Békéscsabán él férjével, leányuk már 25 éves, gyermekorvosnak készül, hatodéves a Debreceni Egyetemen.
Edit nagyon szeret kertészkedni, ami nem csoda, mivel képzett fitoterapeuta, emellett szabadidejében cukrászkodik, másik kedvenc elfoglaltsága pedig az olvasás.
Az egyetem elvégzése után közforgalomban dolgozott, egészen tavaly augusztusig, amikor is a kórházi gyógyszerészetet választotta.
Jelenleg a Békés Vármegyei Központi Kórház Intézeti Gyógyszertárának munkatársa Gyulán, a Pándy Kálmán Tagkórházban.
Két évvel ezelőtt talált meg ez a lehetőség Solymosi Éva területi kereskedelmi képviselőn keresztül, ugyanis nyugdíjba ment az a minőségbiztosító gyógyszerész kolléga, aki addig a raktár ellenőrzését végezte.
A békéscsabai PHOENIX Átrakó Raktár szervezetileg a kecskeméti regionális telephelyhez és szakmailag Dr. Takácsné dr. Mészáros Veronika minőségbiztosítási csoportvezető gyógyszerész közvetlen irányításához tartozik. Itt a feladatom többek közt a helyes gyógyszerszállítási gyakorlat és a tárolási körülmények ellenőrzése, dokumentációk vezetése és a gépkocsivezetők oktatása, szem előtt tartva a gyógyszerbiztonságot.
Hadd kezdjem azzal, hogy a közforgalom a szívem csücske, és nem hagytam el teljesen, mivel a kórháznak is van közvetlen lakossági vényforgalmú gyógyszertára. De én már az egyetem alatt is a klinikai gyógyszerészet szakirányt választottam, mindig is vonzott ez a terület, ráadásul ma már egyre több hazai kórházban gyakorlattá vált, hogy a gyógyszerész is az orvosi team része, ő is ott áll a betegágy mellett. Ez nyilván humánerőforrás kérdése is, és sajnos nem mindenütt megoldható, de van rá törekvés.
Egyébként pont egy PHOENIX rendezvény volt az, ahol találkoztam a Békés Vármegyei Központi Kórház intézeti vezető főgyógyszerészével, dr. Hegyi Tiborral, egy asztalhoz kerültünk, beszélgettünk, és ott merült fel, hogy engem voltaképpen nagyon érdekelne a kórházi munka. Ugyanakkor én sem tudtam pontosan, hogy ez miben más, és mennyiben különbözik a közforgalomtól. Ő viszont annyira lelkesen ecsetelte nekem, hogy mennyire változatos és sokszínű a kórházban végezhető feladatok köre, és hogy ott mélyebb rétegeiben is meg lehet ismerni a gyógyszerészetet, hogy én is fellelkesültem, és abban maradtunk, hogy ha lesz a kórházban státusz, akkor beadom a jelentkezésemet. Így is lett. De őszinte leszek, ez azért nagy váltás volt 30 év után.
Alapvetően négy munkaterületen dolgozom forgó rendszerben. Van az a részleg, ahol a „speciket”, azaz a gyári készítményeket adjuk ki az osztályok számára a megrendeléseik alapján, oda érkeznek a gyógyszerek, tápszerek, onkológiai és biológiai terápiás készítmények, amiket ugyanúgy át kell vennünk, mint a közforgalomban. De például az orvosi gázok és az infúziók kiadása is itt történik, ezekkel én korábban nem is találkoztam.
Aztán van a magisztrális gyógyszerkészítő labor, ahol szintén az osztályok igényeinek megfelelően, de akár egy-egy betegre személyre szabottan is készül por, kúp, oldat vagy kenőcs. Természetesen adminisztrációs munkát is végezni kell, az irodában dolgozzuk fel a számlákat, a rendelések a bevételezések és az osztályok számára a kiadások is itt történnek. És hál’ Istennek, ahogy említettem, van vényforgalmú részleg is. Oda is nagyon sok beteg érkezik, mivel a szakrendelő épületében található, és sok olyan gyógyszer van, amit csak nálunk tudnak kiváltani, mert csak rajtunk keresztül forgalmazható az adott készítmény.
Komoly, felelősségteljes munka ez, nagyon precízen és pontosan kell dolgozni, ez persze a gyógyszerészet minden területére igaz, de itt különösen oda kell figyelni. Például állandóan ellenőriznünk kell, hogy van-e megfelelő mennyiségű életmentő gyógyszer vagy orvosi gáz – ezeknek mindig készleten kell lenniük.
Nem, én voltam az első, de a lányom, aki 25 éves, már hatodéves orvostanhallgató Debrecenben, és gyermekorvos szeretne lenni. Őt sikerült megfertőznöm... de ez nem volt nehéz, mivel én is gyerekkoromtól kezdve egészségügyi pályában gondolkoztam.
A biológia és a kémia volt a kedvencem, ráadásul a kisebbik testvérem sajnos gyakran volt beteg, ezért sokat jártunk gyógyszertárba... és én annyira megszerettem a gyógyszertár illatát, hangulatát... és megtetszett a gyógyszerészek segítőkészsége! Ez a mai napig meghatározó élmény számomra. Érettségi után nem is jelentkeztem máshova, csak a szegedi Gyógyszerésztudományi karra, ugyanakkor semmit nem tudtam erről a hivatásról. De amikor elkezdtem az egyetemen megismerkedni a gyógyszerészet tudományával és a patika működésével, akkor már tudtam, hogy jó helyen vagyok.
Egyáltalán nem! Egyébként a mi évfolyamunkban csak páran voltak gyógyszerészdinasztiák leszármazottjai. Eleve sokan kezdtünk, vagy százan, százhúszan, akkor még nagyon nagy létszámmal indultak gyógyszerészképzések, hiszen csak Szegeden és Budapesten volt erre lehetőség – most már négy egyetem között oszlanak meg a hallgatók.
1995-ben diplomáztam, az egyetem utolsó évében ismertem meg a férjemet, Békéscsabán telepedtünk le, onnan indult a közös életünk. Itt is kezdtem el dolgozni, a megye akkori első magángyógyszertárában.
Így igaz, ez nagyon sikeres volt, talán ma is összejárnánk, ha a Covid nem zilálta volna össze a sorainkat.
Mindig is vonzódtam a gyógynövények világához, ezért elvégeztem 2012-ben egy államilag is elismert fitoterápiás természetgyógyász képzést.
Az Egészségklub fókuszában is ez állt, a cél a betegségmegelőzés, az egészséges életmód, a gyógynövények felhasználásának megismertetése volt. A gyógynövények segítségével a hormonrendszer finomhangolására is lehetőség van, hormontanácsadóként ezt alkalmaztam. A Csabagyöngye Kulturális Központ adott nekünk lehetőséget arra, hogy havonta egyszer összejöjjünk.
Ez teljesen nonprofit vállalkozás volt, előadásokat szerveztem, vendégelőadókat hívtam meg, és én magam is tartottam előadásokat. Sokat kirándultunk, gyógynövényes kerteket látogattunk meg, nagyon jó kis csapat volt...
Hogyne, főleg virágokat szeretek nevelgetni, de nálam megtalálható a levendula, a bodza, a menta, a citromfű, a zsálya és a bazsalikom is. A levendula a kedvencem, sőt, levendula univerzumban élek! Süteményekbe is belerakom, szörpöt, lekvárokat készítek belőle, bármit megízesítek-megillatosítok vele. Imádok mindent befőzni, tartósítani, ami a kertben megterem, vagy amit máshonnan szerzek be. A gyógyszerészet megtanított arra, hogy semmit ne pocsékoljak el.
Ez azért túlzás, de tény, hogy szeretek sütni, és új technikákat elsajátítani. Amikor a Covid miatt megszűnt az Egészségklub, fellobbant bennem a kreativitás, és akkor az egyik barátnőmmel beiratkoztunk a békéscsabai szakképzési centrum másfél éves cukrászképzésére. Ez főleg hétvégi elfoglaltságot jelentett, de néha hét közben is be kellett járni.
Szerencsére olyan volt az időbeosztásom, hogy ezt meg tudtam oldani, de a Szent László Patika vezetője (dr. Wagner Gábor Márton, akivel 2025. májusi számunkban olvashattak interjút – a szerk.) nagyon kedves volt és mindenben támogatott. Persze hálából mindig vittem neki és a kollégáknak egy kis süteményt.
Ezen a tanfolyamon megtanultuk az alapokat, legalábbis a régi cukrászkönyvben szereplő torták, sütemények elkészítését, de az újabb technikákat és a reformcukrászati irányokat már autodidakta módon sajátítottam el. Például, hogy hogyan kell egy mousse tortát, tej- és gluténmentes süteményt vagy macaront készíteni.
De ez tényleg csak hobbi maradt, a családnak szoktam sütni, és persze a barátok, meg a kolléganőim is néha megkérnek, hogy egy-egy tortát készítsek el – de többre nem is lenne kapacitásom – hiszen az egészségügy maradt az én igazi szenvedélyem.
Kalmár András
2026. január 26.
