Milliók életét keseríti meg a mindennapokban a nagyothallás, amely jellegétől függően lehet tartós károsodás, de előfordulhat, hogy egy egyszerű fülmosással is segíthetünk rajta. Dr. Vass Zoltán fül-orr-gége szakorvos audiológussal beszélgettünk.
Mit jelent orvosi értelemben a nagyothallás?
A nagyothalló nem tudja megfelelően érzékelni a hangokat. Ennek rengeteg oka lehet, hiszen összetett folyamatról beszélünk: a hallószerv felfogja a hangot, bejuttatja a belső fülbe, ott érzékeljük a hangingert, elektromos ingerületté alakítjuk, innen bejut az agyba, ott pedig tudatosul hangérzetként. Bárhol áll be hiba a folyamatban, hallás-csökkenés következik be. Lehet szó egy vagy akár több problémáról is: például lehet, hogy egy fülmosás segít a rárakódott fülzsír okozta halláscsökkenés elhárításában, de a belső fül rendellenességeit már biztosan nem oldja meg. Minden attól függ, hol keletkezik a gond: a külső fülben, a középfülben, a belső fülben vagy az agyban.
A külső fül problémái elsősorban a fül zsírosodásából adódnak?
A hallójáratban lévő problémákat legtöbbször valóban a fülzsír okozza. A mai ember szervezete egyre több fülzsírt termel, ami az életmódunkkal van összefüggésben. Egy bizonyos mennyiségű, természetes termelődés mindenkinél van, de olyan ez is, mint az autó kipufogógáza: ha rossz benzint töltünk a tankba vagy rosszul használjuk a járművet, a különböző lyukakon kicsapódik. A táplálkozásunkból fennmaradó felesleges zsírsavak, idegen anyagok a fülzsíron keresztül is kicsapódnak. A legtöbben ráadásul ilyenkor tisztogatni kezdik a fülüket, amivel csak mélyebbre nyomkodják a zsírt, így az besűrűsödik, majd eldugítja a hallójáratot és halláscsökkenést okoz. Ha pedig a hallójárat szellőzését is elzárja, hallójárat-gyulladás alakul ki. Ezen a területen rengeteg különböző típusú gyulladás jöhet létre, például gombás fertőzések táptalaján is. Nem feltétlenül jár mindegyik fájdalommal – a gombás megbetegedések jellemzően inkább „csak” folynak, váladékoznak, netán kellemetlen szaggal járnak –, de ha a hallójárat fala, a csonthártya, a porchártya begyullad, az bizony fájhat is.
Mit lehet tenni ilyenkor?
Mindenképpen ki kell takarítani a fület.
De nem házilag, ha jól értelmezem.
Semmiképp sem házilag, hanem szakember segítségével. Úgy gondolom, a szakmában nagyjából egyetértés van azzal kapcsolatban, hogy az ember ne nyúljon a fülébe, mert könnyen megsérti a hallójáratot, a dobüreget vagy a hallócsontokat. Ismerek olyan orvos – nem fülészorvos – kollégát is, aki a fonendoszkóppal tisztogatta a fülét, aztán addig piszkálta, hogy benyomta a hallócsontot és megsüketült. Roppant káros a sok, manapság népszerű csodatevő hókuszpókusz is, az ilyen-olyan fülcseppek, a fülgyertyák. A fül-gyertya például szörnyű pusztítást tud véghezvinni hosszabb távon: számos betegen látjuk, hogy beleégett a forró viasz a dobhártyája rétegeibe. Ugyanígy kerülendők a tengeri sós keverékek is. Mindenki beláthatja, mennyi hasznuk van ezeknek a fülzsír eltávolításában: körülbelül annyi, mintha tiszta vízzel akarnánk elmosogatni a zsíros tányért.
A fültisztító pálcikát se használjuk? Akkor sem, ha látszik kívülről a zsír, netán viszketést okoz?
Ne használjuk azt se, mert legfeljebb benyomkodni lehet vele a zsírt és fel-sérthetjük vele a hallójáratot. Mivel a hallójárat amúgy is hajlított, ha átnyomjuk a csontos-porcon a zsírt, csak még nehezebb lesz kitisztítani. A fülzsír alapesetben magától tisztul és kijön. Ha esztétikailag csúnya, inkább egy törölközőn át, az ujjunkkal dörzsöljük meg, ez is bőven elegendő, de belenyúlni nem ajánlatos. Kisbabáknál főleg nem!
Befelé haladva: mi okozhat problémákat?
A külső fül és a középfül határán helyezkedik el a dobhártya, amely felfogja a hangot és finom rezgésével átadja azt három hallócsontnak. Ehhez belül és kívül egyező légnyomásnak kell lennie. Gyakori probléma, hogy a dobüregbe nem megy be a levegő az orr felől. Ezt gyerekkorban jellemzően a fülkürt szájadékánál elhelyezkedő duzzadt, megnagyobbodott orrmandula okozza. Ennek következtében megduzzad a fülkürt és vákuum alakul ki, ami beszívja a dobhártyát, az pedig merevebb lesz, és a hangnak laza helyett egy merevebb rendszeren kell átrezegnie. Ugyanezt a hatást váltja ki, ha a külső légnyomás benyomja a dobhártyát. Ezen a területen számos kellemetlen probléma alakulhat ki, gyermekkorban például gyakori a konkrét fájdalmakat, feltűnő tüneteket nem okozó gennyes gyulladás. Azt tapasztaljuk, hogy számos magatartászavar, orvosi gond, de még egyes beszédzavarok és diszlexia hátterében is efféle elváltozás áll ebben a korban. Gyerekeknél sokszor a dobüregben felgyülemlett nyákos váladék zárja el a hang útját: ebben a kocsonyás zselében elakadnak a finom zengésű hangok, a gyerek pedig félreért szavakat, rosszul beszél, ami hosszabb távon gátlásokhoz is vezethet. Egy kisebb műtéttel ez a helyzet korrigálható. Az említett gyulladások egyébként felnőtt korban is előfordulhatnak akár allergiás vagy refluxos háttérrel is.
Hogy tud a reflux problémákat okozni a fülben?
Úgy, hogy a reflux miatt képződő savak irritálják az orrgarati részt, amely megduzzad, és ha a problémát nem oldják meg, fülfolyás, hallásromlás jelentkezhet. De a dobhártya egyébként is könnyen sérül és a hallócsontok is elszakadhatnak.
Mit lehet tenni ilyenkor?
Jó hír, hogy ezek alapvetően operálható sérülések. Az orvos-tudomány mai állása mellett már viszonylag simán lehet új dobhártyát beültetni, új hallócsontot csinálni, beteg csontot kitakarítani. Majdnem az egész dobüreg újjáépíthető.
És bentebb?
Ott már kicsit nehezebb. Ezen a részen elsősorban a csigában szokott gond keletkezni. A háttér megértéséhez tudnunk kell, hogy a csiga javarészt vízből áll, a mai kor nagy hátránya azonban, hogy rohanunk és eszünk összevissza, ellenben nem iszunk eleget. Egyszerűen nincs folyadék az emberekben, miközben teljes fordulatszámmal pörgetik a gépet. Ismét autós példát mondok: garantált, hogy hűtővíz vagy olaj nélkül előbb-utóbb a kocsinknak is baja lesz. Így van ez az emberi szervezettel is: víz hiányában a sejtek - köztük a hangfelfogó sejtek is - károsodnak. Utóbbiak ráadásul sorban helyezkednek el, és ha egy dominó eldől, könnyen átterjed a betegség a többi sejtre és érezhetően romlik is a hallás. Nehezíti a helyzetet, hogy az emberi hallástartomány elég széles, a 20 hertz és 20.000 hertz közötti frekvenciákat fogja át. Ebből a 200 és 2000 hertz közötti rész a beszédértés tartománya. Sokaknál 4-8 ezer hertz között már nagyon komoly hallásromlás alakult ki, de mivel a beszédfrekvenciás hallásuk elfogadható, emiatt nem is foglalkoznak vele vagy észre sem veszik. A problémát az jelenti, hogy ezek a fajta halláskárosodások könnyen rácsúszhatnak a beszédfrekvenciákra is, és ilyenkor már gyorsan tovább romlik a hallás. Ha ez a helyzet, be kell avatkozni.
Mitől alakulnak ki ezek a halláskárosodások a beljebb húzódott fertőzések mellett? Zajszennyezés, hangos zene?
A hangos zenehallgatás valóban károsítja a hallást, mivel állandó vibrációnak tesszük ki általa a hallószervünket. A fül persze arra van, hogy hangokat halljunk vele, de nem állandó terheléssel. Vagyis a folyamatos ingerre a sejtek kifáradnak, majd elpusztulnak – léteznek úgynevezett fáradásos tesztek, amikkel mérni is lehet, milyen állapotban vannak. Tipikusan a 4000 hertz körüli frekvenciák azok, amelyeknél a zaj károkat okoz. Ilyen például, ha valaki mellett felrobbantanak egy petárdát. Ez a tartomány nem sokkal magasabb a beszédfrekvenciánál, de mégis zavaró lehet, ha károsodott benne a hallás, ugyanis az efféle sejtkárosodáshoz gyakran fülzúgás is társul. Utóbbi egyébként gyakran az első jele annak, hogy valami nem stimmel a hallással. Hogy más okokat is mondjak: ritka, de olyan is előfordulhat, hogy valaki egyik napról a másikra megsüketül például menstruáció, stressz vagy túlterheltség miatt. Egyszer volt egy olyan betegem - egy 14 éves kislány -, aki szerelmi bánat miatt nem ivott, nem evett, aztán hirtelen elment a hallása. Szerencsére gyorsan orvoshoz fordultak, és infúzióval illetve gyógyszerrel visszahoztuk a hallását.
Járhat az ilyen eset maradandó károsodással, netán végleges hallásvesztéssel is?
A viráglocsoláshoz tudnám hasonlítani a helyzetet: ha minden nap meglocsoljuk a virágot, minden rendben van. Ha egy hét kimarad, már nem az igazi a helyzet, de egy gyors locsolás még regenerálja a virágokat. Három hét után viszont már nem lesz mit locsolnunk. Minél előbb orvoshoz fordulunk, annál nagyobb az esély, hogy visszaálljon az eredeti vagy legalábbis egy ahhoz közelítő állapot. A legfontosabb ugyanakkor a megelőzés lenne. A mai rohanó világban az emberek jellemzően mindennel foglalkoznak, csak saját magukkal nem: alapelemeket nem viszünk be a szervezetünkbe. Nincs oxigén, mert nem mozgunk-sportolunk és nem lihegünk, az orrfunkcióink rosszak és alig iszunk. A többségnél máig beakadt a napi másfél-két literes folyadékbevitel, miközben testsúly-kilogrammonként számolva, húsz kilónként kellene egy litert meginnunk naponta, méghozzá tiszta vizet. Tehát nem kólát, nem üdítőt, nem kávét, hanem tiszta vizet, ami az élet alapja. Visszaélünk a szervezet hihetetlen toleranciaképességével, ezt azonban nem lehet a végtelenségig feszíteni. Mindez a hallásunkat is károsítja.
Az említettek közül a legbelső terület az agy. Gyakoriak az innen eredő hallásproblémák?
Az agy területén jelentkező, kifejezetten fülészeti jellegű daganat ritka. Jellemzően, ami hallásproblémákat okoz, az sem rossz-indulatú. Ilyenkor leegyszerűsítve arról van szó, hogy az ideget beborítja egy huzat, nagyjából, mint a villanykábelt a szigetelőkábel, és ezen jelenik meg egy jóindulatú, szemölcsszerű elváltozás. A szóban forgó idegek viszont – az őket tápláló erekkel együtt – egy csontos csatornában futnak, és ha elkezd nőni ez a csomó, összenyomja őket, vagyis nem tudják táplálni a belső fület. Itt évek alatt kifejlődő elváltozásokról beszélünk, amiből a beteg lehet, hogy csak annyit érzékel, hogy hirtelen az egyik oldalon elmegy a hallása. Ilyenkor egy MRI-vizsgálat deríthet fényt a probléma okára. De mint mondtam, az efféle, idegi alapú halláscsökkenés szerencsére rendkívül ritka.
Összességében mit mondana: meg kell ijedni, ha valaki hirtelen halláscsökkenést tapasztal?
Mindenképpen orvoshoz kell fordulni. Ugyanakkor, ha az említett területekre lebontva nézzük: a hallójárati gyulladások rendbe tehetők, a középfülgyulladások műtéttel remekül kezelhetők. A belső fülben jelentkező problémák orvoslása már kicsit nehezebb, itt a károsodás mértékétől függ, mire jutunk, de gyógyszerekkel, infúzióval itt is szép eredmények érhetők el. Ha pedig mégsem jön rendbe a hallás, rehabilitációra van szükség – vagyis hallókészülékre. Amitől sokan idegenkednek, pedig ugyanarról van szó, mint amikor nem látunk: teljesen természetes, hogy ilyenkor szemüveget kapunk. Sokszor persze rá akarják erőltetni a betegekre a hallókészüléket, de megvannak az iránymutatások arra nézve, mikortól érdemes igazából ilyen eszközöket alkalmazni. Ha túl korán kapja meg őket a beteg, jó eséllyel nem fogja használni és már elmegy tőle a kedve, mire tényleg szüksége lesz rá. Amennyiben azonban indokolt, roppant eredményes lehet az efféle rehabilitáció, mert elképesztő közérzet- és életminőség-javító, illetve önbizalomnövelő hatással jár. Számos, már depressziós beteg valósággal kivirul és ismét megtalálja önmagát, amikor újra hall a készülékének köszönhetően.
