Magazin

Élettörténetek

Dr. Szakács Imre és Dr. Vona Ferenc

A nagybetűs Élet

Az új esztendőt, ha a kedves Olvasó egyetért, kezdjük azzal, hogy kérdezzük meg a „nyugdíjas” kollégánkat, vagy esetleg nem is egyet: hogyan tölti napjait, ha már még arról is lemondott, hogy helyettesítést sem vállal, csak lubickol a „semmittevésben”. A véletlen az évfordulók kapcsán szinte tálcán kínált fel két jóbarátot. 

Bizony a szeme színe sem egyforma a két áldozatnak. Még a Jóisten is igazán eltérő jellemet adott nekik. Kik ők? Dr. Vona Ferenc és Dr. Szakács Imre gyógyszerészek. 

Mind a ketten bölcsen öregedtek meg. Jó velük beszélgetni, sok a közös, de a külön
megélt tapasztalatuk is. Imre szeret mesélni, érdeklődő tekintettel néz körül, mi az, amivel még nem foglalkozott? Feri mosolygós bölcsességgel hallgat, olyan érzésem van, nem is figyel az elhangzottakra. Megkérdezem, jól érzékelem-e ezt a hallgatást, s ő bölcsen válaszol. Már sokszor hallottam! – volt a válasz.
Közös bennük, hogy mind a ketten
szakmabelivel házasodtak. Feri felesége még festett is, gyönyörű képei vannak, művész-gyógyszerész volt. A sok négyesben eltöltött feledhetetlen idő, azzal kecsegtette őket, hogy ez mindig így marad, örökkön és örökké! A Sors rendeltetése folytán azonban mind a ketten egyedül maradtak.

A két úrnak meg kellett próbálni felépíteni az időszámításuk utáni állapotot. Nem sopánkodtak, célt kerestek és ott volt mind a két apának a két-két gyermeke. Ferencnek kettő, Imrének négy unokája teszi színessé az életét.

Hihetetlen szerencséjük van, hogy nagyon sok közös emlék, ünnepek, közös utak, városok, szakmai rendezvények hangulata, íze, illata él bennük. Mosollyal, fél szavakkal előidézhetők és újból átélhetők számukra.

Hogyan képzeltétek el a nyugdíjas éveket, Feri?
Gyöngyösön építkeztünk, Magdi művészi elképzelései testet öltöttek a ház tervezésénél, építésénél, és ez látható is. Minden úszik a fényben, minden tevékenységnek meg van a tere. Mikor készen lett a ház, és beköltöztünk, még 2 évig kijártunk Tarnamérára. Anno itt kezdtük a diplomás éveinket, 48 évig voltam ezen a településen gyógyszertárvezető.

Nem hiányzik a falu és a munka?
Mindennek eljön az ideje. Tudni kell abbahagyni és mást elkezdeni, és értelmet találni a létezésben.

Most mivel töltöd az időd?
A piacra majdnem minden nap kijárok, szeretem a bevásárlást magam végezni. Otthon a híreket meghallgatom, az internet elő-kapcsolat a világgal. Szeretek barkácsolni, amit tudok, megcsinálok. Élvezem a „magizást” – lecsót, lekvárt teszek el télire. A nyár Zamárdiban telik el a nyaralóban a családdal.

Úgy emlékszem, régen sokat utaztatok.
Igen, bejártuk a Kárpát-medencét. Most már nem utazom, itt vannak a könyvek, meg a focimeccsek, azok teszik változatossá a nem sok szabadidőt. Az igaz, beszélgetni szeretek, de igazi jó társalgást csak kortárssal lehet folytatni. Mi Imrével 65 éve megbeszélünk mindent, ott folytatjuk, ahol Zamárdiban, Parádon, vagy Pesten abbahagytuk.

A fő sudokus egyetértően bólogat. (Kedves Olvasó, lehet, hogy szégyellni kellene, de nem tudtam mi az a sudoku!? Ez egy logikai játék, melyben megadott szabályok szerint számjegyeket kell elhelyezni egy táblázatban.) Imre tehát keresztrejtvényt fejt, és sudokut játszik. Ő is kétlaki életet él, de a parádi öreg házba nem nyaralni jár, hanem ás, kapál, metsz, éli az ősök paraszti életét. Csak irigyelni lehet, amilyen alapossággal teszi ezt.

Amikor először írtunk róla, itt látott bennünket vendégül és mutatta meg a birtokát és az öreg házat, melyet belülről olyan modern kényelemmel rendezett be, hogy az semmi kívánni valót nem hagy maga után.

Az év mely időszakát töltöd itt?
Általában április 1-10 között jövök ki tavasziasítani, azután november 1, Mindenszentek után téliesítek, és kezdem a pesti életem.

Egyszer a cikkel kapcsolatosan egy szerdai napon kerestem, de nem vette fel a telefont. Este visszahívott és intően mondta: „Tudod, szerdánként a Pascalban úszom.” Na tessék, elfelejtettem.

A Pascalon kívül a pesti élet nálad mit jelent?
Operába, operettszínházba havonta járok, színházba, múzeumba is gyakran ellátogatok, ha számomra érdemes előadást, kiállítást találok.

Nem hiányoznak a nagy utazások, mint amilyeneket tettél/tettetek majdnem az egész világon keresztül a Szakács-családfa felkutatása kapcsán?
Imre: Ausztrália kivételével minden földrész számos országában jártam. A nagy utazások ideje lejárt, marad Közép-Európa és szép hazánk. A híres történelmi helyek, szép tájak elérése nagy feltöltődést jelent számomra.
Feri: Rövidebb társasutazásokra, wellness-hétvégékre vállalkozunk, ezek kielégítik igényeinket.…

Kedves Olvasó, kérdezzük meg a két úrtól, ha meg nem sértem őket, hol töltik az ünnepeket? Ahogy ismerem kettőjüket, Karácsonykor nem marad ki az éjféli mise. Szilveszterkor mivel ütitek el az időt?
Imre: Az éjféli mise, mint ahogyan a vasárnapi mise is, számomra elmaradhatatlan. A Karácsonyt gyermekeim és unokáim társaságában, szeretetben és békességben éljük meg. Az újévi programunk évek óta a Mága-koncerten való részvétel.
Feri: A szentestét hagyományosan szűk családi körben, gyerekekkel, unokákkal töltjük. Az óévet párommal baráti körben búcsúztatjuk.

Bár amikor a kollégák olvassák e sorokat, már túl leszünk mindenen. Reméljük minden kutya és cica, aki gazdátlanul maradt otthon, megtalálja a szeretett vackát, mi pedig az Olvasókkal együtt, az elmúlt mellé tesszük saját szép vagy elfelejthető emlékeinket, és együtt a két kiváló kollégával elkezdjük a 2019-es évet, vagyis folytatjuk a nagybetűs ÉLETet.

G.M.A.

2019. január