Magazin

Élettörténetek

„A szivárványszínben tündöklő élet”

A ködös reggelt, csodálatos napfényes délidő váltotta fel. A gyógyszertár ablakából kitekintve, csodálkozva láttam a patika épületének környékén álló fák hogyan bontakoznak ki a sűrű szürkeségből. Már napfényben úszott a laboratórium, az officina eddig rejtett szépségei is előtűntek.

Itt keresem az eltűnt arcot, a gesztust, a hangot, azt a kolléganőt, aki ha rendezvényre jöttek, belépve az ajtón mindig ott hagyta a férjét, és őszinte kíváncsisággal kérdezett, és valódi figyelmet szentelt a válasz meghallgatására.
Most én kérdezek, és nézem a fiút, látom-e benne az édesanyja vonásait? Észreveszem, és nem a most alakuló érzés tesz kíváncsivá, hanem egy régi, már meglévő és ismerős érzés adja számra a kérdést.

Gábor, édesanyja családjának a gyökerei honnan eredeztethetők?
Dédnagyapám Major Ágoston Dicsőszentmártonban (Erdély) született. Teológiára járt, görög-katolikus papnak készült, de végül gyógyszerész lett és a Szegedhez közeli Kisteleken élt és ott ment nyugdíjba. Négy gyermeke született, és 3 közülük gyógyszerész lett, Erzsébet, István (ő a nagyapám) és Gusztáv. Egyedül Rózsa nem lett gyógyszerész.
Erzsébet nagynéném Szegeden végzett. Baján dolgozott, ott is ment férjhez. Férje dr. Thury Géza honvéd gyógyszerész volt.

István nagyapát hova vitte a Sors?
Kunszentmiklósra, a Nádor Gyógyszertár reáljogú tulajdonosaként öregbítette a család hírnevét a gyógyszertár államosításáig.

Gusztáv bácsival mi történt?
Szintén az államosításig Kisteleken dolgozott, majd egy pillantás alatt Hódmezővásárhelyen találta magát!

Major Zsuzsanna, az Ön édesanyja hol látta meg a napvilágot?
1941-ben Budapesten. A gyermekkorát és az iskolai éveket anya Kunszentmiklóson töltötte, jórészt egyedül a nagymamával, aki tanítónő volt, mert nagyapa az akkori kornak megfelelően ”kiküldetésben” dolgozott.

Milyen gyermek volt az édesanyja?
Minden érdekelte. Rengeteget olvasott, a történelmet különösen kedvelte, régész akart lenni. A tanárai lebeszélték arról, hogy ezt a pályát válassza… Úgy gondolták, egy vidéki gyermeknek talán nehezen elérhető ez a pálya?!  De a történelem iránti szenvedélye egész életében megmaradt.

Miért választotta a Gyógyszerész Kart?
Nagyapám inspirációjára jelentkezett a gyógyszerész karra.
Édesanyámnak nagy szerencséje volt, elsőre felvették az egyetemre. Ott is kitűnt a szerteágazó érdeklődéssel „megáldott” hallgató.

Az édesapja, mármint az Ön nagyapja mely patikában dolgozott?
Mohorán, Budapesten az Alkotás utcában, Akasztón, végül Szabadszálláson kezdte el a nyugdíjas életét.

Gábor édesapja hallgatója beszélgetésünknek, és ő is gyógyszerész, bár mérnök szeretett volna lenni, de nem sikerült.

Kedves Gyógyszerész Úr, végül is hogy lett Önből kolléga?
Katonaság elől menekültem, és a Gyógyszerész Karra felvettek. Igaz, hogy miniszteri fellebbezésre, 1957-ben lettem első éves.

Szeretném megkérdezni, hogy ismerkedtek meg Zsuzsával?
1963-ban katonaként szolgáltam Kecskeméten. Az Aranyhomok Szállóban meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Aki ismerte a feleségem, az ezen a kijelentésen nem csodálkozik.

Ahogy hallom Komáry Kázmér gyógyszerész úr 2012-ben aranydiplomát kapott. Meg szabad kérdeznem, hol sikerült olyan lehetőséget találnia, ahol azért a mérnöki pálya iránti érdeklődése segített, hogy mint gyógyszerész 100%-on teljesítsen?
Debrecenben éjjel-nappal patikában dolgoztam, majd Kecskemétre kerültem, mivel 1964-ben, három hónappal a megismerkedésünk után összeházasodtunk Zsuzsával, aki akkor szintén itt volt az éjjel-nappalos patikában beosztott. Közben én bekerültem a Gyógyszertári Központba, fejlesztési osztályvezetőnek neveztek ki, bizony itt már jól jött a műszaki érdeklődés. Majd a megyei egészségbiztosítási pénztár főgyógyszerészeként mentem 2002-ben nyugdíjba.

Gábor, Ön és édesapja biztosan sokat beszélgetnek anyukájáról, mi az a tulajdonság, ami legjobban jellemezte édesanyját?
A nevetése, a jókedve, a nagy tudása, és hogy mindenkivel megtalálta a hangot. A kollégákkal, de a betegekkel is.  A kis bohóságokban szerette a humorom és értette – hát ezek nagyon-nagyon hiányoznak és nem tudja pótolni semmi!! Higgye el Margitka, a közös munka a patikában, a beszélgetések, a könnyed kacagások, ő partner volt ezekben.

Engedje meg a kedves Olvasó, hogy a személyes benyomásom leírjam, mert akiért a cikk elsősorban megszületik, már nem tud vitázni velem, vagy jóváhagyni a véleményem.
Zsuzsa volt az az ember, akit bárhová vitte a sorsa, mindenre alkalmas volt. Miért írom ezt?
Művelt, sokat olvasott, minden után érdeklődő személyiség volt. Szeretett és tudott énekelni, ismerte az operákat, az operettet, a népdalt, a cigányzenét. Rá ráillett a „muzsikusnak dalból van a lelke”. Igen, a lelkébe mindenki belefért. Büszke lehetek arra, hogy talán nekem és a lányomnak is volt egy pici sarok ott, ahol számon tartott bennünket.

Nagyon sok fotó készült a család együtt töltött szabadságairól.
Bizony Margitka, azt el kell mondanunk, hogy anyu tervezte meg az utakat, olvasott a történelmi nevezetességekről, és mutogatta azokat, és mesélt-mesélt érdekfeszítően. Mindent át akart adni, amit ő tudott, hogy ne menjen veszendőbe.

A fényképeken két fiút látok Zsuzsával.
Igen, 1966-ban megszületett bátyám, Komáry Kázmér, ő hivatásos katonatiszt lett. Jelenleg alezredesi rangban gazdasági logisztikai vezető. 1973-ban én láttam meg a napvilágot.

Itt járt Kecskeméten iskolába?
Igen, itt érettségiztem, Szegedre felvételiztem a Gyógyszerész Karra, bár jogász szerettem volna lenni.  De az a gyógyszerészgyerek, aki szüleivel, legfőképpen édesanyjával egy patikában tud igazán találkozni, beszélgetni – az általában patikus lesz. Elvégeztem az egyetemet.  Az államvizsgás gyakorlatot itt töltöttem a Hunyadi János Gyógyszertárban, de nem anyu keze alatt, hanem volt egy idősebb kolléganő, akire rábízott. Kozma Mihályné, Irmuska néni –akire azóta is szeretettel gondolok- próbált a gyakorlati munkába bevezetni, szigorú precizitással, de azért vele is nevettünk nagyokat.

Ki volt az egyetemen, aki segítette a botladozó elsőst?
Zsoldosné Ildikó néni, mint egy tyúkanyó fogta a kezünket.

1995-ben édesanyja gondolt egy merészet és nagyot, és privatizálta a patikát.
Igen, ettől kezdve még több időt szentelt a szakmának, mindig naprakész akart lenni. Az újításokban azért nekem is részem volt. Egyszer azt mondta,hogy „fiam, a  te újítani akarásod és merészséged az én visszafogott megfontoltságommal jó kombináció”. Mind a ketten változtunk az évek alatt. Most ezzel a megfontoltsággal viszem tovább a patikát 2014 óta.

Van itt olyan fotó, ahol Gábor táncol, méghozzá ahogy látom, igazi öröm van az arcán.
Igen, a társastánc kedvenc szórakozásom volt. Táncversenyeken is részt vettünk a partneremmel. Szeretek táncolni. Most egy kicsit háttérbe szorult ez a hobbim, a patika vezetése egész embert kíván.
Ha nem is versenyszerűen, kedvtelésből, kikapcsolódásként a tánc még mindig fontos számomra.

Nézem a férjet és a fiút, kimondva, kimondatlanul nemcsak a fényképen, hanem a patika minden kis részletében ott van az egyetlen, feledhetetlen feleség és anya.
Zsuzsa szellemisége meghatározza a patika múltját, jelenét és jövőjét. Akik ismerték, szerették, hangján hallják a dalokat, a nótákat, melyeket saját maga és hallgatósága számára szívesen énekelt. A szép hang a feledhetetlen egyénisége mellett adta az igazi maradandó élményt.

Gondoljunk rá élő szeretettel!

G.M.A.

2016. március