hölgy lettél, hiszen 5 éves korodban megláttál egy kisfiút, akinek különös háromkerekű biciklije volt és mint mondod, azonnal beleszerettél.
Igen, rácsodálkoztam a kerékpárra és a fiúra, akit Katona Józsefnek hívtak és a nevem is bizonyítja, hogy ez a rácsodálkozás még mindig tart. Amikor az egyetemen megkaptam a diplomám, ő leszerelt a katonaságtól és összeházasodtunk. Szolnokon élünk, onnan járunk ki ide dolgozni.
Meséljél a gyermekeitekről!
Két gyermekünk van, 1989-ben született Andrea, aki háziorvos rezidens Debrecenben. Ő vigyázott a nagymamára a Klinikán. 1993-ban látta meg a napvilágot József, aki harmadéves gyógyszerészhallgató Szegeden.
Mi most a legfőbb vágyatok?
Az, hogy Anyu újból átvegye az irányítást. Hidd el, hogy a Betegek is visszavárják, mert mint mondják „Mária néni, a gyógyszerésznő nagyon hiányzik mindenkinek”.
Ezt bizonyítandó, befejezésül felsoroljuk azt a sok megbecsülést kifejező kitüntetést, amit Mária gyógyszerésznő kapott. Talán most legszebb emlékként gondol vissza az Önkormányzattól kapott „díszpolgár” cím odaítélésére, ami ünnepélyes keretek között zajlott és ahol nem előre felkészülve, de az Ünnepelt olyan rövid és velős beszéddel rukkolt elő, hogy azóta is emlegetik. Kérdeztem honnan szedte ezt a szöveget?
Honnan? Hát a saját életemből merítettem, ami egyáltalán nem volt esemény nélküli. Átélni meg pláne nem: szórakoztató, illetve néhol bizony megható.
Kedves dr. Csapó Mária és családja, kívánunk jó egészséget és azt, hogy a szép kertedben a ház hatalmas oszlopai alatt sok csendes órát töltsél szeretteid és betegeid társaságában.
Köszönöm a beszélgetést!
G.M.A
2016. november