Magazin

Élettörténetek

Törökné Dr. Kormányos Irén gyógyszerész

Egy fiatal „Csillag” már betöltötte a 100 évet

Mindig meghatódottság vesz erőt rajtam, amikor 100 éves patikába belépve üdvözöl a „szép” korú patika tulajdonosa. Mennyi mindent tudnának mesélni a falak, a bútorok, hány arc tekintett a sarkok tükrében kíváncsian, kihívóan, boldog mosollyal vagy éppen a titkolt könnyeket rejtegetve. Dr. Kormányos Irén úgy lépett felénk, mint aki tudja, a hely megköveteli a méltóságteljes megjelenést.

Rövid idő múlva a cikk írója is kutatja - mivel beszélgetés közben kiderül a gyökerek azonossága - a riportalany vonásaiban a hazai ízek (vonások) nagykamarási, illetve almáskamarási rejtett mondatok, mozdulatok egybeesését.

Irénke ez nagy meglepetés számomra, hogy nekünk azonosak a gyökereink.
Igen, Édesapám Kormányos András Nagykamarásról származott és Almáskamaráson tanárként nevelte az ifjúságot. Édesanyám Maczelka Irén védőnő, mind a ketten Szegeden végeztek, de Almáskamarásra kellett kerülniük, hogy találkozzanak. A szerelmük, házasságkötéshez vezetett, majd 1953-ban megszülettem én. Ebben a kis faluban voltam óvodás és általános iskolás is. Tudod, büszke vagyok az állóképességemre, amit először az utcai játszások során - fogócska, bújócska – szereztem, szereztünk, mivel a szüleim dolgoztak, a szabadidőnket a jó levegőn rengeteg mozgással, játékkal tettük élvezetessé és emlékezetessé.
Később a gimnáziumot Orosházán kezdtem, egy évet végeztem el, majd Szegedre költöztünk. Akkor már csodálatos lehetőség adódott: atletizálhattam, és a két kedvenc tantárgyam, a biológia és a kémia meghatározta az életem.

Miután senki nem volt patikus, vagy asszisztens a családotokban, mikor találkoztál ezzel a hivatással és hogyan hívta fel a figyelmedet a gyógyszerészet?
A falusi patikában, az officinában érezhető illat és hangulat felkeltette érdeklődésem a pálya iránt. Másodiktól, tehát a gimnázium második osztályától a Radnótiba (Szeged) íratott át Édesapám. Itt mindenki orvosnak, egy-két ember vegyésznek készült, én voltam az egyetlen, aki gyógyszerész karra jelentkezett.

Felvettek elsőre?
Igen, nagyon kedveltem Klivényi tanár urat és Dimer professzor urat. 1976-ban megkaptam a diplomám, de előtte a 6 hónapos gyakorlatot Budapesten a Blaha Lujza téri patikában töltöttem. Majd vizsga után az igazi mély vizet a Béke téri non-stop patika jelentette számomra a XIII. kerületben.

Hol találkoztál jövendő férjeddel?
Diákklubban, ő villamos mérnök és Török Miklósnak hívják. Egri származású, de megszerette az én városom, úgyhogy amikor felmerült a kérdés, kinek a városába költözik a másik, ő már akkor Szeged mellett döntött. 1979-től pendliztem, és a sok és hosszú ügyelet is jó tanulópénz volt megismerni a patikai munka csínját-bínját.

Meddig pendliztél és mikor születettek meg kislányaid?
1985-ig pendliztem, de 1980-ban megszületett Beáta, aki jelenleg Németországban gyógyszerész. Két gyermekük van, Aton 8 éves és Noel 5 hónapos. 1984-ben Andrea látott napvilágot, ő közgazdász, van egy 2 hónapos Valéria nevű kislányuk.

Pendlizés után hová vitt a Sors?
A Kígyó Patikába, Kelemen Imre gyógyszerész úr volt a főnököm, nagyon jól éreztem ott magam, nagy patika lévén a munka le volt osztva, mindenki tudta mit kell csinálnia. A 6 év szinte elrepült.

Jött 1991, amely év jelentős változást hozott az éltedben.
Igen, a 13/52-es Patika vezetőjévé neveztek ki. Nem volt ambícióm, hogy vezetővé váljak, meg kellett szoknom, hogy mindent meg kell csinálnom, és mindenhez kell értenem.

Kik voltak itt az elődeid?
Morvay József tanár úr felesége, Makay Gizella, majd dr. Regdon Béláné dr. Bokor Rózsa. Azután elérkezett 1994. Akkor leültem a család férfi tagjaival megbeszélni, hogy privatizálom ezt a patikát, azaz az akkori Csillag Patikát.  Meg kell mondanom, nem lelkesedtek.
Azóta is mindent megoldok a kolléganőimmel, akik igazán nagy segítségeim.

Ez a patika itt a Boldogasszony sugárúton egy kis ékszerdoboz. Gondolom a Betegek és Ti is kölcsönösen ismeritek egymást.
Igen, az utcán is sokszor megállítanak és tanácsot kérnek, így itt is megy a gyógyítás és persze a visszajelzés is, és ez nagyon jó, mert így a munkánk eredményessége nem marad titokban előttünk.

Amint kifelé menet visszatekintettem a szép üvegezett részek pálcatagolására és az esztergált oszlopokra, melyek tükörképei magával ragadóan duplázzák meg az eredeti kis csodákat, megelégedetten nyugtáztam, megint egy értéket sikerült felfedeznünk.

Köszönöm a szép és tartalmas órákat és kívánjuk az itt dolgozóknak, hogy a genius loci-t ápolják tovább, őrizzék az elődök szellemi értékét és gyarapítsák azt a páciensek érdekében.

G.M.A.


2015. február