Pozsonyi Eszter, Pozsonyi Istvánné, Pozsonyi Erzsébet
Így igaz. Anyai nagyapám kőműves volt, a nagyanyám pedig háztartásbeli, ma már ezt így mondják. De az ő idejükben természetes volt, hogy a feleség a gyerekek körül marad, intézi az otthoni tennivalókat, a nagymama ráadásul még egy hatalmas kertet is művelt a szomszédban, Erdőkertesen.
Igen, édesapámat leszámítva, aki Tatabányáról jött, pontosabban egy, a városhoz közeli faluból, Bánhidáról – ma már az is Tatabánya része. Az apja sofőr volt és autószerelő, az anyukája pedig varrónő. A szüleim az egyetemen ismerték meg egymást, nagy szerelem volt.
Hát, mindkettőjük története elég különös. Apu állatorvos szeretett volna lenni, kisgyerekkora óta nagyon szerette az állatokat, jól „szót értett” velük. De volt egy testvére, aki még csecsemőkorában meghalt, és a nagymamám rettegett attól, hogy elveszítheti a másik fiát is. Ő az állatorvosi szakmát kifejezetten veszélyesnek tartotta, hisz vidéken gyakran megesett, hogy valakit megrúgott a ló, megtaposott a tehén, csúnya harapások is előfordultak, ezért a mama az egyszem fiát a patikusság felé terelgette.
Édesanyám pedig orvos akart lenni, de elájult, amikor vért vettek tőle – akkoriban ez a felvételi része volt, vagy talán valamiféle alkalmassági vizsga? – a lényeg az, hogy ez kizáró oknak számított, így, ha már orvos nem lehetett, lett belőle gyógyszerész.
Hát hogyne, az öcsém is és én is mindig ott lófráltunk, játszottunk a spatulákkal, kikevertünk ezt-azt, de segítettünk is, ha lehetett. Nekem a technológiai gyakorlaton már nem tudtak ismeretlen eszközt mutatni.
A testvérem nem maradt meg a szakmában, bár elvégezte az asszisztensképzőt – ott ismerkedett meg a feleségével. Három gyerekük született, de egyik sem akar gyógyszerész lenni. Nem baj, ezt senki nem erőlteti, járják csak a maguk útját. Az én két lányomból viszont gyógyszerész lett, a fiam pedig szakács.
A kisebbik lányom, Enikő, mindig patikus akart lenni, ha tehette, itt forgott a gyógyszertár körül. A nagyobbik, Eszter, nem tudta eldönteni, hogy milyen pályát válasszon. Mondtam neki, hogy akkor legyen patikus. Beadta a papírokat, felvették, és azóta nagyon szereti a hivatását.
A 112 éves Szent Erzsébet a legrégebbi, 1913-ban építették és nyitották meg a főtéren. Oda főként az őslakosok járnak, az idősebb korosztály. Persze be-be járnak a fiatalok is, de összehasonlítva Eszter patikájával, az István Királlyal, ami a Csonkáson épült, egy új városrészben, ott teljesen más a betegek összetétele.
Arrafelé főleg Pestről kiköltözött fiatal családok laknak, a belvárosiakétól teljesen különböző igényekkel. Ott más termékeket vásárolnak, például az István Királyban megéri drágább külföldi kozmetikumokat tartani. Ha nálunk keresnek ilyesmit, akkor tőlük kérünk, de ez ritkán fordul elő.
Egyébként én már főként Kisnémediben vagyok, a fiókgyógyszertárban.
Anyukám 90 éves lesz az idén, úgyhogy már nem sokat dolgozik. Kacsó Orsolya gyógyszerésznő vezeti a patikát, ő ugyan nem tartozik a családhoz, de kiváló szakember, a sógornőmmel, Erikával vállvetve viszik a patikát.
Enikő vezeti majd a Szent Erzsébetet, ő ugyan eddig GyESen volt, de az ikrek már háromévesek, úgyhogy már egyre többet jár be.
Egy gyógynövény, amely szinte csak ott él, Kisnémediben, ahol a patika van, meg Balatonkenesén. Ott is van egy ilyen nevű gyógyszertár. Kisnémedi egy csendes, szép falu, úgy 20 percre van autóval Veresegyháztól.
Anyukám szép lassan, óvatosan vonult vissza, és nagyon jól érzi magát otthon a macskájával, meg a virágaival, hál’ Istennek szellemileg is teljesen friss. A Borostyánt vitte évtizedeken át, ő volt a személyi jogos. Ahogy említettem, mindjárt 90 lesz, szóval nem bánja, hogy már nem kell bejárnia.
Annak idején én apukámtól, Pozsonyi Istvántól vettem át a Szent Erzsébet Gyógyszertárat, akkor még 1/107-es gyógyszertárnak hívták. De aztán jött a privatizáció, és akkor apu kihátrált, azt mondta: "...hogyha akarod, csináld – én most elmentem nyugdíjba".
És én akkor megpályáztam, megkaptam, csináltam, ő pedig bejárt „magizni”. A mi patikánk mindig is nagyon „magis” patika volt. Apu kiöntötte a kúpot, meggyúrta a pirulát, úgyhogy valójában nem vonult vissza, de most már csak azt csinálta, amihez kedve volt. Sajnos nagyon hamar meghalt, ennek már 19 éve. 2003-ban még ő pályázta meg az István Király Gyógyszertárat, és meg is kapta a személyi jogot.
Eszter 2006-ban vehette kézbe a diplomáját, akkor még úgy volt, hogy Egyiptomba megy gyógyszerész gyakorlatra, de tíz nappal később apu meghalt, úgyhogy ő vette át a patikát.
Erzsébet, Eszter Emmával, Erika, Enikő Hangával és Erzsébet
Vannak alapproblémák, például, ha leáll az EESZT, az mindenkit egyformán érint. De Eszter webshopot is működtet, neki ez van fókuszban, mi meg azon bosszankodunk, ha nem tudunk alapanyagokat beszerezni a „magihoz”.
És hát, a Borostyánban az a fő beszédtéma, hogy rájuk nyitott egy 0-24-es, nonstop gyógyszertár, és ettől egyre vacakabb a forgalmuk. De nem tudunk mit tenni, változik a világ, és újabb és újabb kihívásokkal kell megküzdenünk.
Persze, a felgyorsult világnak vannak kihívásai, akadályai, és ezeket nem mindenki veszi egyformán. De én megtanultam, megszerettem és élvezem is, pedig én vagyok a legöregebb a patikában. Anyukámnak például ez már nem ment...
Mindkettőnek. A kezdeti időkben sok minden a személyes kapcsolatokon múlott, de azóta már több vezetőváltás is volt a PHOENIX-nél, minden átalakult, felgyorsult. De nincs is arra szükség, hogy személyesen hívogassunk valakit a vezetőségből, ha valami probléma adódik, mert van egy csodálatos patikalátogatónk, ő mindent elintéz, ha kell.
De egyébként is, a PHOENIX-nél annyira egyszerű és tűpontos minden digitális felület, hogy ma már nem is lennénk meg nélkülük. Millióféle generikum van, ha ezekről telefonon kellene egyeztetni, bele is pusztulnánk. De így, hogy online intézhetünk mindent, sokkal könnyebbé vált az életünk... Ja és a legfontosabb: a Tátorjánba, a világ végére nem jut ki más, csak ők. A PHOENIX a világ végére is eltalál.
Értem, mire céloz, a barátnőim is folyton ezzel szekálnak, hogy mikor megyek már tényleg nyugdíjba, nekem is ott a kertem... (nevet) De mindenképp megvárom, míg Enikő teljesen át tudja venni a helyemet a tára mögött, mert az ikrek, bár egyre nagyobbak lesznek, de sokszor otthon kell még velük maradni, hisz a közösségben jönnek-mennek a vírusok, Bogi és Boróka is sokszor beteg, és van még egy nagytesó is, Hanga.
Eszter lányomnak is van egy kislánya, Emma, ő a legnagyobb unokám, velük is jó lenne többet együtt lenni. Ugyanakkor én sem viselem már jól, ha a veresi patikában az átmenő vevők gorombaságokat vágnak hozzám, szívesebben vagyok Kisnémediben, ott szinte csak őslakosok vannak, ők örülnek, ha szót válthatnak velem, ha betérhetnek, nem csak gyógyszerért, de jótanácsért is.
És hiába, azért nem véletlenül tesszük a dolgunkat nemzedékek óta, generációkon keresztül, hiányozna, ha nem segíthetnék nap mint nap a hozzám fordulóknak.
Kalmár András
2025. július