A méhszájseb valójában nem seb: a cervicalistio nevű kórkép inkább hámelváltozás, amely sokszor egyáltalán nem okoz tünetet. Ha azonban alhasi fájdalom, együttlét kapcsán jelentkező vérzés és gyakori fertőzések nehezítik a mindennapokat, feltétlenül orvoshoz kell fordulni. Dr. Józan Gyöngyi nőgyógyásszal, sebésszel beszélgettünk a kezelési lehetőségekről.
Mit értünk pontosan méhszájseb alatt? Valóban seb ez vagy valami más?
A méhszájseb valójában nem jelent hámhiányt. Ez egy gyakori jelenség a nőgyógyászatban, sok nő kapja ezt a diagnózist egy-egy vizsgálat után. Azonban nem minden esetben világos, hogy itt nem egy valóságos sebről van szó, ugyanis a cervicalisatio – vagy ectropium – nevű kórkép valójában egy hámelváltozás a méhszájon.
Ez azért alakulhat ki, mert a méhnyakcsatornában lévő hengerhámsejtek kijutnak a méhszáj felszínére és ott a laphámsejtekre telepszenek.
Ezt a nőgyógyász szabad szemmel is észleli, ugyanis az érintett felszín pirosassá és „bolyhossá” változik. Vagyis laikus szemmel megjelenik egy akár sebnek is nevezhető jelenség, ami valójában nem hámhiány, „csupán” egy elváltozás.
Mi okozza ezt az elváltozást?
A háttérben a hüvelyi kémhatás megváltozása áll. Ha a hüvely pH-ja hetek-hónapok alatt lúgos irányba tolódik, a lúgos közeget kedvelő hengerhámsejtek elvándorolnak a savasabb közeget igénylő laphámsejtek helyére. A káros mikroorganizmusok elszaporodásának ez a savas terület igen jó lehetőséget kínál, így különböző vissza-visszatérő fertőzések léphetnek fel. Fertőzés, gyulladás esetén pedig a látható elváltozás egyre nagyobb lesz.
A méhszájseb az esetek nagy részében nem okoz tünetet, ha azonban hüvelyi folyás, alhasi fájdalom, az együttlétekhez kapcsolódó vérzés jelentkezik, mindenképpen nőgyógyászhoz kell fordulni. Ugyancsak ezt kell tenni, ha érzékelhetően gyakorivá válnak a fertőzések, gyulladások. Éppen ez a fertőzésekre való megnövekedett hajlam az, ami miatt fontos lehet diagnosztizálni és kezelni.
Mikor van szükség kezelésre?
Enyhe esetben elegendő lehet a hüvely pH-jának visszaállítása, a savasság elérése.
A legfontosabb a lactobacillusok visszatelepítése. Akár prevencióról, akár kezelésről van szó, lactobacillus-helyreállító kúrával igen nagy eredményeket lehet elérni. Ezt meg lehet tenni kúpok, krémek és szájon át szedhető tabletták formájában, különösen akkor, ha valaki antibiotikum-kúra után van, esetleg gombás fertőzését kezelte.
Amennyiben ez nem történik meg, úgy ideig-óráig lehet, hogy segít egy-egy terápia, ám mivel a lúgos közeg továbbra is jelen van, így a probléma újra és újra kialakulhat.
Azonban méhszájseb esetén ez csupán az első lépcsőfok. Bár megeshet, hogy a nem oda illő hámsejtek maguktól visszahúzódnak, ám a legtöbb esetben a lactobacillus kúra mellett egyéb terápiák is szükségesek. Erre panaszok esetén van szükség, illetve akkor, ha a citológiai eredmény megkívánja. Ha gyulladás, fertőzés is kialakult már, azokat a megfelelő készítményekkel, általában külsődlegesen kell kezelni, bár néha szükséges a gyógyszeres kezelés is.
Súlyosabb esetben azonban a nőgyógyász több kezelési lehetőség közül választhat.
Melyek ezek?
Az egyik opció, hogy ecsetelőkkel roncsoljuk az érintett hámfelszínt, bár ez nem mindig hatásos. Ha hatékonyabban szeretnénk eltávolítani az elváltozást, a lézeres vagy fagyasztásos technikák válhatnak be, de ezek az eljárások csak akkor jöhetnek szóba, ha nincs szükség szövettani leletre, ugyanis ezekkel a módszerekkel roncsoljuk a sejteket.
Amennyiben szeretnénk a szövettani leletet is ellenőrizni, úgy a hideg késes vagy az úgynevezett loop konizáció lehet a megoldás. Mindkettő tulajdonképpen kimetszést jelent, csak míg az előbbi kórházi körülmények közt végezhető el, az utóbbi egy egynapos sebészeti beavatkozás.
A hideg késes eljárást tehát csak akkor javasoljuk, ha a legpontosabb szövettani mintavételre és eredményre van szükség.
Mi ezeknek az eljárásoknak a lényege, hogyan kell elképzelni őket a gyakorlatban?
Ecsetelés esetében a hengerhámsejteket egy azokat károsító anyaggal kezelik. Bár kétségkívül ez a legkényelmesebb megoldás, ám a hatékonysága hagy némi kívánnivalót maga után, ráadásul többször megismétlendő.
A fagyasztás lényege, hogy – általában – folyékony nitrogénnel szó szerint lefagyasztják, így károsítják az adott területet. Ez friss, negatív citológiai lelet birtokában végezhető el.
Gyakran alkalmazzák a lézeres terápiát is méhszájseb esetén, melynek során lényegében a lézerfény hatására az oda nem illő hámréteg elpárolog, így ismét laphám kerül majd a helyére. A gyógyulás gyorsabb, mint a fagyasztás esetén, és szintén friss negatív citológiai lelet szükséges az elvégzéséhez.
Súlyosabb esetben, illetve, ha a szövettani eredmény indokolja, úgy konizációra van szükség. Ennek során egy kúp alakú kimetszést végeznek az adott területből. Ez nemcsak a méhszájseb kezelésére alkalmas, hanem a rosszabb citológiai lelet miatt diagnosztikus értékű is, hiszen szövettanra küldik a kiműtött részt. Sőt, könnyen lehet, hogy terápiás jellegű is, hiszen ilyenkor gyakran megesik, hogy a kóros részeket teljesen sikerül kimetszeni.
A konizációnak több típusa is van: létezik a hidegkéses módszer, melynek során szikével végzik a kimetszést. Korszerűbb eljárás viszont a LOOP/LEEP konizáció, melyet nem szikével, hanem magas frekvenciájú, elektromos kacscsal végeznek.
Jár-e kockázatokkal a kezelés elmaradása?
Különösen kismamáknál fontos a kezelés, ugyanis nem maga a méhszájseb, de az ennek talaján kialakuló fertőzések azok, amelyek növelhetik a vetélés kockázatát.
Ugyanakkor az is fontos, hogy ne laikusként diagnosztizáljuk a kórképet, hiszen például a pecsételő vérzés nemcsak méhszájseb, de akár méhnyakrák tünete is lehet. Ezért fontos a differenciál-diagnosztika.
Mindazonáltal nem kell megijedni, hiszen a méhszájseb viszonylag gyakran fordul elő fiatalabbaknál, fogamzásgátló szedése mellett, és terhesség során, de megjelenése önmagában nem jelent semmi kórosat. Ha pedig nem súlyos a helyzet és tünetek sincsenek, nem szükséges a kezelés sem.
