Fő jellemzői a gyulladás, valamint a demielinizáció és a neuronális degeneráció. A központi idegrendszer minden részét érintheti, közös tünete a mozgásszervi és érzékszervi funkciók korlátozottsága, a fáradtság, a fájdalom, a látáskárosodás és a kognitív zavarok.
Legalább 200 génhelyet találtak, amelyek összefüggésbe hozhatók az SM kialakulásának kockázatával, azonban ezek a betegség lehetséges öröklődését nem támasztják alá egyértelműen
A genetikai hajlam mellett valószínű, hogy a környezeti tényezők, valamint a gén-környezet, illetve a környezet-környezet kölcsönhatások, mint például a kevés napozás, alacsony D-vitaminszint, a fertőzések (elsősorban az Epstein-Barr-vírus fertőzés), az elhízás és a dohányzás szerepet játszanak az SM patogenezisében és progressziójában.
Az oxidatív stressz, amely szorosan kapcsolódik a gyulladáshoz, valószínűleg szintén kiemelkedő szerepet játszik a betegség létrejöttében.
Jelenleg számos immunmodulátor és monoklonális antitest terápia elérhető az SM kezelésre, de ennek ellenére a betegség mégsem gyógyítható, ezért folyamatos kutatások folynak az újabb szerek és eljárások kidolgozására.
Az interleukinek által szabályozott autoimmun folyamat az SM progressziójához és kiújulásához vezető ok. Igazolt, hogy az SM aktív fázisában többek között az interleukin 2 (IL-2), IL-3, IL-4, IL-6, IL-13, IL-17, IL-21, IL-22 és IL-33 szintje emelkedik. Az IL-10 magas szintje viszont a betegség progressziójának megelőzésében játszik szerepet.
Érdemes megemlíteni azt is, hogy a dohányzás rontja az SM prognózisát. Bizonyított, hogy a dohányzás az SMbetegeknél az IL-13 és az IL-6 fokozott termelődéséhez vezet, ami az indoleamin 2,3-dioxygenáz (IDO) csökkent aktivitásával hozható összefüggésbe. (Az IDO egy olyan enzim, amely az egyik fő gyulladáscsökkentő és immun-szuppresszív faktor, a szöveti regenerációban és a gyulladás mérséklésében résztvevő egyik legfontosabb enzim).
Kimutatták, hogy a jelenleg is alkalmazott glatiramer-acetát fokozza az IL-10 termelést, a specifikus T-sejtek pedig IL-6-ot választanak ki hatására. Az IL-6 szerepét azonban a glatiramer-acetát terápiában a mai napig nem sikerült teljes mértékben igazolni.
Több kutatás is folyik jelenleg annak érdekében, hogy az interleukinokon keresztüli terápia megvalósítható legyen a SM kezelésre, de ezek egyelőre még várnak a klinikai vizsgálatok megkezdésére. Egyedül az IL-12 elleni antitesttel történtek idáig klinikai vizsgálatok, melyek némelyikében a betegek neurológiai státusza javult, de az eddigi eredmények ellentmondásosak.
A közelmúltban végzett vizsgálatok a regulátoros T (Treg) sejtek rendellenességeit tárták fel az SM betegeknél, azonban egyelőre nem egyértelmű, hogy ezek okai vagy következményei a betegségnek.
A Treg sejtek a CD4+ T-sejtek egy alcsoportja, amelyek létfontosságúak az autoimmunitás kivédésében. A forkhead box P3 (FoxP3) a Treg sejtek fő transzkripciós faktora, és a FoxP3 gén öröklött hibái a Treg sejtek fejlődésének elmaradásához vezetnek, ami egerekben végzetes autoimmunitást eredményez.
Az SM-betegek perifériás Treg sejtjeinek ex vivo fenotipizálása csökkent FoxP3-expressziót és csökkent immunszupresszív aktivitást mutatott. A funkcionális Treg sejtek számának növelése érdekében számos nem sejtalapú és sejtalapú terápia is fejlesztés alatt van. Humán Treg sejtek izolálhatók perifériás vérből, köldökzsinórvérből, vagy in vitro differenciálhatók indukált pluripotens őssejtekből.
A perifériás vérből származó sejtek a betegeknél is használható Treg sejtek leggyakoribb forrása lehet.
A Treg sejtekkel végzett adoptív terápiával kapcsolatosan az első humán klinikai vizsgálatok folyamatban vannak, melyek hamarosan értékes adatokkal fognak szolgálni.
A Treg terápia sikere a megfelelő célantigének kiválasztásán múlik, amelyek az immunrendszer szisztémás károsodása nélkül lokálisan stimulálják a sejtek immunszupresszív aktivitását és szövetjavító funkcióját.
Az antioxidánsok jótékony hatással bírhatnak a SM esetén, ugyanakkor a rendelkezésre álló kísérleti eredmények alapján közülük soknak a hatásmechanizmusa nem kizárólag az antioxidáns hatásukhoz kapcsolódik, hanem gyulladáscsökkentő, demielinizáció elleni és axon védő tulajdonságaik is szerepet játszanak benne.
Melatonin
Klinikai vizsgálatokban a melatonin kezelés az oxidatív stressz és a gyulladás markereinek csökkenését, valamint néhány specifikus SM tünet, például a fáradtság vagy az alvásminőség javulását eredményezte 6-12 hónapos kezelést követően, ugyanakkor az összklinikai vagy a radiológiai paraméterekben nem okozott jelentős változást.
Halolaj
Az omega-3 telítetlen zsírsavakat, például dokozahexaénsavat és eikozapentaénsavat tartalmazó halolaj fontos antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik. Klinikai vizsgálatban a halolajjal történő kezelés átmeneti csökkenést váltott ki a vérlemezkék mitokondriális membránjainak fluiditásában, valamint fokozta a vérlemezkék mitokondriumaiban az ATP-szintáz hidrolitikus aktivitását, ami összességében gátolja a trombocita aggregáció esélyét (az SM-ben szenvedő betegeknél nagyobb a trombózis kialakulásának veszélye). Emellett 3 hónapos kezelést követően a verbális teszteknél a halolaj kezelés mérsékelt kedvező hatást is mutatott.
Koenzim Q10 (CoQ10)
A CoQ10 egy biokémiai kofaktor, amely fontos szerepet játszik a mitokondriális oxidatív foszforilációban, erős antioxidánsként működik, valamint módosíthatja a gyulladásos folyamatokban résztvevő gének kifejeződését.
Egy 12 hetes klinikai vizsgálatban napi 500 mg CoQ10 hatására emelkedett az SM betegek szuperoxid-dizmutáz aktivitása, valamint a plazma teljes antioxidáns kapacitása, és ezzel együtt csökkent a fáradtságérzet és a depresszió. Emellett csökkent számos gyulladáskeltő citokin (tumornekrózis faktor alfa, IL-6, mátrix metalloproteináz 9) plazmaszintje is. Egy 8 hetes klinikai vizsgálatban a CoQ10 a funkcionális kapacitás több paraméterében is kedvező hatást mutatott.
Inozin
Az inozin az emberi szervezetben húgysavvá bomlik, mellyel kapcsolatban felmerült, hogy kedvező hatása lehet SM-ben, mivel elektron donor és erős antioxidáns hatással bír.
Klinikai vizsgálatban az inozin 1 éven át történő szedése jelentősen növelte a szérum és a cerebrospinális folyadék húgysav szintjét, ami egyes SM betegeknél javulást, másoknál pedig rosszabbodást eredményezett.
Egy másik 1 évig tartó klinika vizsgálatban azt találták, hogy a szérum húgysavszint-emelkedés csökkenti az MRI-vel detektálható agyi léziók, valamint a relapszus gyakoriságát. Ugyanakkor az inozin kezelés nem tudta fokozni a párhuzamosan alkalmazott interferon terápia hatékonyságát.
N-acetil-cisztein
Az N-acetil-cisztein a glutation előanyaga, szulfhidril csoportja miatt jelentős antioxidáns hatással bír. Klinikai vizsgálatban az N-acetil-cisztein kezelt SM betegek szignifikáns javulást mutattak a kognitív funkciók és a figyelem tekintetében, illetve javult a betegek glükózanyagcseréje is számos agyi régióban.
Egy másik klinikai vizsgálatban az N-acetil-ciszteint hatására csökkent a szorongás, a depresszió, illetve a vérben az oxidatív stressz mértékét jelző malondialdehid szint.
Jelenleg is folyamatban van egy multicentrikus randomizált, kettős vak, placebo-kontrollált II. fázis vizsgálat, melyben 40-70 év közötti, progresszív SM-ben szenvedő beteg részvételével az N-acetil-cisztein hatását vizsgálják napi 2x1200 mg-os adagolással.
Karnozin
A karnozin egy hisztidinből és béta-alaninból álló dipeptid, amely nagymértékben koncentrálódik az agyban és az izmokban, és erős szabadgyök-fogóként működik.
Az L-karnozin 8 héten át történő adása SM betegeknél javulást okozott néhány klinikai paraméterben és fokozta a szérum teljes antioxidáns kapacitását.
Egy 12 hetes vizsgálatban egy guarana, szelén és L-karnitin tartalmú komplex, melyet cappuccino típusú kávéba keverve adtak, jelentősen csökkentette az oxidált DNS és pro-inflammatorikus citokinek mennyiségét, amely összefüggésbe hozható az SM-re kifejtett kedvező hatásával.
A fentiek alapján az újszerű immunterápiák, valamint a régi antioxidáns hatású vegyületek hozzájárulhatnak az SM tüneteinek és progressziójának csökkentéséhez, azonban a kezelések tökéletesítéséhez és valamennyi előny-kockázati tényező feltárásához még időre van szükség.
A regulátoros T-sejt terápia és az N-acetil-ciszteinnel folytatott jelenlegi klinikai vizsgálatok eredményei közelebb vihetnek minket a kérdések megválaszolásához.
Prof. Dr. Gáspár Róbert
2024. december 12.
