A vércukorszint beállítása a diabéteszes betegeknél gyakran nem egyszerű, pedig az ingadozások kivédése rendkívül fontos. Amennyiben nem így történik, a betegek szélsőséges esetben a ketoacidózis és/vagy a súlyos hipoglikémia felé is sodródhatnak. De miért nehéz egyeseknél beállítani a vércukorszintet? Mi befolyásolja a hatékony kontrollt és miért fontos annyira az egyensúly beállítása? Dr. Para Györgyi diabetológus, belgyógyász, a szöveti cukormonitorozás specialistája segítségével jártunk a végére.
Mi okozza az ingadozó vércukorszintet?
Az egészséges szervezet viszonylag szűk tartományban tartja a vércukorszintet. Ez azt jelenti, hogy evés után némileg megemelkedik, amire a szervezet inzulintermeléssel reagál. Az inzulinra azért van szükség, mert az gondoskodik a vérben lévő cukor lebontásáról és a szervekbe juttatásáról.
Cukorbetegeknél azonban felborult ez az érzékeny szabályozás. Náluk ráadásul a glikémiás variabilitás, vagyis a vércukorszint átlagostól való eltérései olyan nagy kilengéseket is eredményezhetnek, ami nagyon magas vércukorszinthez – hiperglikémiához – vagy nagyon alacsony vércukorszinthez – hipoglikémiához – vezet. Ez nemcsak aktuális rosszullétek forrása lehet, de hosszú távon növeli a cukorbetegség korai szövődményeinek kockázatát is. Vagyis mindent meg kell tenni a vércukorszint korrekt beállításáért.
Mivel lehet ezt befolyásolni? A megfelelő diétával?
Igen, a diabétesz kezelésének egyik alapköve a megfelelő táplálkozás kialakítása. Fontos, hogy a cukorbeteg pontosan ismerje a diéta alapjait, tudja, mi a különbség a lassú és a gyors felszívódású szénhidrátok közt, ismerje az inzulinérzékenység napszaki változásait.
Sok érintett nincs tisztában azzal, hogyan jelenthetnek meg a rejtett cukrok, amelyek gyakran nem cukorként vagy glükózként vannak feltüntetve a csomagoláson, hanem például dextróz, fruktóz, szacharóz, maltóz, répacukor, nádcukor, agave szirup néven.
Ugyancsak megtévesztőek lehetnek a „light” termékek, ami nem a cukormentességet, hanem az alacsony zsírtartalmat jelölheti. Az is hátráltathatja a diéta eredményességét, ha a beteg olyan módon készíti el az ételt, például pürésítve, ami gyorsítja a felszívódást. Ezért az érintetteknek alapvető fontosságú, hogy a diabetológiai kezelés mellett dietetikai tanácsadáson is részt vegyenek, hiszen így szakemberektől tanulhatják meg a legfontosabb ismereteket, és gyakorlati útmutatót is kaphatnak.
Mitől függ, hogy szükség van-e emellett gyógyszeres, inzulinos terápiára?
Az 1-es típusú diabéteszesek eleve inzulinos kezelésre szorulnak, a 2-es típusú cukorbetegség gyógyszeres kezelésére pedig akkor van szükség, ha az életmódterápia önmagában nem elegendő a vércukorszint karbantartásához.
A terápia hatékonysága azonban több tényezőtől is függhet, így például a dózistól, az alkalmazás időpontjától, a testsúlyváltozásoktól, a betegségektől, a megváltozott életmódtól, a készítmények tárolásától, illetve, ha injekcióról van szó, a beadási helytől, egyéb gyógyszerek, táplálékkiegészítők használatától.
Ezt mind meg kell tanulni a diabetológustól és az egyeztetett szabályokat be is kell tartani.
Milyen egyéb hatások befolyásolják még az anyagcserénk érintett területeit?
Az inzulinon kívül számos más hormon is hatással van a szénhidrát anyagcserére. Ilyenek például a stresszhormonok, így a kortizol, az adrenalin vagy a noradrenalin.
Ezek feladata, hogy stresszes szituációkban, mint például egy fertőzés, fájdalom vagy emocionális terhelés, megemeljék a vércukorszintet, hiszen ezáltal több energiához juttatják sejtjeinket. Tapasztalatok szerint a nehezen kontrollálható cukorbetegség gyakran társul stresszhez, depresszióhoz és egyéb pszichológiai problémákhoz.
Ugyancsak hatással vannak a vércukorszintre a pajzsmirigy hormonok, amelyek felpörgetik az anyagcserét, ezzel az inzulin gyorsabb kiürülését okozzák. Ezért pajzsmirigy túlműködés esetén magasabb vércukorszintekkel számolhatunk.
Az 1-es típusú diabéteszes nők azt is megfigyelhetik, hogy a ciklus különböző szakaszaiban kicsit módosítani kell az inzulin adagját, ugyanis a menstruáció környékén sokszor megemelkedik az inzulinigény.
Emellett nem tudom eleget hangsúlyozni, hogy az életmód szinte minden eleme, így például az alkoholfogyasztás, a fizikai aktivitás intenzitása vagy éppen a mozgásszegénység és a különféle állapotok, döntően az alváshiány is kibillenthetik a vércukorszintet a normál tartományból.
Milyen gyakran kell mérni a vércukorszintünket?
Azoknak a cukorbetegeknek, akiknek nehéz jól beállítani a vércukorszintet, esetleg éppen zajlik a beállítási vagy módosítási folyamat, meglehetősen sokszor kell. Ez akár napi nyolc mérést is jelenthet: ébredés után, étkezések előtt/után, lefekvés előtt.
Ilyen esetekben nagy segítséget jelenthet egy szöveti cukormonitorozó rendszer, amely nem igényel ujjbegyszúrást és folyamatosan, ötpercenként ad felvilágosítást a sejtközötti állomány glükózszintjéről. Ezzel pedig szinte azonnali visszajelzést kap a páciens arról, hogy mi történik a szervezetében evés után, mozgás közben, esetleg a gyógyszer bevétele kapcsán. Ráadásul az általában felkaron viselt diszkrét kis eszköz olyan információkhoz juttatja a diabetológus orvost és a dietetikust is, amelyekre egy nagyon hatékony étrend és kezelés épülhet.
