Magazin

Élettörténetek

dr. Burián Zsuzsanna

„Hiszek a szeretet végső győzelmében” – Burián László esperes plébános 

Ez a történet Szencen, a Trianon előtti Magyarországon kezdődik. A címet és a Család történetének korai szakaszáról írottakat Burián László esperes plébános 80. születésnapjára megjelent visszaemlékezéseiből összeállított könyvből idézem. 

Természetesen, mint minden alkalommal a beszélgető partnereim a jelenkori történet hősei. Ebben az esetben a megismerkedésünk, bármilyen hihetetlen, de 40 egynéhány évvel ezelőttre datálódik.

Burián Zsuzsát, a szemben ülő gyógyszerésznőt, hajdan gyógyszertári asszisztens jelöltet, kolléganőmet kérem, meséljen a család első gyógyszerészi hivatást választó tagjáról.

Az én nagyapám Burián Antal volt, aki a múltszázad első felében gyógyszerészként szolgált Szencen. Felesége, a nagymamám, leánykori nevén Munka Jolán képesített tanítónő volt, de a háztartás és a négy fiúgyermek világrahozatala, nevelése éppen elég feladatot adott neki. Tudod a nagybátyám, Burián László esperes szépen leírja könyvében 8 esztendőn át 2 évenként jött az Isten áldása a családjukba. Ma bármilyen megmosolyogni való ez a kijelentés, de abban az időben legtöbben az újszülötteket Isten áldásaként fogadták. Sorrendben a második gyermek Burián Zoltán az én Édesapám, akit Te is ismertél, mint tótkomlósi patikust.

Zsuzsám a mi beszélgetéseink hosszú időt ölelnek át, hiszen jelenleg Kecskeméten a gyógyszertáradban ülünk. A ’70-es években találkoztunk Mezőhegyesen, majd minden évben Siófokon a standon rövid villanásokban folytatódott a család új tagjainak bemutatása. Kicsit büszkén néztelek, mert talán én is befolyásoltalak: milyen emberré, illetve szakemberré nőtted ki magad. Egyébként köszönöm, hogy ideadtad Burián esperes úr visszaemlékezéseiből összeállított könyvet, melyben írt gyermekkoráról és az édesapjáról, a szorgalmas Burián Antal gyógyszerész úrról, aki biztosította a nagy családnak a megélhetést, és közben még a patikát is sikerült megvennie. A család nehezen élt, de szeretetben bővelkedtek, és még jótékonykodtak is.

Apukádon kívül folytatta még a négy testvér közül valaki Burián Antal hivatását?

Igen, a legkisebb fiú Antal szintén gyógyszerész lett.

Hogyan sikerült nagyapádnak négy gyereket iskoláztatni?

Úgy, hogy Király József pécsi püspök alapítványt hozott létre a felvidéki elszegényedett nemes családok gyermekeinek támogatására. A komáromi magyar gimnázium bejáratánál áll a tiszteletére emelt szobra.

Mint írta nagybátyám, nem is tudták, hogy ők nemesek. A nagyapa, tehát az én dédapám, akinek neve Rajeczi Burián János, gazdálkodó volt. Hova vitte a Sors a rokonokat, hol élnek, ő sem tudta már!

Mesélj valamit Édesapád, Burián Zoltán gyermekkoráról?

Középiskolai tanulmányait Komáromban végezte, a gyógyszerészi diplomáját pedig Budapesten szerezte. Nagyapám mellett Szencen (ma Szlovákiához tartozik) gyakorolta be hivatását, és mint nagybátyám mesélte, Károly Alajos esperes úr nagy hatással volt rájuk. Apu „misézett” otthon, és a papi hivatást választó Laci bácsi ministrált neki. Apu élete végéig vallásos maradt, de gyógyszerész lett!  

Azt én is tanúsíthatom, a tótkomlósi emberek becsülték és tisztelték Édesapádat, és ahogy érzékeltem az egész családot.

Édesapád hogy került Tótkomlósra?

Az 1948-as áttelepítéskor egy tótkomlósi patikus helyére kellett mennie, és a szenczi gyógyszertárat 24 órán belül el kellett hagynia. Így bármilyen különbség is volt a két település között, ezzel a Nagyapám és Apu jövője el volt döntve!

Hogyan ismerkedett meg Zoli bácsi Édesanyáddal, Babi nénivel?

Galántán ismerkedtek meg. Laci bácsi mondta neki : „a Dudás lányok olyan szépek”, az egész család szorgalmas és nagyon vallásos. Ő kiválasztotta Dudás Borbálát, az Anyukámat.

Volt szerencsém megismerni a családotokat, mivel Apukád egyszer egy vasárnapi ügyelet alatt (bizony ez nagy szabálytalanság volt!) átjött értem, mondván: szegény Baba már hetek óta folyamatosan ügyel, legyen neki szép vasárnapja, és átvitt ebédelni hozzátok! Láttam egy összetartó családot és egy nagyszerű háziasszonyt, aki mellesleg 3 gyermek mellett elvégezte az asszisztensképzőt, és a patika ügyvitelét teljesen átvette Édesapádtól.

Meséljél a két fiútestvéredről!

Zolit ismered, Mezőhegyesen volt beosztott gyógyszerész, a későbbiekben Orosházán dolgozott, mint alkalmazott, utána mint gyógyszertárvezető, majd magángyógyszerész.

Laci öcsém vegyészmérnök lett, igen szép karriert futott be. Pályáját a Kecskeméti Konzervgyárban kezdte, később biotermékeket gyártó konzervüzemet alapított.

Te hogyan lettél patikus?

Tudod Baba engem kiskoromban nagyon vonzott az orvosi pálya. A lakásunk egy épületben volt a gyógyszertárral. Édesapám ebéd közben is állandóan kérdezte a só képletét, fel kellett ismerni a teákat, szirupokat, így aztán eleve el volt döntve az utunk. Bátyám és én is Szegeden végeztünk.

A diploma kézhezvétele után hová vitt a Sorsod?

Hová? Mezőhegyesre!

Zsuzsa mesélt-mesélt. Bennem felötlött az 5 év emléke. Minden Karácsony, Húsvét, Újév ügyelete.

Az én beszélgető partnerem bizony talpraesettebb volt, mint én, mert azt mondta, ezt nem lehet hosszú távon ép ésszel csinálni, így nem lehet férjhez menni! A család összeült és a választás Kecskemétre esett, ahol akkor már Laci öccse és felesége is éltek és dolgoztak.

Jól érezted magad az új helyen?

Igen, jó volt a társaság. Együtt laktunk fiatal gyógyszerésznők. Sokat beszélgettünk, a munka mellett szórakoztunk és táncoltunk.

Azután jött 1974. Szilvesztere, ahol találkoztál a nagy Ő-vel, Tivadarral.

Igen, a szerelem jött és győzött. Polgári családja azonnal befogadott.

A férj is itt ül velünk, ahogy látom ezek az emlékek a gépészmérnök úrnak is kedvesek, hiszen egymás szavába vágva sorolják a dátumokat, és az első randevút, esküvőt, majd jöttek a gyerekek. 1978-ban megszületett Gábor, majd 1979-ben Tivadar.

Biztosan emlékszel, vittem hozzád bemutatni őket. Gabi gyógyszerész lett, felesége Judit is ezt a szakmát választotta. 3 gyermekük született, Panna 7, Lilla 5, Réka pedig 1 éves. Tivadar közgazdász, felesége Judit szintén. Tivadar tavaly építőmérnöki diplomát is szerzett.   Tőlük unokáink Tivadar, aki 7 éves és most januárban megszületett kistestvére, Boróka.

Zsuzsám beszéljünk a munkáról is onnan, hogy visszamentél GYES után dolgozni.

Először az ügyeletes nagypatikában, a 14/4-esben dolgoztam, majd 1981-től a 14/6-os gyógyszertárba kerültem. Erre az időre úgy emlékszem vissza, hogy reggel kerékpárra tettem a két gyereket, egyiket előre, másikat hátra, és vittem őket bölcsödébe, óvodába, mivel férjem a munkarendje miatt nem tudott segíteni.

1985-ben valami nagy dolog történt az életünkben, a férjem és még 4 kollégája találmánya lehetővé tette, hogy építkezni kezdjünk. Azután elérkezett 1991. augusztus 15, és Kecskeméten ötödikként a lakásunk alagsorában megnyitottuk a patikánkat, a Menta Patikát. Erről a helyről 1998-ban átköltöztünk az Irinyi utcai épületünkbe. Nem hiszed el, de úgy szeretem a patikát, és úgy aggódom érte, mintha a gyermekem lenne.

Nagyon jó a munkatársaim szakmai felkészültsége, megbízhatóak és jó a munka kapcsolatunk. Számunkra a betegek magas szintű ellátása, szakmai és emberi megelégedettsége a legfontosabb feladat.

Nézem az öntudatos, biztos fellépésű gyógyszerésznőt, a nagymamát, alakja mögött fölsejlik a 18 éves vidám, vékony, a tótkomlósi Burián Zoli bácsi lánya.

Köszönöm a beszélgetést, amely lehet nem jött volna létre, ha a történelem vihara nem űzi el az embert, a gyógyszerészt is, hogy keressen új hazát, és kezdje az életét újból a semmiből felépíteni.

G.M.A. 

2015. május