Magazin

Élettörténetek

Dr. Palovits Gyuláné Dr. Tóth Ida

A kék ruhás hölgy ünnepnapjai 

Milyen a vas, ha búzavirágkékben tündököl? Ez a kedvenc szín varázsolta feltűnővé az aranydiplomáját 2001-ben átvevő Dr. Tóth Idát. Azután elrepült a 10 év, Ducika csak azt észlelte, családja egyre népesebb, és addig ismeretlen új tagokkal bővül. Ismét előkerült a szekrényből a búzavirágkék csoda, hiszen át kellett vennie a gyémántdiplomáját. 

Elrepült 5 év és 2016. november 5-én kora reggel szinte természetes volt, hogy Dr. Tóth Ida a kedvenc ruháját öltötte magára. A diploma átvételkor ott állt az ünnepelt mögött a szintén gyógyszerész fia, Gyuszi, hogy segítsen édesanyjának, ha szükség lenne rá! A pillanatot megörökítette a fotós, utólag a család a képet nézve csodálkozik: miért is kellett volna ezt a szálfaegyenes búzavirágot támogatni? A törékeny 89-es kolléganőt nem viselte meg a vasdiploma „súlya” vagy saját kora! Csodálva nézem én is a járókerettel biztonságosabban mozgó Dr. Tóth Idát, aki karcsúan, az elmaradhatatlan klipszével a fülében mosolyogva invitál be a napfényes lakásba. Az otthoni öltözéke is búzavirágkék, fantázia kötötte virágokkal tarkított.

Ott folytatjuk – vagy kezdjük – a beszélgetést, ahol 5 évvel ezelőtt abbahagytuk?! Ducika készült, csak a legújabb képeket szedte össze, hiszen az 5 évvel ezelőtti fotók dokumentálták a róla megjelent cikkben az akkor gyémántdiplomás addigi életét.
Mellesleg megjegyzem, tudod Baba, a doktori oklevelet is ebben a ruhában vettem át a gyémánt- és a vasdiploma között. Csodálatos nap volt 2016. november 5-e. Azok, akik el tudtak jönni, mind velem ünnepeltek. Akkor már 3 generáció gyógyszerész képviseltette magát, az unokám Ágota, a fiam Gyula és én, az „ősanya”.
Ez az esküvői kép Imola unokám fotója édesanyjával, Hajnalka lányommal. A másik képen pedig jövendőbeli férjével. A házasságkötés a Seychelle-szigeteken volt, ezeket a szigeteket addig az időpontig nem is ismertem és hallottam róluk, amíg Imola unokám nem jelentette be, hogy ott szervezi meg a Nagy Napot. Nézd csak, az ottani hagyomány szerint mindenki mezítláb van.

A következő képen: 2016-ban vette át gyógyszerész diplomáját Gyuszi (Öcsi) leánya, Ágota. Nagyon büszke vagyok rá, a gyulai kórházban mind a közforgalmú, mind az intézeti gyógyszertárban dolgozik. Ez számára nagyon előnyös, hiszen mind a két ellátást megismeri. És ami nagyon fontos, jól érzi magát.
A nagyobbik Palovits unokám, Gyula III. is Budapesten dolgozik (geoinformatikus), családjával Vecsésen élnek, kislánya Ilka az első unoka Öcsiéknél. Gyuszi munkája mellé elkezdte a családfa kutatást, ami nagy történelmi ismereteket is megkíván.

Duci és ez a csodálatos báli fotó? Ki van rajta?
Öcsi kisebbik fia Bálint, a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium szalagavatóján készült. Ugye milyen romantikus kép? Nagyon jó gimnáziumba jár, de meg kell jegyezzem, a gyerekek is törekvőek, tudják, ha érvényesülni akarnak, akkor keményen kell dolgozniuk.  Tavaly már letette az angol nyelvvizsgát. Most három egyetemre adta be a pályázatát, orvos szeretne lenni. Szorgalmas, okos fiú, ő örökölte az én művészetek iránti vonzódásom. Tudod mindig szerettem érdekes utakat szervezni, művészeti alkotásokat megörökíteni és azokról mesélni.

Ki ez a két kislány a tűzoltók társaságában, és ha jól látom, ezen a hídon is ők állnak?
Mind a két kép érdekes eseményt dokumentál. A tűzoltós története: Tamás unokám, Hajni és férje – Kovács Zoltán – fia, feleségével Dr. Boros Mártával és a két gyermekükkel, Natáliával és Antóniával (Toncsi) kint élnek Los Angelesben. A két kislány lekéredzkedett az udvarra édesanyjuktól, hogy játszanak. Nati felnézett a házra és látta, hogy a III. emeleten az egyik ablak mögött lángok tűntek fel. A két gyerek felszaladt édesanyjukhoz, hogy hívják a tűzoltókat. Azok pillanatokon belül a helyszínre érkeztek, majd a tűz eloltása után lefotóztatták magukat a nap hősével, és annak húgával. A másik képen Los Angelesben a „Saul fia” című filmalkotást követő Oscar-díjátadó gála után Tamás és a két kislány ismerkednek a várossal.  Engedd meg Baba, hogy a leányom és férje nagy élményét elmeséljem. Kimentek Tamásékhoz, a március 15-i ünnepségen is részt vettek. Hajni mondta, milyen jó, hogy Tamás kérte, hozzon kokárdát, mert tényleg nem volt elég, amit Tamásnak biztosítottak. Látta milyen meghatott, átszellemült arccal énekelték az ünnepségen megjelenők a Himnuszt! Nem magnó szólt, nem gépi zene! Ők énekeltek, nem motyogtak. Ahogy hallgatta őket, kicsordult a könnye, olyan felemelő volt a megemlékezés. Egész életében emlékezni fog rá – azt mondta. 

A karácsonyi fotón láthatóak még a máltaiak, akik hazajöttek ünnepelni. Ők Hajni Ágnes leánya és férje Sila Zoltán, valamint három gyermekük, Maxi, Lujza és Mia.

Szoktatok még máskor is együtt lenni?
Igen. Ugye emlékszel, én Nagykanizsáról származom, a szüleim hivatalnokok voltak, a nagyszülők szőlőt hagytak rájuk. Ezt a földterületet eladták az 50-es években, az árából Balatonfenyvesen vettek egy kis házat. Ahogy nőtt a család, bővíteni kellett a nyaralót, majd a Hajniéké lett, Öcsiék vettek ettől a háztól nem messze egy másikat, ott találkoznak, illetve találkozunk még. A másik találkozásunk azokkal, akik már nem élnek - a temetőben nyugszanak - minden november 1-én van. Ilyenkor gyermekeim felszednek engem. Még a tavalyi Halottak napjára is leutaztunk Zalába 3 napra. Már igazi forgatókönyvünk van erre az időre, Gellénháza, Zalaegerszeg, Nagykanizsa az úti cél. Végigjárjuk a sírokat, emlékezünk. Most már itt is kimegyünk a nagyapa, férjem Dr. Palovits Gyula sírjához Békéscsabán.

Ducika megengeded, hogy kapásból egy-két kérdést feltegyek?
Hogyne, ha tudok, válaszolok.

Mindig is tudtad, hogy gyógyszerész leszel?
1944-ben a háború alatt az Orsolyák (római katolikus apácarend Sopronban) biztonságosabbnak találták, ha mindannyian hazamegyünk, akik bentlakók voltunk, így én is. Nagykanizsán csak líceum volt, onnan nem mehettem volna egyetemre, de ’45-től a felekezeti gimnáziumokba fel kellett venni azokat a leányokat, akik érettségizni akartak. Így kerültem a piaristákhoz, mert már akkor tudtam, én patikus akarok lenni, tehát nekem érettségi bizonyítvány kell. Fel is vettek.

A hivatásod boldoggá tett?
Igen, nagyon élveztem a közvetlen kapcsolatot a gyógyszertárba betérőkkel Gyulán, a gyógyüdülőben általam vezetett patikában. Nyugdíj után ott töltöttem 20 évet! Ha újból kezdeném, akkor is gyógyszerész lennék. De a sója, ami az ízét adja az életemnek, hogy 60 évig kórusban énekeltem. Bálint unokám érzi ezt, és teszi elkötelezetten. Az óvónő édesanyja vett neki egy furulyát, és az jelenleg már tenor kürtté változott, a Gyulai Ifjúsági Fúvószenekarban zenél. Egyébként zeneiskolában harsonázni tanul. Bírja, szereti és átjárja a zene az egész lényét. Ajánlom mindenkinek az énekkart is, ha egyszerűen csak boldog akar lenni.

Mit találsz elfogadhatatlannak és érthetetlennek?
Azt, hogy van három hölgyismerősöm, mind kiváló, művelt, diplomás emberek. Nem értem a férfiak hová teszik a szemüket. Nem értem… miért vannak egyedül??

Ez egy hatalmas nagy család, tudtad, hogy így lesz?
Nem, de tudom Isten áldása a nagycsalád. Mindig történik valami. Általában Gyusziékhoz megyek vasárnaponként, jön értem, hoz-visz. Mindig jön valaki hozzám. Esemény van bőven. Ha rájuk nézek, boldognak érzem magam, csak azt sajnálom, hogy a férjem nem érte meg, hogy együtt örülhessünk nekik.

Ducika köszönöm a beszélgetést, örülök, hogy láttalak. Mindnyájunk nevében kívánom, legalább ilyen állapotban vedd elő 5 év múlva a csodálatos búzavirágkék ruhádat, és ünnepeljétek a nagy eseményt, a rubindiplomát, mindannyian egészségben és szeretetben. Köszönöm a drága időd, amit rám és az Olvasókra szántál. Elköszöntem, mivel jött a következő látogató.

G.M.A.

2017. július