Rólunk

Hírek, közlemények

Súlyos idők, nehéz terepen

Dr. Küttel Sándor véleménycikke

Előszó.

Nem tudom, hogy manapság, a 2-3 perces videók és hangoskönyvek korában egy ilyen hosszú lélegzetű irományt elolvas-e még bárki is. Talán. Mert fontos, hogy legyen véleményünk, és azt el is merjük mondani. Amikor elkezdtem írni, akkor én sem gondoltam, hogy ilyen hosszú lesz, és azt sem, hogy lesz benne ennyi indulat, nevezzük szenvedélynek. Szerintem ezt csak így lehet.

A helytállás jutalma

2020 februárjától letettem a cégvezetői lantot, azóta kevesebb a teher, kevesebb a felelősség rajtam. Már épp tervezgettem, hogy ezután mit és hogyan fogok csinálni, hiszen megváltozott az életem, de aztán gyorsan kiderült, hogy mindenkinek az élete megváltozott. Láttam például tavasszal kollégáim erőfeszítéseit, és persze feleségem révén végignézhettem a gyógyszertárak szenvedéseit is. Sok minden kavargott a fejemben ezalatt a COVID-időszak alatt, látva a gyógyszerellátás szereplőinek fantasztikus munkáját. Már ha érdekel még bárkit is, hogy mi minden kavarog az én fejemben...

Például olyan igazán idealista gondolataim is voltak, hogy ez a mindenki számára rettentő nehéz időszak talán jobban megérteti mindenkivel azt, hogy a gyógyszer-ellátási lánc szereplői egymás nélkül nem mennek semmire, de együtt szinte csodákra is képesek. Mert ez a tavasz időnként csoda-teljesítményeket mutatott minden szinten. Gyorsan kiderült, hogy a háziorvosi ellátás gyakorlatilag elérhetetlenné vált, szinte csak az online gyógyszerfelírásra korlátozódott. Gyakorlatilag csak a gyógyszertárak voltak az ellátás első vonalában.

És amikor eljött a jutalmazás időszaka, akkor abból kimaradtak a gyógyszerészek. Ráadásul részben egy olyan indokkal, amelyet a politika valószínűleg egyes ágazati prominensektől hallhatott: „a tulajdonosok közel egyharmada külföldi”.

Az elmaradt jutalom furcsa indoka

Ez az arány már a liberalizációt megelőzően sem volt igaz, hiszen ez akkor 6-700 patikát jelentett volna. A 2007 után nyíló több mint 400 patika pedig szinte kivétel nélkül magyar tulajdonossal üzemelt – persze lehet, hogy volt egy-két külföldi is köztük. Az utóbbi évtized pedig arról szólt, hogy minden nem gyógyszerész tulajdonos a vállalkozás 26-50% tulajdonrészét át kellett adja gyógyszerésznek. Remélem, hogy senki nem tekinti a franchise gyógyszertárakat külföldi tulajdonúnak, mert ez komoly hiba lenne.

Lehet tehát mondogatni, hogy magas és folyamatosan továbbra is nő a külföldi tulajdonú patikák száma, de ha ez igaz, akkor igen is bizonyítható és bizonyítandó. Ha nem, akkor – túl azon, hogy nem igaz – láthatóan kontraproduktív. Azért veszélyes valótlan állításokkal dobálózni, mert a politika nem fogja az igazságtartalmát vizsgálni semminek. Csak az számít, ami éppen kapóra jön egy döntésnél. Ráadásként még sikerült a gyógyszertárak ellen némi ellenszenvet is kelteni, mondván, sok a pénzük és külföldiek. Az egészben csupán ott van a bibi, hogy ezt a pénzt nem a tulajdonosok kapták volna az eredeti szándék szerint, hanem a beosztottak.

De azért valamit még meg kell jegyezni. Több olyan gyógyszertárról is tudok, ahol a beosztottak kaptak jutalmat rendkívüli helytállásukért – nyilván nem az államtól, hanem a tulajdonos személyi jogostól.

Merjük már kimondani: egészségügyi szolgáltató és gazdasági vállalkozás

Tanulság? Ha úgy akarom, akkor egy gyógyszertár (legyen az bármilyen tulajdonú is) egészségügyi intézmény, ha úgy akarom, akkor pedig nem. Kinek-kinek érdeke szerint?

Állandó polémia folyik a gyógyszertárak kettős szerepéről. Egyik oldalról egészségügyi szolgáltatók, másrészt nyereséges tevékenységet végző vállalkozások. Ha azonban a dolgok valódi jelentését nézem, akkor egy egészségügyi szolgáltatást végző vállalkozásról beszélünk. Itt tehát arról van szó, hogy ha a beteg/vásárló elégedett a szolgáltatással, akkor visszatér, ami viszont a vállalkozás számára létérdek.

A lakosság egészségtudatossága növekszik, ugyanakkor áradnak ránk a hamis és félinformációk. Ezekben is rendet kell tartani, meg kell adni a gyógyszerelési tanácsokat, aktív közreműködés szükséges az egészségügyi problémák megoldásában, együtt kell működni a hamisítás ellen, stb. De mindezt úgy, hogy közben a vállalkozásnak működnie kell, a tulajdonosoknak és alkalmazottaknak megélhetést kell biztosítani, a vállalkozást fejleszteni, a személyzetet továbbképezni kell, mert csak egy jól működő vállalkozás képes jó minőségű szolgáltatást biztosítani a betegeknek. És uram bocsá’ szentségtörés, ha egy vállalkozásnak egy elvárható nyereséget is tudnia kell termelni? Ezek azok a szempontok többek között, amelyek miatt az integritás kérdését szerintem nem szabad csak gyógyszerész-szakmai szemszögből vizsgálni.

Ha végül minden az elégedett beteg/vásárló érdekében történik, akkor igenis összefügg a gyógyszerész-szakmai integritás és a vállalkozás integritásának kérdése.

Ha végül minden az elégedett beteg/vásárló érdekében történik, akkor igenis összefügg a gyógyszerész-szakmai integritás és a vállalkozás integritásának kérdése. Azaz minden olyan (ön)korlátozást is alaposan meg kell vizsgálni, amely negatívan befolyásolja a vállalkozás eredményességét.

És, ha már a vállalkozások integritása szóba került, szeretném megjegyezni nagyon röviden, hogy amit a gyógyszertárak kapcsán leírtam, az bizony vonatkozik a gyógyszer-nagykereskedőkre is. Ez most a COVID miatt különösen fontos kérdés, mert rendkívüli költségek jelentkeztek náluk is ebben az évben. De ezek mellett pedig nagyon komoly és nagyon tőkeigényes fejlesztésekről is hallhatnak mostanában, például a PHOENIX kapcsán is, de más nagykerek felől is. Talán ezt is érdemes fejben tartanunk.

Egy gyógyszertárnak, egy vállalkozásnak meg kell tartania az értékét, mert a tulajdonos majd egyszer gyógyszerész gyermekére szeretné hagyni azt, vagy annak hiányában megfelelő áron értékesíteni szeretné. Hát nem ez volt a patikaprivatizáció idején az egyik álmunk?

Az együttműködési rendszerek ne legyenek szitokszavak

Kérdés persze az is, hogy a stabil működéshez és a fejlesztésekhez honnan is lesz meg a gazdasági erő? Egyben biztos vagyok – és ehhez nem kell nagy jóstehetség – ez nem az állami finanszírozás lesz. Azt mindannyian tudjuk, látjuk, hogy az ebben reménykedő ágazatok (különösen az egészségügy) nem lesznek nagy nyertesek. Ha abban bízunk, hogy az állami finanszírozás fog majd forrást biztosítani a szükséges fejlesztésekre, akkor az szerintem tévút.  Sok esetben a megfelelő színvonalú szintentartás is probléma. Semmiképpen ne számítsunk árrésrendezésre, eddigi tapasztalataim nem ezt súgják. Ha jól emlékszem, akkor az utolsó ilyen ágazaton kívülről érkezett árréskorrekció 2004-ban történt.

Lehet persze kijátszani a szektor szereplőit egymás ellen az árrések egyiktől másikhoz való tologatásával, de ez – emlékeim szerint – 2012-ben egyik félnek sem volt jó!

Túl vagyunk egy tavaszi traumán, növekszik az infláció, szükség van a gazdasági erőre, külső segítséget nem remélhetünk, és az ágazat egyes képviselői mégis önkorlátozó javaslatokat fontolgatnak?  Szitokszavak lehetnek a franchise, az akció, a szabadár, vagy bármi más? Persze, lehet ilyen jövőt is álmodni, van is hasonló Európában. De ennek alapfeltétele egy finanszírozási rendszer, amelyben a finanszírozó (a Jóléti Állam) garantálni tudja a gyógyszertárak biztos megélhetését.

Bármely formában is működjön egy gyógyszertár, a lényeg az elégedett beteg/vásárló, aki hajlandó visszatérni. Azért, mert bevált az ajánlott terápia, a jó tanács, mert megkapja azt, amire szüksége van, és úgy kapja meg, ahogy az számára fontos. Mert a beteg/ vásárló választhat. De mindehhez megfelelő személyzet, infrastruktúra, folyamatos képzés, fejlesztés szükséges. Ehhez pedig forrás. A jövőhöz.

Azok a gyógyszertár-tulajdonosok, akik csatlakoztak valamilyen típusú együttműködési rendszerhez, miért döntöttek így? Az együttműködések talán hozzájárulnak valamiféle munkamegosztáshoz, új ismeretek megszerzéséhez és nem utolsó sorban a gazdasági erő megteremtéséhez is?

Miért szapuljuk a különféle franchise- és marketing-együttműködéseket, megállapodásokat, melyek a gyógyszertár-tulajdonosok szabad akaratából köttetnek? Ezek tényleg ördögtől való dolgok, melyek üldözendők? A hivatási eskünk, ezzel együtt hivatástudatunk és a kötelezően előírt szakmai munka fontos korlátokat jelent. De ezek mellett további önkorlátozásokra lenne szükség? És tény: ma a piacon meglévő együttműködési rendszerek között is erős verseny van a gyógyszertárakért.

Termékpolitika, árképzés, akciók és a reklámozás

Állandóan előtérbe kerül a gyógyszertárak szabad árképzése, az akciók szervezése és kommunikációja. Pontosabban ezek további korlátozásának lehetősége. A gyógyszertárak számos OTC készítményt forgalmaznak és számtalan olyan terméket, melyek egyéb kategóriába sorolhatók. Ez utóbbiak a gyógyszertárak árukészletéből semmiképpen nem hiányozhatnak, viszont a kereskedelmük során számos, nem elsősorban gyógyszer-kereskedelemmel foglalkozó, a gyógyszertárakétól alaposan eltérő ideológiájú üzlet vagy éppen üzletlánc a „versenytárs”. A gyógyszertárak a jelenleg működő biztonságos étrend-kiegészítő program miatt is kiemelt helyszínei lehetnek ezek forgalmazásának, mert itt a beteg/vásárló nagy valószínűséggel nem kap hamis vagy használhatatlan terméket, melyekkel tele van a kereskedelem. A betegek biztonsága szempontjából is jobb, ha ezeket a szereket tőlünk veszik meg. Ld.: Biztonságos Étrendkiegészítő Együttműködés!

Ezekhez a termékekhez szervesen hozzátartozik a marketing-tevékenység. És minden olyan termékhez is, melyet a beteg/vásárló szabadon (vény nélkül) vásárolhat, méghozzá szabadáron. Tehát a lakosság szabadon dönthet ezek használatáról azzal, ha vásárol. A nem vényköteles termékek léte azt jelenti, hogy azok szabadabb hozzáférésével és használatával összességében nagyobb a társadalmi előny, mint az a kockázat, ami az egészséget veszélyeztetné.  Márpedig, ha ez így van, akkor van helye a reklámnak, az árengedménynek, a kommunikációnak, a versenynek, hiszen ezzel végső soron a lakosság járhat jól még akkor is, ha nem mindig könnyű eligazodni az azonos hatóanyagot takaró különféle márkanevek között. Persze mindezzel együtt azt is meg kell jegyeznem, hogy az érvényben lévő jogszabályokat viszont be kell tartani és be kell tartatni!

A nem vényköteles termékek léte azt jelenti, hogy azok szabadabb hozzáférésével és használatával összességében nagyobb a társadalmi előny, mint az a kockázat, ami az egészséget veszélyeztetné... Ha pedig van olyan vény nélküli termék, melynek a szabadabb felhasználását a szakma veszélyesnek tartja, akkor vegyük a bátorságot, és emeljük fel a szavunkat!

Ha pedig van olyan vény nélküli termék, melynek a szabadabb felhasználását a szakma veszélyesnek tartja, akkor vegyük a bátorságot, és emeljük fel a szavunkat! Ez esetben azonnal megváltozik a termék felhasználhatósága és változnak a rá vonatkozó szabályok is. Nagy tanulság számomra az Algopyrin ide-oda tologatása és persze a mindenkori indoklás.

Öngyilkos dolog olyan marketingszabályozókat kialakítani, mint pl. az OTC termékek árainak fixesítése, az akciók eltörlése. Jó ez a betegeknek? Nem sérti ez a gyógyszertárak önálló gazdálkodását? (Helyi igények, munkabérek regionális különbsége, szélsőséges bérleti díjak, eltérő fizetőképes kereslet stb.) Ez nem sérti a gyógyszerészi vállalkozások integritását? Hogy történne a valorizáció? Ha egyes generikumok 30-50-70 százalékos árcsökkentése nem rombolta a gyógyszerbe vetett hitet, akkor pont az akciós OTC teszi ezt meg? Hogy vezetnének be a gyártók egy-egy új terméket? Egy túl alacsony ár megállapításánál a párhuzamos kereskedelem akár hiányhoz is vezethetne OTC készítményekből. Nem vezetne ez nagyobb OTC hiányhoz? Ez csak néhány kérdés, és vajon mindenki tud ezekre pontos válaszokat adni?

Tényleg fogyasztásra ösztönöz?

Rendszeresen előjön az az érv, hogy a gyógyszerek reklámozása – és főleg az akciók – hozzájárulnak a gyógyszerfogyasztás növekedéséhez. Érdekes választ adott erre a COVID.

A márciusi óriási előrehozott vásárlást – többek közt az OTC termékek iránti gigantikus igényt – nem a reklámok és nem az akciók generálták. Már csak azért sem, mivel tavasszal a kommunikációs eszközök (kiadványok, szórólapok, TV-kampányok) nagy része bevonásra került.

A pánikot követően aztán szinte a nyár elejéig megbénult a gyógyszerpiac. Az adatok szerint a receptköteles készítmények vásárlása előbb éledt fel (pedig ott akkor vezették be a háromhavi felírást), mint az OTC eladás. Valószínűleg a lakosság házi  készletei telítődtek, és akciók ide vagy oda, mérséklődött a vásárlás. Összességében a márciusi pánik ellenére az idei OTC dobozeladás alig éri el a 2019. évi értéket.

Az akciók mellett szól azonban az, hogy az árengedmény ugyanakkor kétségtelenül egy lehetőség a betegek számára, hogy olcsóbban töltsék fel házipatikájukat, amit segítenünk kell. A fizetőképes kereslet ugyanis a COVID miatt nem alakul kedvezően.

Nézzünk előre, és kerüljük ki az aknákat!

Meggyőződésem, hogy azzal nem oldható meg a kis, vidéki gyógyszertárak romló helyzete, megtartásuk megsegítése, ha mindenki mást is korlátozunk, és ezáltal sértjük a vállalkozói integritást. Ezen gyógyszertárak helyzetének javítása, ha úgy tetszik, része a közszolgáltatásoknak, tehát a megtartásuk állami érdek, és igen, egységesen kellene kiállnunk a speciális támogatásuk kérése mellett.

Sajnos a magyar falu lakosságmegtartó képessége az elmúlt évtizedek egyik nagy problémája. Sorra szűnnek meg a kis boltok, postahivatalok, sőt sok helyen még a kocsma is, pedig az van olyan fontos a néplélek számára, mint a patika.

Mindeközben a járvány persze halad előre, és nem úgy néz ki a dolog, hogy a patikák terhei ne növekednének. Talán most nem lesz még egy pánikvásárlás – vagy nem olyan mértékű –, így ez a probléma kisebb lesz.  De a koronavírusos betegek száma igencsak megnövekedett, és a gyógyszereiket biztosan patikákban fogják beszerezni, és nem kérhetünk tőlük negatív PCR tesztet a vásárláshoz. Így a gyógyszertári dolgozók a szokásosnál nagyobb veszélynek lesznek kitéve továbbra is. Figyelem! Ez egy újabb helytállás a javából.

Meggyőződésem ugyanakkor, hogy az ESZT-be történő gyógyszerfelírás még sok izgalmat fog okozni, mert az nem kérdés, hogy a járvány is az elektronikus gyógyszerfelírás felé tolja a jövőt. Csakhogy az ott várható visszaélések és hiányosságok következményei mind-mind a gyógyszertáraknál fognak lecsapódni.

Mindemellett a közelmúlt időszakának gondjai nem tűntek el, bizony az évek óta növekvő általános hiánycikkarányt minden közlekedési és kereskedelmi korlátozás tovább ronthatja. Az influenzaoltások patikából történő kivonása sem nekünk kedvez, mert a láthatatlan oltóanyag miatti düh is itt csapódik le.

A rendszergazda-fronton felbolydulást okozott a hír, hogy az ÁEEK ezúttal a gyógyszertárak informatikai kiszolgáló rendszerét kívánja egy saját fenntartású, piacfüggetlen patikai szoftverrel támogatni. Azt nem tudom, hogy ez a gyógyszertárak körében milyen sikert fog aratni, de egy dologra még élénken emlékszem. Annak idején a biztosító a nem támogatott gyógyszerek eladásainak adatait is szerette volna folyamatosan frissíteni és bekérni a patikáktól. Akkor ez a gyógyszertárak között nagy felháborodást keltett, mondván: mi köze az államnak az olyan cikkek forgalmaihoz, amelyekhez nem biztosít semmiféle támogatást? Miért is kér arról patikai adatokat? Nem is tudom, hogy jutott mindez most eszembe…

Szóval olvasom a szakmai lapokat, néztem a „siófoki” kongresszust otthonról, és sorra jönnek elő bennem a kérdések: merre halad hivatásunk? Milyen elképzelésünk van a 2030-2040-es évek gyógyszertáráról, gyógyszerészi munkájáról? Megfelelő-e a jövő-képünk? Persze a jövőt senki nem ismerheti, de az elmúlt fél év mindenképpen alakíthat az eddig alkotott jövőképünkön.

És Ön, kedves olvasó, ha eljutott idáig, akkor remélem, hogy nem érzi hiábavalónak az olvasásra szánt perceket.

Dr. Küttel Sándor

 

2020. november 25.