Dr. Szabadi Viktor

Kéktúrázás Boldogkőváralján

Kiskőrös nevét hallva azt hiszem mindenkinek először Petőfi Sándor jut az eszébe, az Ön patikája pedig a Petőfi Emlékház környékén található. Ennek ellenére, az Alföldön különösen hangzó Hargita nevet viseli. 

Valóban, a gyógyszertár elhelyezkedése ideális, nem csak az emlékház miatt, bár az kétségtelenül sok turistát vonz, akik közül nem egy tér be hozzánk ezért-azért, de amúgy is nagy nálunk a forgalom. A helyiek azt mondják, régen ez volt a „nagy” patika. Bár már jó pár éve itt dolgozom, és nagyon megszerettem a várost, azért én elsősorban kiskunhalasi vagyok, ott nőttem fel, mondhatnám, hogy édesanyám gyógyszertárában. 
A Hargita nevet pedig nem mi adtuk, hanem az előző tulajdonos, Takács Istvánné Jutka néni, akinek erős erdélyi kötődése volt. Mi sem akartuk megváltoztatni, hiszen, amikor valaki átvesz egy gyógyszertárat, fontos, hogy a betegek minél kevesebbet érzékeljenek a változásból, mert sokakat, főleg az idősebb generációt, egy tulajdonosváltás bizonytalansággal tölthet el. A munkatársak közül is mindenkinek felajánlottuk, hogy maradjon, hál’ Istennek nem is akart senki elmenni, nagyon jó, összeszokott csapat a miénk, mindenben számíthatunk rájuk. 
De amellett, hogy ragaszkodtunk a kollégákhoz, igyekeztünk egy kis frissességet, innovációt is behozni a működésbe. Ami jól ment, azt megőriztük, amin lehetett, azon pedig fejlesztettünk. 

Fiatalemberként nem éreztették Önnel, hogy tapasztalatlannak tartják?

Ez nem volt meghatározó probléma. Pályakezdőként inkább Kiskunhalason dolgoztam, édesanyám gyógyszertárában. Ott előfordult, hogy megkaptam: még fiatal vagyok, „zöldfülű” – de azt hiszem ezt mindenki megéli valamilyen formában, a maga területén, ebbe bele kell rázódni. 
Nekem jó tanulópénz volt, mert amikor már Kiskőrösön dolgoztam, el tudtam kerülni a hasonló helyzeteket. 

Említette, hogy fiatalságot és innovációt vittek a Hargitába... 

Többek között, próbáltunk megfelelő készletgazdálkodást kialakítani. Alapvetően én inkább az üzleti szemléletre fókuszáltam, az üzlettársam, dr. Szerető Jenő, pedig az emberi kapcsolatokat próbálta építeni. Ugyanis egy évfolyamtársammal közösen vettük meg a Hargitát. 
Nekem nagyon fontos volt, hogy önállósodjak, mert azért a pályám elején nemritkán hallottam vissza másoktól, hogyha nem az édesanyám vezetné a patikát, nem biztos, hogy lenne ott helyem. Mindenképpen bizonyítani szerettem volna, elsősorban magamnak, hogy egyedül is képes vagyok boldogulni, ezért kezdtem el átjárni Tázlárra, a Hargita Patika fiókpatikájába, akkor még mint alkalmazott. 

Az édesanyja dolgozik még? 

Igen, ő a halasi patikában a személyi jogos gyógyszerész, azt továbbra is ő vezeti. Tulajdonképpen három hely, Tázlár, Halas és Kiskőrös között ingázom, úgyhogy elég sűrű a napi munkabeosztásom. 

A kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy gyógyszerész lesz? 

Édesanyám első generációs gyógyszerész, a szülei kétkezi munkások voltak, ő volt az első diplomás a családban, büszkék is voltak rá a nagyszüleim. Én szinte az anyatejjel szívtam magamba a szakma szeretetét, ahogy már említettem, gyerekként iskola után szinte mindig ott lábatlankodtam a tára mögött. 
Szóba került még az orvosi pálya is, mert abban biztos voltam, hogy olyan hivatást szeretnék, amivel az embereken tudok segíteni. Végül a gyógyszerészet mellett döntöttem, Szegeden végeztem 2010-ben. 

Hogyan látja a jövőt? Rengeteg kihívás és átalakulás előtt állunk, a mesterséges intelligenciától kezdve a társadalom elöregedéséig, szinte minden világméretű probléma lecsapódik a gyógyszerészetben is. 

Ez így igaz. Én magam is használok mesterséges intelligenciát, igaz, nem a gyógyszerészi munkámhoz, hanem a marketinghez, húsvétra gyártottam a segítségével néhány üdvözlő képeslapot, és hát valóban döbbenetes, hogy pár másodperc alatt mire képes az AI. Korábban több órát pepecseltem egy-egy marketinganyag elkészítésével, most az AI pedig pillanatok alatt megcsinálja azt, amit kérek. Senki nem mondja meg róla, hogy egy generált kép, nincs benne emberi munka. Ami azért félelmetes. 
De én úgy látom, ez a mesterséges világ azt fogja előidézni előbb-utóbb, hogy az emberi kapcsolatok, vagy akár a természettel való kapcsolat fel fog értékelődni. Mert az biztosan megfogható, biztosan valódi. 
Természetesen a mesterséges intelligenciának van számos pozitív hozadéka is, hiszen az emberi agy korlátolt, csak bizonyos határokon belül tud teljesíteni. Ezek a rendszerek ebben tudják az embert segíteni, de csak rájuk hagyatkozni azért nem szabad. 
Ha kihívást emlegetünk leginkább a munkaerőhiány az, amivel szembe kell néznünk. Tudom ez általános probléma, még a fővárosban is, de itt még nehezebb olyan kollégát találni, aki stabil, nem csak pár hónapra vállal munkát, hanem hosszú távon a csapat tagja lesz. Nagyon nagy a fluktuáció, a fiatal generáció könnyen odébbáll. 
És hát be kell vallanunk, mindenki Pest felé orientálódik vagy külföldre megy. A vidék sajnos egyre inkább kiüresedik, fogynak a lehetőségek, fogynak a fiatalok. 

Alapvetően kik látogatják a Hargita Patikát? Az átmenő forgalom a jellemző, vagy inkább visszatérő vevők járnak Önökhöz? 

Kiskőrös egy kisváros, alapvetően környékbeliek járnak hozzánk, a többségüket név szerint ismerjük, és nekik is jó érzés, hogy minden nap szinte ugyanazokkal a kollégákkal találkoznak. Ismerjük a problémáikat, panaszaikat, tudjuk, mik az igényeik, vagy milyen új termék érdekelheti őket. Itt mindenki mindenkit ismer, tulajdonképpen a patikában nem expediálás folyik, hanem párbeszéd, beteg és gyógyszerész között. De azért szép számmal vannak azok is, akik a város környéki településekről járnak be hozzánk, viszonylag közel vagyunk a távolsági busz megállójához, és ez azért megnöveli a népszerűségünket. 
Mi megpróbálunk mindenkinek minőségi ellátást biztosítani, aki betér hozzánk, az szinte mindig megtalálja azt, amit szeretne. 

Ha jól tudom, már az édesanyja is a kezdetektől a PHOENIX-szel volt, és a Hargita is Szimpatika gyógyszertárak közé tartozik. Mi a hosszútávú együttműködés titka? 

Amióta az eszemet tudom, nálunk a PHOENIX volt a fő beszállító, de ettől függetlenül más nagykerekkel is együtt dolgozunk. Úgy gondolom, hogy mindenkinek alapvetően az a célja, hogy stabil legyen az együttműködés. 
A PHOENIX egy megbízható partner, és ez nagy dolog a mai, folyamatosan változó világban. A PHOENIX-re mindig számíthatunk. 

Elkötelezett túrázó hírében áll, honnan ered ez a szenvedély? 

A természet szeretetét a nagyapámtól örököltem, sokat jártuk vele az erdőt, a határt, ő tanította meg a növények, az állatok nevét. 
Aztán gimnazistaként, később egyetemistaként már más foglalkoztatott. Amikor végül Kiskőrösre kerültem, a barátaim elkezdtek noszogatni, hogy ismerjem meg a környéket. Kisebb kirándulásokat tettem, tetszett a vidék, de elkezdtem többre vágyni, úgyhogy 2019 körül elkezdtem járni az Országos Kéktúra útvonalait, és körbe is értem az elmúlt pár évben. Egy ideig a pecsétgyűjtő füzeteket se akartam beadni, mert úgy voltam vele, hogy ezt igazából saját magamnak csinálom, nem az elismerésért. Az út fontosabb, mint maga a teljesítmény. És ezt az élményt nehéz másokkal megosztani. 

Egyedül túrázott? 

Először főként egyedül, aztán néha csoporttal is mentem, de volt, amikor teljesen véletlenszerűen csak összeverődtünk páran. Aztán kialakult egy baráti társaság, volt, hogy Ausztriába vagy Szlovákiába, a Magas-Tátrába mentünk, a Júliai-Alpokot is bejártam Szlovéniában, lenyűgöző szépségű helyek vannak arrafelé. 
Tervben van még Madeira is, oda egyszer szeretnék eljutni. De annyi szép hely van a világban, amit mindenképpen érdemes lenne egyszer meglátogatni. 

Egy-egy ilyen túra után nem nehéz visszatérni a mindennapokba?

Ez nehéz kérdés, hiszen a munkával jár egyfajta monotonitás is, ugyanakkor én valóban hivatásként tekintek a betegek ellátására, ezért bár nagyon kikapcsol a természetjárás, de mindig ott van bennem a hiányérzet, felelősségtudat. 
Nem egyszer jut eszembe egy-egy beteg Kiskőrösről, Tázlárról vagy Halasról, hogy mi lehet vele, tudtunk-e rajta segíteni. Egyszóval bármennyire is csodálatos sosem látott tájakon barangolni, mindig örömmel térek vissza a tára mögé.

Kalmár András

2026. május 20.