A pajzsmirigy érzékeny szerv és műszer is egyben: működési rendellenességei komoly életminőségbeli változásokhoz vezethetnek, vagyis mindenképpen figyelni kell rá. Dr. Békési Gáborral, az Endokrinközpont – Prima Medica belgyógyászával, endokrinológussal, egyetemi docenssel beszélgettünk a TSH-szintről és néhány kapcsolódó témáról.
Mi az a TSH, miért van olyan fontos szerepe a pajzsmirigy működésében?
Amikor valaki képet szeretne kapni pajzsmirigye működéséről, első körben valóban a TSH-szintjét ellenőrizteti egy egyszerű laborvizsgálattal.
A pajzsmirigy a nyakon található, hormontermelő szerv, amely a T3 és a T4 hormonokat termeli. Ezeknek szerteágazó anyagcsere-hatásaik vannak. Termelésüket egy, az agyalapi mirigyben képződő hormon, a TSH, azaz a pajzsmirigystimuláló hormon szabályozza. Éppen ezért a pajzsmirigy működésének, állapotának felmérésekor mindig ellenőrzik a TSH-, valamint a T4-, valamint a T3-szintet is.
Mennyi a normális érték?
A TSH normál értéke 0,55-4,78 mIU/l. Ez azt jelenti, hogy az egészséges egyének nagy populációjában mért hormonszintje ebben a tartományban mozog. Figyelni kell azonban, hogy a pajzsmirigytesztek normál tartományai a különböző laboratóriumokban kissé eltérhetnek.
A normál értéknél magasabb TSH-érték arra utal, hogy a pajzsmirigy alulműködik (hypothyreosis, hipotireózis), és nem végzi el a megfelelő mennyiségű pajzsmirigyhormon termelését.
Enyhébb esetekben a TSH 10 alatt mérhető, de nagymértékű alulműködéskor 50, 70 is lehet. Az alacsony TSH-érték pedig azt jelzi, hogy a pajzsmirigy túlműködik (hyperthyreosis, hipertireózis), és túl sok pajzsmirigyhormont termel.
Mit kell tenni ilyenkor?
A korábbi irányelvek szerint, ha a TSH a referenciatartomány felett akár a legkisebb mértékű emelkedést is produkálta, elkezdtük a beteg kezelését. Újabb vizsgálatok azonban kimutatták, hogy a TSH értéke az életkorral előre haladva lassú növekedést mutat egészséges egyéneknél is. 70-80 éves korban tapasztalt 7-es, 8-as szintek még nem indokolnak kezelést.
Ugyanígy a kismamáknál is más értékekhez kell viszonyítani, ugyanis a magzat szellemi fejlődéséhez megfelelő mennyiségű pajzsmirigyhormonra van szükség, tehát lényegesen alacsonyabb, de a referenciatartomány feletti TSH-szintek fennállásakor is szükséges a kezelés.
Az endokrinológusok arra is figyelnek továbbá, hogy sikertelen terhesség vagy ismételt vetélés során a TSH-t a normál tartomány alsó értékéhez kell közelíteni, tehát tényleges alulműködés nélkül is elrendelhetik a T4 adását. Ez javítja a terhesség esélyét, és csökkenti a vetélések kockázatát.
Mi befolyásolja még a TSH-szintet?
Az életkoron és a terhességen kívül is van több olyan tényező, amelyek befolyásolhatják a TSH szintjét, így ezeket figyelembe kell venni a kivizsgáláskor.
Ilyen például a jódbevitel. Jód hiányában kevés T3 és T4 képződik, amely miatt fokozott a TSH termelése. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a pajzsmirigy alulműködése jódbevitellel megszüntethető! Sőt, mivel a túlzott bevitellel életveszélyes túlműködést, illetve gyulladást lehet kiváltani, ebben a kérdésben mindenképpen az endokrinológus iránymutatását kell követni.
Miért olyan fontos a jód a pajzsmirigy működése szempontjából?
Mert nélkülözhetetlen a szerv hormonjainak előállításához. Ez a kémiai elem elsősorban ivóvíz és táplálék útján kerül a szervezetbe, mivel pedig Magyarország jódhiányos területnek számít, így sokaknál jódhiány alakul ki, ami komoly befolyást gyakorol a pajzsmirigy működésére.
Az állapot pajzsmirigy alulműködést, göbösödést, golyvát, azaz strúmát, pajzsmirigy-megnagyobbodást okozhat.
Ezeknél az pajzsmirigyzavaroknál tehát szükséges a jód pótlása, ugyanis csökkenti a pajzsmirigy-alulműködés mértékét, valamint ajánlható a göbök és a golyva kiegészítő terápiájaként is.
Mennyi jódra van szüksége egy felnőttnek?
150-200 mikrogrammnyira, amelyet bevihet élelmiszer vagy táplálék-kiegészítő formájában. Különösen nyáron kell körültekintőnek lenni, amikor a hőség és a fokozott izzadás miatt a szervezet több jódot veszít, ezért ilyenkor fontos a pótlás. Az ajánlott napi jódmennyiség elérése érdekében érdemes jódozott sót használni, és jódban gazdag élelmiszereket, például tengeri halakat, tenger gyümölcseit, tejtermékeket, jóddal dúsított ásványvizet fogyasztani.
Arra is figyelni kell, hogy az úgynevezett goitrogén anyagok bizonyos fokon gátolják a pajzsmirigy jódfelvételét. Ilyen élelmiszerek főleg a keresztesvirágúak, például a karfiol, a káposzta, a kínai kel, a spenót, a brokkoli, repce.
Amennyiben ezeket szeretné fogyasztani egy pajzsmirigyalulműködéssel, strúmával, göbbel élő beteg, főzze vagy párolja meg őket, ugyanis ekkor a goitrogén tartalma csökken.
A fentiek alapján arra következtetek, hogy nem ajánlott a nagyobb kiesések egyszeri nagyobb mennyiség bevitelével történő pótlása.
Így van. A krónikus jódhiány ellensúlyozására hirtelen fogyasztott, nagy mennyiségű jód a pajzsmirigy túlműködését idézheti elő, ami életveszélyes anyagcserezavarokhoz vezethet. Európában az élelmiszerügyi tudományos bizottság a felnőtteknél 600 μg/nap-ban határozta meg a hosszú távon biztonságos jódbevitel felső határát.
Fiataloknál ez az érték kisebb, korcsoportonként változó.
Emellett vannak olyan pajzsmirigy-betegségek is, amelyek esetén a jód nem használ, sőt, a túlzott fogyasztása kifejezetten árthat. Ilyen állapot például a pajzsmirigy autoimmun gyulladása, a pajzsmirigy-túlműködés, valamint az autoimmun Hashimoto-kór is. Jód hatására ugyanis fokozódik a gyulladás, az autoimmun folyamatok még inkább aktivizálódnak.
Nagyon fontos, hogy a várandós kismamák mindezt vegyék figyelembe, ugyanis igen sok terhesvitamin jódot tartalmaz! Ugyancsak érdemes visszafogottan fogyasztani a jódban gazdag élelmiszereket, és táplálék-kiegészítő vásárlásnál is gondosan ellenőrizni szükséges az összetevőket.
Honnan tudhatjuk, hogy jódhiányunk vagy jódtöbbletünk van?
Ha pajzsmirigybetegségünk van, a szervezetben lévő jód mennyiségét vizeletből javasolt először pontosan meghatározni. A jódszint meghatározása 24 órás gyűjtött vizeletből történik, hiszen a szervezet a fel nem használt jódot így üríti ki a szervezetből. Az eredmények alapján az endokrinológus javaslata szerint kell beállítani a fogyasztandó és fogyasztható jód mennyiségét, az orvosi kezeléssel összehangolva.
Visszatérve a kiindulási ponthoz: mi befolyásolja még a TSH-szintet?
A szteroidok, a szívgyógyszerek és számos gyógyszerhatóanyag is befolyásolhatja a TSH szintjét, éppen ezért a szedett gyógyszerek listájával érdemes érkezni a kivizsgálásra. De akut betegségek, láz és stressz is hatással lehet a TSH-szintre.
Sőt, még az évszak és a napszak is befolyásolja, hiszen a hidegben a szervezetnek több pajzsmirigy-hormonra lehet szüksége. Emiatt a TSH szint megemelkedik, és ugyancsak napi csúcsot ér el az éjszaka egy bizonyos periódusában.
Vagyis, ha a TSH rendben, akkor minden rendben a pajzsmirigyünkkel?
Önmagában a TSH-érték nem elég. Gyakori félreértés, hogy amikor a beteg azt látja a laboreredményében, hogy a THS-szintje a normál tartományon belül van, akkor kizártnak tartja a pajzsmirigy problémákat. Pedig – főként, ha tüneteket is tapasztal az illető – egyéb vizsgálatok is szükségesek a teljes képhez, ugyanis önmagában a TSH-érték alapján nem lehet pontos diagnózist felállítani.
Egyrészt a vérvétel során célszerű ellenőriztetni a T3, T4 és az ATPO szintjét is – utóbbi gyulladásra, autoimmun betegségre hívhatja fel a figyelmet –, másrészt fontos a pajzsmirigy ultrahangos vizsgálata is. Ugyanis előfordulhat, hogy bár még normál tartományon belül van a TSH, ennek ellenére lehetnek a mirigyen göbök, szerkezetbeli, méretbeli eltérések.
