Az RSV betűszót a többség még csak tanulgatja, ha egyáltalán hallott róla, pedig a csecsemő- és kisgyermekkori légúti megbetegedések igen jelentős részét ez a vírus okozza, és ha nem figyelnek rá oda, akár veszélyes is lehet. Kérdéseinkre az AbbVie Hungary szakértői válaszoltak.
Mit jelöl az RSV betűszó, és milyen vírusfertőzésről van szó?
A respiratory syncytial virus, azaz RSV egy olyan gyakran előforduló és erősen fertőző vírus, amely a légutakat és a tüdőt betegíti meg. Direkt módon cseppfertőzés – tüsszentés, köhögés – útján, vagy indirekt úton – például ha a fertőzött váladékot kézzel szemünkbe vagy orrunkba dörzsöljük – terjed emberről-emberre. A vírus a fertőzött egyének légúti váladékával terjed. Az orrgarat vagy a kötőhártya sejtjein keresztül hatol be a szervezetbe, majd tovább terjed az alsó légutak és a léghólyagocskák sejtjei felé.
Mik az RSV tünetei?
Az RSV a felső légutakat (orrgarat), az alsó légutakat (légcső, hörgőcskék) és a tüdőt betegítheti meg. A betegség általában egy-két hét alatt lezajlik felső vagy alsó légúti betegség formájában. A lezajlott betegség nem nyújt tartós védettséget, az adott egyén még ugyanazon szezonban is újra megfertőződhet és megbetegedhet. A betegség az esetek többségében enyhe vagy közepesen súlyos felső légúti fertőzés formájában zajlik le. Ennek tünetei orrdugulás, orrfolyás, száraz köhögés, „ugató” köhögés (gégegyulladás esetén), hőemelkedés, nem magas láz, torokfájás, enyhe fejfájás, esetleg fülfájdalom (középfül-gyulladás esetén). A súlyosabb esetekben a fertőzés eléri a tüdőt és a hörgőcskéket, és tüdőgyulladást vagy hörgőcskegyulladást okoz. Erre akkor gondoljunk, ha a betegnél magas láz, súlyos, száraz köhögés, zihálás, sípoló-, szapora- vagy nehéz légzés jelentkezik, netán szívesebben ül inkább, mintsem feküdne, a szájkörüli bőr és/vagy a körmök kékesen elszíneződnek. Jelentkezhet légzéskimaradás, szokatlan nyugtalanság, izgatottság vagy éppen ellenkezőleg, túlságosan is elesett általános állapot: nem szopik az édesanyjától vagy visszautasítja az üvegből való táplálást, esetleg a kiszáradás tüneteit mutatja.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Haladéktalanul fel kell keresni a kórházi ügyeletet, ha a gyermeknek légzészavara van, kékes színű a körme vagy az ajka, szokatlanul elesett vagy izgatott, illetve ha a kiszáradás jeleit észleljük. Háziorvoshoz kell fordulni, ha a gyermeknek magas láza van, ha nem tudjuk megetetni, megitatni, szárazon köhög, vagy az orrából sűrű váladékot szívunk ki.
Csak a babák veszélyeztetettek a vírus által? Mennyiben függ az egyéni adottságoktól vagy a környezeti tényezőktől, hogy ki mennyire ellenálló a kórokozóval szemben?
A fertőzésre a fogékonyság általános, átvészelése nem hagy maradandó védettséget, így életünk során több alkalommal is fertőződhetünk, bár a vírussal való első találkozáskor a legnagyobb az esély súlyos betegségre. A kritikus állapothoz vezető RSV-fertőzések életkori csúcsa két éven aluliakban és az idősekben van világszerte. Fontos megjegyezni, hogy a koraszülött csecsemők az RSV-fertőzés fokozott kockázatának vannak kitéve, hiszen az idő előtti születés miatt a légzőszervek tökéletes kifejlődése még nem történt meg. Ezen kívül a koraszülötteknél kevesebb az édesanya szervezetétől a méhen belül kapott ellen anyag, ami az újszülötteket a fertőzésektől védi. Bizonyos veleszületett szívbetegségek szintén növelhetik az RSV által okozott súlyos betegség kialakulásának kockázatát. Mivel a baba veleszületett szívrendellenessége hatással lehet a vérében levő oxigén mennyiségére, fontos, hogy a baba tüdejének lehető legjobb működését biztosítsuk. Ennek egyik módja, hogy ilyen esetekben megvédjük a babát az RSV okozta légzőszervi betegségektől. A bronchopulmonális diszplázia, azaz a koraszülöttek krónikus tüdőbetegsége szintén fokozza a kockázatokat. Bronchopulmonális diszplázia leggyakrabban azoknál a koraszülött csecsemőknél alakul ki, akik hosszan tartó, magas oxigénkoncentrációjú lélegeztetésben részesültek. Esetükben nagyobb eséllyel fordul elő súlyos betegség az RSV miatt.
Mekkora a fertőzésveszély, mennyire számít elterjedtnek, hétköznapinak a vírus?
A WHO adatai szerint az RSV a kórokozója a gyermekkori heveny légúti fertőzések 63 százalékának. A gyermekek mintegy 20-30 százaléka az első életév során, 90 százaléka életének első két évében átesik a fertőzésen. Világszerte elmondható, hogy két éves korára gyakorlatilag minden gyermek átesik élete első RSV-fertőzésén.
Hol lehet a legkönnyebben megfertőződni, és jellemző-e, hogy az év mely szakában a leggyakoribb a fertőzés?
Az RSV-fertőzések általában hidegebb időben következnek be, leggyakoribb előfordulásuk változó, hazánkban általában ősztől tavaszig tart.
Az imént említett tünetek közül sok igen általános. Mikor következtethetünk arra, hogy RSV-ről van szó?
A típusos RSV-fertőzés felső légúti infekció tüneteivel (orrfolyás, láz) kezdődik, majd igen gyakran alsó légúti tünetekkel szövődve alakul ki a jellegzetes, kilégzési nehezítettséggel járó állapot, a bronchiolitis: a köhögés, a wheezing, nehezített légzés. A súlyosság számos egyéni tényező, így életkor, érettség, kísérő betegségek, kórelőzmények és a többi függvénye.
Van-e mód megelőzésre?
Törekedni kell rá. Meg kell kérni mindenkit, hogy a babával való kontaktus előtt mosson kezet alkoholos kézfertőtlenítővel, vagy meleg vízzel és szappannal! Senki ne dohányozzon a baba környezetében! A megfázás jeleit mutató, vagy lázas embereket érdemes távol tartani a babától. Az RSV-szezon alatt lehetőleg ne vigyük a babát zsúfolt, sok ember által látogatott helyre, például bevásárlóközpontokba vagy nagy családi összejövetelekre. Ha valaki megfázott vagy lázas, ne puszilgassa a babát! Tartsuk tisztán a padlót, az asztallapot, a polcokat a konyhában és a fürdőszobában főleg akkor, ha valaki náthás a családban. Rendszeresen tisztogassuk meg a gyermek játékait, főleg, ha a gyermek vagy játszótársa beteg. Tüsszentéskor és köhögéskor a beteg (vagy a szülője) tartson papírzsebkendőt a szája és az orra elé, majd ezt a zsebkendőt azonnal dobjuk a szemétbe. A beteg ne igyon vagy egyen közös pohárból, tányérból, közös evőeszközökkel. Emellett pedig az RSV ellen létezik egy Synagis nevű, palivizumab hatóanyagú védőoltás, amely javasolt az RSV betegség nagy kockázatának kitett gyermekek esetében.
Hogyan működik az oltás? Miért ajánlott beadatni? Milyen védelmet biztosít?
RSV elleni aktív védőoltás jelenleg nem áll rendelkezésre. Passzív immunizálás során már a kész, szervezeten kívül előállított ellenanyagot visszük be a szervezetbe. Az RSV elleni hatóanyagnak palivizumab a neve. A palivizumab körülbelül egy hónapig tartó védettséget biztosít az RSV fertőzés ellen, ezért azt havonta meg kell ismételni november és március között, izomba adott injekciók formájában. Alkalmazása során nem az RSV fertőzés létrejöttét akadályozza meg, hanem annak lefelé terjedését a légutakban.
Milyen mellékhatásai lehetnek az oltásnak?
Mint minden gyógyszer, így ez a gyógyszer is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek. A legtöbb védőoltáshoz hasonlóan az RSV elleni vakcina sem biztosít 100 százalékos védelmet a betegséggel szemben. Az alkalmazási előírás betegtájékoztatója itt bővebben is elolvasható: Synagis 100 mg/ml oldatos injekció - alkalmazási előírás betegtájékoztató
Lehetnek-e maradandó károsodást okozó vagy végzetes következményei a megbetegedésnek?
Nagy betegszámú vizsgálatok alapján kimutatták, hogy egyértelmű összefüggés van a lezajlott RSV-fertőzés és az azt követő gyermekkori asthmatikus tünetek között. Az influenzával összehasonlítva az RSV-csecsemőkorban tízszer, idősekben legalább kétszerannyi halálesetért tehető felelőssé közvetlenül vagy közvetve. A betegség mortalitása egyébként 2 százalék körül mozog. A WHO becsült adatai szerint a világon 64 millió gyermek fertőződik meg évente, és ebből mintegy 160 ezer esetben halálos kimenetelű a betegség.
