Szenzációs szalagcímek hirdetik hónapok óta mindenütt a BCG-oltás és a koronavírus-statisztikák közötti esetleges összefüggéseket. Dr. Moldvay Judit tüdőgyógyász-onkológus, az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet osztályvezető főorvosa, a Semmelweis Egyetem egyetemi magántanárja, a téma hazai kutatója azonban azt mondja: még ha vannak is biztató jelek, egyelőre semmit sem lehet megalapozottan kijelenteni a kérdésben.
Mi tette szükségessé a BCG bevezetését?
Az újszülöttkori BCG oltást a tuberkulózis (TBC) két rettegett szövődményének megakadályozására rendszeresítették. Ezek a gennyes agyhártyagyulladás, illetve az egész tüdőt megtámadó „miliáris” TBC-s fertőzés voltak, amelyek annak idején népbetegségnek számítottak Magyaror-szágon, olyannyira, hogy a betegséget világszerte sokáig morbus hungaricusként emlegették. Gyakorlatilag a hazai tüdő-gyógyászat is a TBC-s betegellátásból nőtt ki. A BCG 1954 óta kötelező oltás hazánkban, és a mai napig mindenki megkapja, még annak ellenére is, hogy a TBC előfordulási gyakorisága szerencsére igen nagy mértékben csökkent az elmúlt évtizedekben.
Mit kell tudni magáról az oltásról?
A TBC-t okozó baktérium, a Mycobacterium tuberculosis legyengített változatát tartal-mazó oltásról beszélünk, amelynek be-adására újszülött korban, de legkésőbb egyéves korig kerül sor. Minden olyan baba megkaphatja, akinek testtömege meghaladja a 2 kilogrammot. A bőr rétegeibe beadott oltás ott helyben kis bőrgyulladást okoz, amely akár kisebb gennyes góc kialakulásával és kifakadásával is járhat, és a helyén apró heg marad – utóbbi felnőtt korban is látszódhat. A védettség ideális esetben kamaszkorig kitart, amikor is korábban tapaszos ellenőrzés keretében megbizonyosodtunk róla, hogy továbbra is fennáll-e. Akinél védettség már nem volt igazolható, emlékeztető oltást kapott: ez ugyanolyan, bőrrétegbe adott 0,1 milliliteres dózisú volt, mint a csecsemőkori oltás. Ez a fajta védettség legkésőbb húszéves korig lecseng, de addigra átalakul, kifejlődik az immunrendszer, tehát maga a BCG oltás később már nem játszik jelentősebb szerepet a tuberkulózis ellen.
Tehát egy egészséges felnőtt szervezete ekkor már elvileg képes magától is legyőzni a szóban forgó kórokozót?
Igen.
Miért került ismét az érdeklődés homlokterébe a BCG 2020-ban?
Idén tavasszal világszerte többen is felfigyeltünk rá, hogy amikor egymás mellé tettük a BCG-térképet, illetve az aktuális COVID-19 infekciós térképet, és összevetettük a járványügyi mutatókat, körvonalazódott egy izgalmas átfedés. A média természetesen egyből felkapta a témát, és napok leforgása alatt jelentek meg a legkülönbözőbb hírek, nyilatkozatok: a BCG csodaszer a koronavírus ellen, a BCG nem hatásos a koronavírus ellen, a BCG egyenesen veszélyes, satöbbi-satöbbi. Én ezt a magam részéről rendkívül károsnak tartom. A WHO nyilatkozata pedig, miszerint „nincs evidencia a BCG vakcina COVID-19 elleni védelmét illetően, ezért a BCG oltást nem ajánlják a COVID-19 megelőzésére”, mindössze annyit jelent, hogy a kérdést tudományosan megalapozott vizsgálatok kell, hogy eldöntsék. Egyelőre biztonsággal nem jelenthető ki semmilyen végleges álláspont arra vonatkozóan, hogy csökkenti-e a koronavírus terjedését és mérsékli-e a tüneteket, ha az adott ország populációját átoltották BCG-vel, ugyanakkor számos kutatás folyik a témában.
Milyen elven működhetne ez a védelem, mit vizsgálnak konkrétan?
A BCG-vel kapcsolatban az évtizedek során széleskörű vizsgálatok történtek és kísérletek egész sora született. Ezek megállapították, hogy az oltás nemcsak konkrétan a TBC kórokozója ellen adhat egyfajta védelmet, hanem egyéb bakteriális fertőzések vagy akár vírusfertőzések ellen is. Ez nem kizárólag klasszikus légúti vírusokat jelent, hanem adott esetben egészen „vad” kórokozókat is: így például holland kutatók klinikailag igazolták, hogy a sárgaláz vírus okozta fertőzéssel szemben is ellenállóbb azok szervezete, akik hónapokkal korábban megkapták az oltást. Ennek hátterében az áll, hogy a BCG „felpörgeti” az immunrendszert, annak is a celluláris, azaz a sejtes immunvédekezését, vagyis azokat a reakciókat, amikor az immunsejtek direkt módon támadják meg a kórokozókat. Még bizonyos gombás fertőzésekkel szemben is hatékonyabban védekezik azok szervezete, akik BCG-oltásban részesültek, tehát sokkal szélesebb körű a hatása, mint amit eredetileg gondoltak róla.
A jövőben alighanem gyakran halljuk majd a „trained immunity” (edzett immunitás) kifejezést: a lényeg, hogy a BCG a sejtes immunitás megedzése révén jó védekező állapotba hozza a szervezetet. Még az onkológiában is használják: húgyhólyag-daganatoknál például a hólyagba fecskendezik az oltóanyagot, és így aknázzák ki az immunrendszert stimuláló hatását. Ennek az iránynak óriási szerepe van és lesz a rákgyógyításban, ahogyan más hatásmechanizmusú immunterápia is egyre nagyobb teret nyer az onkológiai ellátásban. Egy-két éve már a rutin betegellátás keretében is alkalmazunk immunterápiát tüdőrákban, amelynek lényege nagyon leegyszerűsítve, hogy nem a daganatot próbáljuk direkt módon, a daganatsejteket célzó méreggel elpusztítani, hanem a szervezet saját immunrendszerét noszogatjuk különböző gyógyszerekkel és módokon. Az immunrendszer az egészségünket hivatott megőrizni, és ha alszik vagy nógatni kell, ezek a mechanizmusok, gyógyszerek, stimulusok beválhatnak. Azt pedig, hogy a BCG oltásnak – keresztimmunitás révén – lehet-e direkt koronavírus ellenes hatása, jelenleg laboratóriumok százaiban tanulmányozzák a világon.
Mint említette, még semmi biztosat nem lehet tudni. Reménykedni van értelme azért?
Ami bizonyos: a kezünkben van egy jól ismert, nagy biztonsággal adható, 1954 óta használt vakcina, amelyről számos kutatási eredmény áll rendelkezésünkre. Emellett itt van egy ismeretlen hatásmechanizmusú, világjárványt okozó vírus, ami ellen szükség van valamilyen haditervre. Nekem személy szerint még jó húsz évvel ezelőtt, tüdőrákos szövetminták tanulmányozásakor szúrt szemet, hogy különbség észlelhető a daganatszövetek molekuláris genetikai mintázatában attól függően, hogy korábban a daganatos beteg átesett-e TBC-s fertőzésen vagy sem. Ezt az eredményt publikáltuk is orvosi szaklapban. Azóta ott motoszkált a fejemben, hogy vajon milyen hatással van a TBC és/vagy a BCG az emberi szervezetre és egyes betegségek kialakulására, így amikor Olaszországban már rendesen tombolt a COVID-19, de itthon még csak éppen kezdődött a járvány, és relatíve kedvező mutatókat figyelhettünk meg, beütöttem egy Google-keresést. Ekkor szembesültem vele, hogy az említett – a sárgaláz vírussal vizsgálatokat végző – holland munkacsoport már nagy erőkkel vizsgálja a témát, vagyis az esetleges összefüggés másoknak is eszébe jutott. Az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet vezetése támogatott a kutatásban, így a holland kollégákkal is felvettem a kapcsolatot, akik példátlan segítőkészséggel a rendelkezésünkre bocsátottak bizonyos szakmai információkat. A holland kutatás mellett most már ausztrál szakemberek is végeznek – egészségügyi dolgozók körében – hasonló jellegű vizsgálatokat, és ebbe a kutatómunkába hazánk is bekapcsolódott. Ezekből a vizsgálatokból természetesen ki kell zárni azokat az egyéneket, akiknél bármilyen immunkárosodás gyanúja felmerül, tehát csak nagyon szigorú feltételekkel lehet ilyen típusú vizsgálatban részt venni, és szigorú gyógyszerészeti engedélyezési procedúrán megy át egy ilyen vizsgálati protokoll. De kizárólag az ilyen típusú, ellenőrzött, randomizált klinikai vizsgálatok adhatnak választ arra, hogy vajon alkalmas-e a BCG a SARS-CoV-2 elleni védekezésre is. A magam részéről csaknem biztos vagyok benne, hogy néhány hónapon belül meg fognak jelenni az erre vonatkozó első nemzetközi eredmények.
És mit jelentene, ha bebizonyosodna, hogy van összefüggés az alacsonyabb halálozási mutatók, a lassabb terjedés és a rendszeresített, kötelező BCG-oltás között?
Ilyen összefüggéseket néhány hete már közöltek nívós, tudományos folyóiratban, 135 ország járványügyi adatainak elemzése alapján. Mindez azonban csak arra elég, hogy alátámassza a BCG-vel kapcsolatos klinikai vizsgálatok létjogosultságát. Amennyiben ezek a vizsgálatok sikerrel járnak, a BCG természetesen még ebben az esetben sem váltaná ki a koronavírus elleni vakcinát, hiszen ez nem egy SARS-CoV-2 elleni, specifikus oltás, hanem csak a sejtes immunvédekezést noszogató beavatkozás. Ilyen minőségében viszont segítséget jelenthetne elsősorban a COVID-19 szempont-jából nagyrizikójú egyének körében. A BCG mellett egyébként a kanyaró elleni védőoltással kapcsolatban is felmerültek ilyen gondolatok, de hangsúlyozom: amiről jelenleg beszélünk, azok egyelőre elméleti fejtegetések. Nem ok nélkül valók, komoly preklinikai vagy klinikai hátterük van, de azt eldönteni, hogy van-e aktuálisan jelentőségük, kizárólag széles körben végzett, kontrollált, randomizált, klinikai vizsgálat keretében lehet. Nem szabad tehát sem hiú ábrándokat kelteni, sem pedig minden átgondolás nélkül lesöpörni az asztalról a feltételezéseket. Türelemmel ki kell várni a kutatási eredményeket, de ha azok pozitívnak bizonyulnak, akkor haladéktalanul élni kell majd az általuk felkínált lehetőséggel.
