Nyáron rengeteg időt töltünk odakint, a szabad ég alatt, azonban néha kellemetlen társbérlőink is akadnak egyes agresszív rovarok személyében. Vajon a viszketés, a duzzanat már allergiát jelez? Lehetünk allergiásak a szúnyogcsípésre és darázs szúrására is? Dr. Mezei Györgyi, az Allergiaközpont – Prima Medica allergológusa, gyermektüdőgyógyász segít felderíteni a kérdéskört.
Miből gyanakodhatunk arra, hogy allergiásak vagyunk valamilyen csípésre, szúrásra? Hol húzódik a „normális” reakció határa?
Ha rovarcsípést él át valaki, legtöbbször csak egy kis kipirosodás jelentkezik a bőrén, vagy szúnyogcsípés esetén még az sem, de az is teljesen normális, úgynevezett lokális reakció, ha a terület megduzzad, fáj, esetleg viszket.
Ezek a tünetek nagyobb felületen is megjelenhetnek, az is előfordulhat, hogy például a csuklót érő csípés miatt az egész alkar megduzzad. Ez leggyakrabban mégsem allergiás reakcióra utal, hanem a rovar által kibocsátott gyulladáskeltő anyag következményére.
Enyhe allergiás reakció esetében ugyanakkor hasonló tünetekkel lehet találkozni, de nem csak egyetlen területen. A szisztémás, vagyis kiterjedt allergiás válaszreakciónál ugyanis az egész szervezet részt vesz a folyamatokban. Enyhe esetben az egész testre kiterjedő viszketés, csalánkiütés és vizenyő (ödéma) léphet fel, amely lazább szövetű testrészeken, például az ajkaknál kifejezettebb lehet.
Honnan ismerjük fel a súlyos allergiás reakciót?
Súlyos esetben a bőrtüneteket a keringés, az idegrendszer, a vese, az emésztőrendszer, a légzőrendszer reakciója is kíséri. Ezért alakulnak ki az ijesztő tünetek: szapora szívverés, vérnyomásesés, zavartság, hányás, hasmenés, eszméletvesztés, fulladás, sípoló légzés, köhögés nehézlégzés, akár sokkos állapot.
A tünetek bizonyos kombinációi teszik ki az anafilaxiát, melyben igen gyorsan előre haladóan, egyre súlyosbodó tünetek jelentkeznek.
Legsúlyosabb allergiás anafilaxiában a méh- vagy darázscsípés akár halálos is lehet. Ha ugyanis a már igazolt allergiában méh- vagy darázscsípést követő azonnali súlyos tünetek következnek be, mint ájulás, keringési zavar vagy valamilyen légzési zavar, akkor ez megfelel az anafilaxiának, bárhol is történik, és akkor is, ha nincs bőrtünete a betegnek.
Egyéb esetben, például, ha még nem igazolt a súlyos reakciót kiváltó allergén, akkor a keringési zavart vagy izolált légzési zavart nem minősíthetjük anafilaxiának, és a kezelésben megfontolásra van szükség.
A másik fő eseménysor általában az egész testre terjedő csalánkiütéssel indul, és a bőrtünethez keringési-, légzési-, vagy gyomor-bélrendszeri súlyos tünetek társulnak, ilyenkor máris be kell adni az adrenalint.
Mennyi idő alatt alakul ki az anafilaxiás sokk?
Néhány perc is elég lehet hozzá, de jellemzően a csípés vagy csípések után 15-30 perccel jelentkezik. A 24 órán túl kialakuló tünetek, nem tekinthetők anafilaxiás sokknak, megítélésük és kezelésük is különböző. Rovarcsípés esetén akkor is kialakulhat életveszélyes állapot, ha nem allergiás reakció váltja ki azt, hiszen például, ha a torok vagy a nyelv területét éri a csípés, az ott kialakuló duzzanat, gégeödéma elzárhatja a légutakat.
Mi a teendő súlyos allergiás reakció esetén, illetve később?
Ha valaki súlyos allergiás reakciót él meg, és csökkenő vérnyomást, gyengeséget, kábultságot, hányást, esetleg fulladást vagy rövid ájulást tapasztal, azonnal hívni kell a mentőket, akkor is, ha nem tudunk igazolt allergiáról. Ilyenkor persze vizsgálatok nélkül nem tekinthetjük anafilaxiának az állapotát. Abban az esetben, ha csípés után, percek alatt kibontakoznak az ugyanilyen súlyos tünetek, és emellett csalánkiütése is lett a betegnek, biztosak lehetünk abban, hogy allergiás reakcióval állunk szemben, ekkor be kell adni elsősegélyként az adrenalintartalmú Epipent. De ilyenkor is mentőt kell hívni.
Adrenalininjekciót először nyilván csak egészségügyi intézményben vagy a mentőben kaphat a beteg, de később, amikor már megvan az allergiáról szóló diagnózis, az érintettnek mindig magánál kell tartania az önbelövő adrenalininjekciót, hogy az esetleges következő csípésnél már magának is be tudja adni azt.
Hogyan zajlik maga az allergia beazonosítása?
Már az injekció felírása miatt is fontos a rovarcsípés allergia későbbi azonosítása. Ez történhet bőrpróbákkal vagy vérből, ellenanyag fajták és szintek meghatározása útján. A két módszer nem annyira helyettesíti, mint inkább kiegészíti egymást, mindegyiknek megvannak az alkalmazási javaslatai és feltételei.
Az a célunk, hogy megállapítsuk, valódi allergiáról van-e szó, és ha igen, akkor a túlérzékenység méh- vagy darázsméreggel szemben áll-e fenn. Jellemző, hogy aki az egyik rovar csípésére allergiás, az a másikéra legtöbbször nem az.
Az önbelövő injekción túl más, hosszú távú kezelési módszert is lehetséges mérlegelni. Az úgynevezett rovarméreg- immunterápia során lényegében az allergént fecskendezik be a bőr alá injekciós formában, fokozatosan emelkedő dózisban, több éves kúra keretében, így idővel kialakul a tolerancia, és a rovar csípése nagy valószínűséggel nem fog súlyos tüneteket okozni. Más immunterápiákkal szemben, amelyek szájon át adagolható cseppek vagy tabletták formájában kivitelezhetők, ez az injekciós kezelés csak kórházi háttérrel rendelkező intézményben végezhető.
Igaz, hogy szúnyogcsípés-allergia nem létezik?
A szúnyogcsípésnél valódi allergiás reakció lezajlása egyelőre nem bizonyított, ezért jelenleg allergiavizsgálat sem áll rendelkezésre, amivel ezt vizsgálni lehetne.
Az, hogy egy gyermek bőre érzékenyebben reagál a szúnyogcsípésre, látványosabb tüneteket okoz, azért fordulhat elő, mert a kicsik bőre érzékenyebb a rovarok nyálában található szövetkárosító hatású enzimekre.
Valódi allergiás reakció azonban méh- vagy a darázscsípés kapcsán jelentkezhet.
