Magazin

Élettörténetek

Dr. Somogyi Gabriella gyógyszerész

Magisztráliák mestere otthon és a patikában

Ez a május eleji nap olyan volt, mintha április lenne, hol eső zúdult le az ember nyakába, hol kisütött a nap. Keszthely így úgy nézett ki, mintha most mosták volna tisztára a tetőket, a házakat és az utcákat az ég angyalai. 

 

A főutcán található Park Gyógyszertárban a riportalanyom jön elébem és tessékel be az irodába, közben a többi csinos fiatal kolléganővel is megismerkedem. 
A főnök-helyettes Dr. Somogyi Gabriella, akihez Domján Andrea kolléganőm ajánlására jöttem. Nem zavartalan a beszélgetésünk, mert mindig történik valami. Így többször megszakítjuk a beszélgetést. A főnök, Dr. Tegéné Dr. Tóth Edit is beugrik.

Gabi hová való vagy?
Keszthelyi vagyok és a szüleim is itt éltek, illetve itt jártam iskolába is.

Ahogy említetted 1849-ig visszamenőleg megtaláltátok az ősöket az anyakönyvekben. Az 1849 előttiekről azért nincs dokumentum, mert leégett a templom és a parókia is.
Meséljél légy szíves az őseidről!
Tudod nekem igazán kreatív őseim voltak. Dédapám Bodri Lajos nyomdász volt, de szeretett festegetni is. Megajándékozott egy-egy általa festett képpel néhány családtagot, nekem is van tőle egy alkotása, de a család leányainak az emlékkönyvébe is szívesen rajzolt és festett, leginkább tájképeket, csendéleteket. Dédmamám nagyon szépen hímzett. Mind a ketten siketek voltak, Kaposvárott a siketek iskolájában ismerkedtek meg. Nem születetten voltak siketek, hanem betegség szövődménye okozta a halláskárosodásukat. 5 gyermekük született, de a szamárköhögés sajnos elvitt kettőt. Az egyik leányuk volt az én nagymamám, Bodri Mária, aki gyönyörűen hímzett matyó és kalocsai mintákat. Nagyapám Kovács Árpád pincér volt, igazi úriember, a Felvidék számtalan kastélyszállójában és a budapesti Astoriában is dolgozott. Ha Gyenesdiáson elment sétálni, vasalt ing, élesre vasalt nadrág, mellény és sétabot volt, ami meghatározta megjelenését.
1960ig nagymamámmal vezették a „Gyenesi Csárdát”, ami igazi híresség volt, nagymamám főzött, nagyapám kiszolgált. Nem volt hangoskodó, de ha egy vendég nem úgy viselkedett, apró ember lévén tekintélyével el tudta feltűnés nélkül távolítani az illetőt a csárdából.
A művész vonalat Bodri László nagybátyám vitte tovább, aki ötvös és aranyműves volt. Sajnos már múlt időben kell beszélnünk róla, de a család hölgytagjai a szépen kimunkált aranygyűrűivel ma is dicsekedhetnek. Egyébként ő Budapesten élt.

Gabikám most már eljutottunk időrendben a szüleidhez. Ismertessél meg bennünket velük!
Édesanyám Kovács Gabriella, postatisztként ment nyugdíjba. Édesapám sajnos már nem él, ő a SzOT Üdülő karbantartójaként fejezte be életét.
Két leányuk született, az egyik vagyok én és a nővérem Ágnes, aki földrajztanár és könyvtáros Győrben az Apor Vilmos Katolikus Iskolában. Férjnél van, 3 nagyszerű unokája van ott édesanyánknak.

Most már beszélgessünk rólad is!
Mint mondtam neked, itt születtem Keszthelyen, az itteni akkor Szendrei Júlia Általános Iskolába jártam. A legérdekesebb dolog az ifjú életemben, hogy „imádtam” a kémiát. Középiskolába a Vajda Jánosba jártam és ott kémia fakultációra iratkoztam be, ahol dr. Nagy Zsigmondné kémia tanár mintha látta volna a jövőm, úgy szólított: „na gyógyszerész kislány, mondd csak meg…”

Áruljuk el az Olvasóknak, azért nem Te vagy első méregkeverő a családban, mert van egy igen nagy tekintélyű nagynénéd, Dr. Kovács Olga, aki az Aesculap Patikában vezető-helyettesként dolgozott Ajkán, és jelenleg is ott él.  Ő igen későn ment férjhez és a férje Dr. Kilyénfalvi Ödön, a gyógyszerész szakma kiválósága szintén és az Aesculap Patika vezetője volt. Ők voltak a Te bimbózó érdeklődésednek a felkeltői.
Igen, valóban nagy hatással voltak rám. Budapestre jelentkeztem, ahová elsőre felvettek és kollégista lettem.

Hol töltötted a nyári és az államvizsgás gyakorlatokat?
Hol lehetett volna máshol, mint Ajkán? És még az is az igazsághoz tartozik, hogy az első év után nem volt kötelező az 1 hónap nyári gyakorlat, de azt hiszem kitalálod, nekem mennem kellett! Több száz kúpot csomagoltam, egy életre megtanultam hogyan néz ki egy szabályosan, szépen becsomagolt kúp!

Államvizsga után hogy teltek az éveid?
Visszamentem Ajkára. A szakdolgozatom dr. Kéri Ágnes vezetésével Budakalászon a Gyógynövénykutató Intézetben csináltam, Petri professzor asszonynál védtem. A témám az Artemisia volt, amiért most Nobel-díjat kapott egy japán tudósnő.
A szüleim nagyon örültek, hogy gyógyszerész lettem. 4 évig Ajkán voltam, ott Ödön bácsi megtanított minden olyan apró finom fogásra, amely szükségeltetik, hogy a célnak megfelelően kinéző, stabil, a hatását maradéktalanul kifejtő készítmény kerüljön ki a kezem alól.
Majd a Hévízi Kórház zártforgalmú patikájába kerültem, ahol Dr. Tóth Lívia „Lilla” volt a főnököm. Ott is 4 évet töltöttem el, majd ide a Park Patikába keresett beosztott gyógyszerészt Dr. Tegéné Dr. Tóth Edit, és azóta együtt dolgozunk. Nagyon jó kollektíva van itt.

Ahogy hallgatlak, hogy mivel töltöd a szabadidőd, nem unatkozol. Örökölted őseid szorgalmát, találékonyságát és művészi hajlamát. Erről még beszélünk. De kérlek azt meséld el, hogy egy jövendő államvizsgás gyakornok hogy toppant be ide a Park Patikába és milyen feltételt szabott ahhoz, hogy egyáltalán belépjen ide dolgozni?
Igen, ez a történet ma igen ritka, vagy mondhatnánk egyedi. Egy gyógyszertári asszisztens unokája állított be ide, és azt mondta, ő szigorúan ragaszkodik ahhoz, hogy csak olyan patikába megy dolgozni, ahol magiznak. Na itt beletalált, itt rengeteg magi van, egyedi receptek, FoNos készítmények. Mindig laborálunk. Pilulat is csinálunk (remélem ezt Erős professzor úr is olvassa! Szerző)

Megvallom kedves Olvasó, hogy csodálkozó irigységgel töltött el ez a hír!

Gabikám a patikai munkán kívül mit szeretsz csinálni?
Gyenesdiáson élünk, sokat van együtt a család, számtalan közös utat tervezünk. Magyarország olyan szép, hogy nem tudom a csodák megtekintésének a végére érünk-e valaha. Otthon traktort vezetek, a portát rendben kell tartani! Édesanyámmal sokat kézimunkázunk, ő szereti a keresztszemeseket, én a foltvarrást gyakorlom.

A cikk illusztrációjaként bemutatunk az Olvasónak egy pár lenyűgöző színű anyagból, figurális és absztrakt díszítéssel készített párnát!

Gabi eltűnik, majd jön a csoda látvány és a még csodálatosabb ízkompozíciókkal töltött fekete csokoládé bonbonok.
Köszönöm a dicséretet, 15 féle ízzel töltött bonbont készítek.

A cikk szerzője meg kell jegyezze, hogy a bonbon fekete csoki külső héja mintás, és fényes, egyenletes. A töltelék? – hát ezeket meg kell kóstolni!! Gabi kolléganőnknek a konyhai technológia is dicséretesen megy!

Te tényleg bebizonyítod életeddel, egy patikus – ha kell – mindenhez értő kézzel nyúl.

Köszönöm a beszélgetést!

G.M.A.

2016. június