Bosszantó és kétségbeejtő jelenség a hajhullás, amelynek hátterében banális okok éppúgy állhatnak, mint komoly betegségek. Mikor érdemes orvoshoz fordulni, és mit lehet tenni ilyenkor? Dr. Brezán Edina bőrgyógyász, kozmetológus segítségével kerestük a válaszokat.
Mennyire tekinthető normálisnak a hajhullás?
Amikor fésülködünk, teljesen természetes, ha találunk néhány kihullott hajszálat a fésűben, ahogy az sem jelez problémát, ha a párnán maradnak hajszálak. Napi 40-60 hajszál elvesztése még bőven természetesnek tekinthető, és jól elkülönül a kóros hajhullástól.
Amikor viszont ennél több hajszálat vesztünk el és láthatóan megritkul a hajunk, annak okát már érdemes keresni. Ez a fajta egyenletes, diffúz hajhullás ugyanis több ok miatt kialakulhat.
Mik a leggyakoribb okok?
A hajhullást kiválthatja akár csak átmenetileg is szülés, fertőző betegség, vashiányos állapot, nem megfelelő táplálkozás, nem jól felépített vegetarianizmus vagy stressz. Hozzájárulhat a hajvesztéshez bizonyos gyógyszerek, akár fogamzásgátlók szedése, sőt, elhagyása, a bélflóra egyensúlyának felborulása, a hajat károsító kozmetikumok alkalmazása.
Ha pedig elpusztulnak a hajhagymák, az maradandó kopaszságot okozhat. Ezt a fajta diffúz hajvesztést ugyanakkor fontos megkülönböztetni a foltos hajhullástól. Utóbbinak alapvető oka, hogy az immunrendszer valamilyen tévedés miatt a hajhagymák ellen fordul. Állhat a háttérben egyfajta góc – gyakran valamilyen gyulladás, például egy mandulagyulladás vagy egy gócnak tekinthető fogprobléma –, így ha ezt sikerül kideríteni és például antibiotikummal kezelni, a hajhullás megállhat.
Ugyanakkor egyes bőrgyógyászati betegségek, így például a tinea capitis nevű gomba és a pikkelysömör következtében is megjelenhet kopaszodás. Ennek megállapításához bőrgyógyászati diagnózis szükséges.
Hogyan okozhat hajhullást a stressz?
Telogén effluvium a neve annak a hajhullástípusnak, amely gyakran erős stressz hatására jelentkezik. Ennek jellemző tünete a haj elvékonyodása, illetve a főként fejtetőn jelentkező hajvesztés.
A telogén effluvium megértéséhez érdemes tudni, hogy a haj növekedésének három fázisa van. Az anagén szakaszban aktívan növekszik a hajszál, a katagén fázis átmeneti szakában megáll a növés, a telogén szakaszban pedig már inaktív a szőrtüsző és bizonyos folyamatok hatására végül kihullik a hajszál, miközben egészséges esetben új indul növekedésnek.
A telogén effluvium esetében azonban egy nagyobb stresszstresszhatás, krónikus stressz vagy a szervezetben bekövetkezett változás miatt az anagén stádiumban lévő haj 70 százaléka idő előtt a telogén szakaszba kerül és kihullik. Ez a hajhullás lehet akut és krónikus jelenség is.
Miként kell ezt elképzelni a gyakorlatban?
Az akut forma kevesebb mint hat hónapig tart, és a szervezetben zajló változáshoz képest két-három hónap múlva tapasztalható a hajhullás. Az esetek döntő részében ez a probléma magától elmúlik.
A krónikus forma hat hónapnál tovább tart, és nem egészen tisztázott okok miatt fő jellegzetessége a skalp területén megjelenő erős hajvesztés, amely azonban nem terjed a teljes kopaszságig. Súlyosabb esetekben az is megfigyelhető, hogy a szőr elvesztése a szemöldököt és a testszőrzetet is érinti, de csak nagyon ritkán húzódik feljebb a hajvonal.
Bárki veszélyeztetett, akit a mindennapokban sok stressz ér?
A telogén effluvium bárkit érinthet, de leginkább a 30-60 év közötti nők találkoznak ezzel a problémával, ami számszerűen úgy határozható meg, hogy a normális, maximum száz hajszál helyett háromszáz vagy több hajszál hullik ki naponta. Ezt leginkább úgy lehet észrevenni, hogy elvékonyodik a haj a fejtetőn és sokkal több hajszálat találunk a fésűben, a párnán vagy hajmosás után a lefolyóban. Más panasz, tehát például viszketés, fájdalom, korpásodás viszont nem jelentkezik.
Fontos azt is megemlíteni, hogy bár a hajhullás önmagában nem érinti a pszichét, de emocionálisan olyan erősen hathat, hogy következtében felerősödhet a feszültség, a szorongás – főként a nőknél.
Mi ilyenkor a teendő?
A telogén effluvium könnyen diagnosztizálható jelenség, különösen, ha elvégezzük a hajhúzásos tesztet. A páciens fejbőréhez közel meghúzzuk a hajszálakat, és ha a szokásosnál több marad az ujjaink közt, akkor megállapítható a fokozott hajhullás. Ilyenkor első körben érdemes rákérdezni a meglévő betegségekre, szedett gyógyszerekre, táplálkozási szokásokra, néhány hónappal korábbi stresszhelyzetekre. Ha más betegséget sejtünk a háttérben, laborvizsgálatokat, ritkább esetben biopsziát is javasolhatunk. Amennyiben valóban bebizonyosodik, hogy telogén effluvium okozza a tüneteket, mindig a kiváltó ok kezelése az elsődleges. A kezelés részeként szóba jöhetnek bizonyos táplálék-kiegészítők, vitaminok és érdemes hajkímélő formázási szokásokat bevezetni.
Hatékonyak lehetnek a minoxidil tartalmú lokális készítmények is, azonban terhesség és szoptatás alatt nem alkalmazhatók, illetve előfordulhatnak mellékhatásai is.
Minden szempontból nagyon fontos a megfelelő stresszkezelés, ami akár pszichológus, akár más szakember segítségével elsajátítható. Szerencsés esetben a hajhullás 3-6 hónap alatt megállítható.
Említette a pikkelysömört, amelyről az él a köztudatban, hogy elsősorban esztétikailag és érzésre is kellemetlen bőrtünetekkel jár…
A pikkelysömör, azaz psoriasis krónikus autoimmun betegség, amely leggyakrabban a könyökön és a térden jelentkezik, de érintheti bármely testrészt, így például a fejbőrt is.
Míg a bőrön a pikkelysömör tünetei a laposan kiemelkedő, vöröses, ezüstösen hámló pikkelyes foltok, addig a fejbőrön ezüstös, fehéres plakkok jelentkeznek, amelyek időnként vérezhetnek, és az is előfordul, hogy égő fájdalom jelentkezik a felületükön. A psoriasis általában a hajas fejbőr szélein, a homloknál alakul ki, de akár az egész fejbőrt is érintheti, amelynek eredménye összefüggő, korpás „skalp” lehet. Ez a rétegzett, hámló réteg képes gátolni a hajhagymák oxigénellátását is, ami miatt hajhullás, kopaszodás jelenhet meg. Ugyanakkor a psoriasis mellé hegesedő alopécia is társulhat, ami azt jelenti, hogy a heg területén nem nő ki a haj. A hegek pedig a nem megfelelően kezelt plakkok eltávolítása miatt is kialakulhatnak, vagyis nem lehet eléggé hangsúlyozni a gondos kezelés jelentőségét, hiszen például a lekaparás – többek közt a felülfertőződés veszélye miatt – egyáltalán nem ajánlott.
Ez ördögi körnek hangzik. Mit lehet tenni ilyenkor?
Nagyon fontos a rendszeres hidratálás, az orvos által javasolt hámlasztó szerek használata, amelyek a viszketést, az irritációt is képesek redukálni. A psoriasis ugyanakkor komplex kezelést és a páciens tudatosságát is igényli.
Pikkelysömörnél nagyon fontos az első lépés, vagyis a pontos diagnózis felállítása és a psoriasis típusának meghatározása. Megkülönböztetünk ugyanis plakkos típust, amikor csak bizonyos testrészeken jelentkeznek a tünetek, illetve a guttált formát, amikor testszerte jelen vannak a foltok.
Az inverz típusnál a hajlatokat érinti a betegség, a pustulosus formában elsősorban a tenyereken és a talpakon jelentkeznek nedvező hólyagok, hámlás és vörösség. A körmöt és a hajas fejbőrt is érintheti a pikkelysömör, ám a legsúlyosabb típusnál, erythrodermiás psoriasis esetén az egész test vörössé, gyulladttá válik.
Mi a teendő, ha kiderül, hogy pikkelysömör áll a hajhullás hátterében?
Ha megvan a diagnózis, annak függvényében lehet dönteni a kezelésről, hiszen a kortikoszteroid, a szalicilsav, a D-vitamin származékot tartalmazó készítmények mind alkalmazhatók a helyi kezelésében, kiterjedt esetben pedig jó hatású lehet az UV fototerápia is.
Súlyos, kiterjedt psoriasis esetén, illetve, ha betegség jelentősen rontja a beteg életminőségét, szükség lehet szisztémás belsőleges kezelésre is, amely akár évekig is visszaszoríthatja a tüneteket.
Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell, hogy bár az orvosi kezelés elengedhetetlen, az is fontos, hogy a prosiasisos betegek önmaguk is nagy figyelmet fordítsanak a tünetek csökkentésére, a fellángolások megelőzésére.
