Ma már a fogpótlás bevált módszere az implantátumok behelyezése, ám számos tévhit kering ezekkel kapcsolatban, amelyek a tapasztalatok szerint számos beteget meg is tévesztenek. Dr. Molnár Bálint parodontológussal beszélgettünk.
Mit értünk fogimplantátum alatt, miben különbözik a fogpótlás ezen módszere a többitől?
Az implantátum a fogászatban annyit jelent, hogy valamilyen anyagot sebészileg beépítenek az állcsontba, a gyökér helyére. Ez jellemzően valamilyen titánötvözetből készült műgyökér, legegyszerűbben talán egy 1 centiméter hosszú, 3-4 milliméteres átmérőjű kis csavarként írható le. Maga az implantátum tulajdonképpen egy alap, amire aztán később rákerül az implantációs fogpótlás. Miután a szervezet befogadja és becsontosodik, mozdíthatatlanul rögzül, erre lehet aztán később felcsavarozni különböző típusú fogpótlásokat. Amennyiben pedig valaki teljesen fogatlan, kettő-négy implantátumra, akár teljes fogívre rögzülő, kivehető fogpótlás is építhető.
Milyen esetekben javasolt a fogpótlás ezen módszere?
Fontos leszögezni: az implantátum a hiányzó fogak pótlására van, nem a meglévő fogak helyett. A fogorvosok többsége azt vallja, hogy amíg egy fogat meg lehet menteni, addig ezzel kell próbálkozni. Amennyiben erre már nincs lehetőség, akkor jöhet az implantátum. Ha a foghiánnyal szomszédos fogak még épek, nincs bennük tömés vagy korona, érdemes az imlpantációs megoldást választani, mivel teljesen különálló rendszerről beszélünk, így a szomszédos fogakat nem kell megsérteni az elkészítéséhez. Az említett teljes fogatlanság esetén pedig gyakori probléma, hogy nem rögzül megfelelően a kivehető fogsor, ilyenkor szintén praktikus megoldás az implantátumokkal történő stabilizálás.
Mennyi időre szól egy implantátum?
Amennyiben minden terv szerint alakul, sok időre, akár évtizedekre, optimális esetben egy egész életre szólhat. Ennek azonban több feltétele van. Az egyik, hogy jól tisztítható fogpótlás kerüljön a szájba. Vagyis fontos, hogy a fogorvos elvégezze a sokszor nélkülözhetetlen csontpótló, ínypótlókezeléseket is az implantátum körül, ugyanakkor a páciensen is nagy a felelősség. Egy implantátum elég nagy törődést igényel, napi szinten többször kell tisztítani speciális eszközökkel, meg kell jelenni évente kétszer kontrollon, ami ultrahangos ínytisztításból és ellenőrzésből áll. Ha ezt tartják a betegek, nagyon jók az eredmények. Az élettartamra a bennmaradási arányból lehet következtetni, ez annyit mutat meg, hogy száz beültetett implantátumból mennyi van még bent adott idő után. Ötéves távlatban, jó minőségű implantátumok esetében 97-98 százalékos arányról beszélünk, ami nagyon jó.
A sikeresség azt mutatja meg, hogy a fogpótlással jól tud rágni a beteg, nem lazul ki benne a csavar, az implantátum körüli nyálkahártya nem vérzik, nem gyulladt, nem ürül váladék, az implantátum nem veszít csontot. Számos gyártó hajlamos a termékét úgy reklámozni, hogy 97-98 százalékosan sikeres, ez azonban legfeljebb a bennmaradási arányra igaz. A sikerességi arányszám minden esetben alacsonyabb, általában 80-90 százalék, 90 fölé pedig bizonyosan nem megy. Ami egyébként szintén nagyon jó arány.
Mennyi idő alatt „épül be” az implantátum?
Viszonylag rövid idő alatt. Ha nem szükséges kiegészítő csontpótló kezelés, a felső állcsonton általában három, alul két hónap szükséges ehhez. Ma már úgynevezett azonnali implantáció is létezik, vagyis az is lehetséges, hogy ha valakinek például egy balesetben megsérül a foga, ennek eltávolítása során rögtön behelyezzük az implantátumot. Amennyiben utóbbi megfelelő nyomatékkal rögzül, rögtön ideiglenes koronát kaphat rá a páciens, olyan módon, hogy összeharapáskor ne érintkezzen az ellenoldali fogakkal. Vagyis nem lehet vele azonnal rágni, de gyors és esztétikus megoldásról beszélünk, ami ugyanakkor vizsonylag ritkán kivitelezhető. Ha csontpótlásra is szükség van, hosszabb a gyógyulás, akár négy-kilenc hónapra is szükség lehet.
Milyen tévhitek keringenek leginkább az implantátumokkal kapcsolatban?
Ilyen tévhit például, hogy amennyiben valaki fogágybetegségtől szenved, akkor ha eltávolítják az összes fogát, és implantátummal helyettesítik őket, majd minden megoldódik. Ez egyértelműen nem igaz, hiszen bizonyított tény: ha valaki átesik azon, hogy minden fogát eltávolítják, a baktériumok ettől még nem tűnnek el, hanem megtapadnak a nyelven, a mandulákon, majd aztán az implantátumot is megtámadják. Szintén nem igaz, vagy finoman szólva is hazárdírozás olyat ígérni, hogy az implantátumokra azonnal végleges fogpótlás helyezhető. A gyógyulási szakaszt nem lehet átugrani – illetve át lehet, de az gyakran járhat csont-, majd implantátumvesztéssel. Emellett a Magyar Fogorvosok Implantológiai Társasága (MAFIT) állásfoglalását is megemlíteném, ami az implantátumok mechanikai kialakításával kapcsolatos.
Mind a nemzetközi, mind a hazai piacon kaphatók olyan ún. bazális implantátumok, amelyek a modern, korszerű, kétrészes csavarimplantátumokkal szemben egyrészes, kis átmérőjű, a facsavarokhoz hasonló, agresszív meneteket tartalmazó, alsó végükön korongszerű bázist tartalmazó eszközök. Noha bizonyos gyártók ezek esetében nagyszámú behelyezés esetén azonnali fogpótlást, és a csontpótló kezelések elkerülését ígérik, a MAFIT 2013-as állásfoglalása szerint a bazális implantátumok nem felelnek meg a szakma szabályainak, és számos kudarcos esetből látszik, hogy nem is töltik be a funkciójukat.