dr. Gaál Benjámin

Hogyan került Tárnokra? 

Pályám első éveiben Érden, egy nagyforgalmú gyógyszertárban dolgoztam, valamint annak fiókgyógyszertárát vezettem. 
Ezt követően, 2022-ben a szomszéd településen, Sóskúton folytattam, ahol sikerült felvirágoztatnom egy méltatlan helyzetben lévő gyógyszertárat és annak pusztazámori fiókpatikáját. 
A későbbiekben lehetőségünk nyílt átvenni a tárnoki gyógyszertárat is, ezáltal ma már hatékonyan és színvonalasan tudjuk biztosítani a környékbeli települések gyógyszerellátását. Ez volt az elsődleges cél, mivel a térség nem bővelkedett gyógyszertárakban. 

Többes számban fogalmaz, családi tulajdonban vannak a patikák? 

Nem, én vagyok a személyi jogos, és többen vagyunk tulajdonosok, de ők nem családtagok. A mi családunkban én vagyok az első és az egyetlen gyógyszerész. Még természettudományos pályát sem választott senki. 

Mikor érintette meg a gyógyszerészi hivatás? 

Gyerekként nagyon érdekeltek az ásványok – a mai napig megvan a gyűjteményem. Kíváncsi voltam, hogy ezek a szép képződmények, a formák, a színek, hogyan jönnek létre, mi kell ahhoz, hogy egy kristály kialakuljon? Elkezdtem utánaolvasni, és akkor szembejöttek a kémiai elemek, aztán a képletek, én pedig megpróbáltam őket megfejteni. Aztán felső tagozatban elkezdtünk kémiát tanulni! Ezt már nagyon vártam, és szerencsémre olyan tanárunk volt, aki olyan szenvedéllyel és lelkesedéssel tanított, hogy a százhalombattai általános után, gimnáziumba már Érdre mentem, ahol emelt szinten tanítottak biológiát és kémiát. 
Az érettségi környékén már tudtam, hogy gyógyszerész szeretnék lenni. Egy kis ideig kacérkodtam az orvosi pályával is, de mivel igazából a kémia vonzott, a Semmelweis Gyógyszerésztudományi Karára jelentkeztem ahová fel is vettek. 2019-ben diplomáztam, 2022-ben pedig szakvizsgáztam gyógyszertárvezetésből. 
A feleségemet is ott ismertem meg, még a gólyatáborban, aztán egy évfolyamra kerültünk, és együtt is végeztünk. Ő is a pályán van, de más területen dolgozik. 

Mik a távolabbi terveik? Nyitnának még új gyógyszertárat, ha adódna rá lehetőség? 

Nem is tudom... Soha ne mondja azt az ember, hogy soha. Azt gondolom, hogy mindig van följebb, meg előrébb, de most szeretném maximálisan kiaknázni azokat a lehetőségeket, amik rendelkezésre állnak. 
Jelenleg elsősorban arra fókuszálunk, hogy itt a térségben, a meglévő gyógyszertárakban a lehető legjobb színvonalon lássuk el a betegeket. Sóskúton egy új, általunk felújított épületbe költözött a patika, Tárnokon is folyamatban van egy fejlesztésünk – muszáj folyamatosan megújulnunk, mivel igen nagy a betegkörünk. 

És milyen ez a betegkör? Azt gondolnám, hogy Sóskúton vagy Tárnokon már alig vannak régi lakosok, inkább a Budapestről kitelepült családok élnek a környéken... 

Szerencsére azért ez ebben a formában nem igaz, inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon vegyes összetételű a nálunk megforduló közönség. Igaz, hogy sok a kiköltöző, ami szerintem jót tesz ezeknek a településeknek, de mindemellett nagyon sok őslakos, helyi ember él itt, akik a szívét adják ezeknek a közösségeknek. Viszont azzal, hogy ilyen sok a fővárosból érkező család, meg is fiatalodnak ezek a községek és új energiák kerülnek be a vérkeringésébe. 
Az már más kérdés, hogy a helyi infrastruktúra hogy bírja a fokozott terhelést, de szerintem nagy potenciál van a környékben. 

Rohamosan fejlődik az egészségügy, teret nyer a mesterséges intelligencia, digitalizálódnak a rendszerek, és könnyen lehet, hogy néhány év múlva drónok szállítják ki a gyógyszert a betegeknek. A mai kor gyermekeként, hogy látja a gyógyszerészet fejlődését? 

Rohamléptekkel haladunk, ha csak belegondolok, hogy mennyi minden változott például az e-recept bevezetése óta, akkor én is csak kapkodom a fejem, ugyanakkor nem az automatizálásban, a robotokban és a drónokban látom a jövőt, szerintem a digitalizációval párhuzamosan egyre nagyobb szükség lesz az emberre, sőt a szakemberre. 
Haladni kell a korral, változni kell, de én például a gyógyszerészi jogosítványok kiterjesztését tartanám egy fontos mérföldkőnek. Nagyon sok országban írhat a gyógyszerész beutalót laborvizsgálatra, vagy nyújthat elsősegélyt, láthat el sebeket, a vakcinációról nem is beszélve. 
A társadalom egyre öregszik, az egészségügy drágul, forrás és humánerőforrás problémákkal küzd... Azt gondolom, hogy muszáj nekünk is plusz feladatokat vállalni annak érdekében, hogy megtartsuk a szakma presztízsét. 
Nem az a cél, hogy az orvoskollégákkal versenybe szálljunk, hanem együttműködéseket kell kialakítani – lássuk be, az orvosokat elsősorban mi, gyógyszerészek tudjuk tehermentesíteni. 

Gondolom sok szó esik erről a Kamarában is... 

2024 óta vagyok tagja a Magyar Gyógyszerészi Kamara Ifjúsági Állandó Bizottságának. Az állandó bizottságok között ez a legfrissebben megalakult ág, célunk a fiatal szakemberek munkájának elősegítése, az új generáció szakmai közösségének erősítése, de kiemelt figyelmet fordítunk az egyetemi évek végéhez közeledő hallgatók tájékoztatására is. Ötleteinkkel, szemléletmódunkkal, programjainkkal igyekszünk új színt vinni a Kamara és ezáltal a hivatásunk mindennapjaiba. Ennek egyik jó példája volt tavaly egy nagysikerű vitaest megrendezése fiatal gyógyszerészek számára, a mesterséges intelligencia és a gyógyszerészet jelenlegi és jövőbeni lehetséges kapcsolatáról. 
Ilyen alkalmakkor természetesen sok szó esik a kompetenciákról is. 

Egy gyógyszertár szinte szimbiózisban él a nagykereskedővel. Ön régóta dolgozik a PHOENIX-szel, milyennek látja az együttműködést, különös tekintettel a digitalizáció terén bevezetett innovációkra? 

Pont ma járt nálam a PHOENIX-es területi képviselő, és ő is ezt kérdezte. A digitalizáció valóban sokat segít, de nekem fontosabb az együttműködés emberi oldala, hisz valóban egymásra vagyunk utalva. 
A PHOENIX nem csak partner, de segítőkészek is, szerintem velük szívesen dolgozik együtt minden gyógyszertár. 
Persze az is nagyon fontos, hogy egy nagykereskedő kövesse a nemzetközi trendeket, de véleményem szerint nem ez az elsődleges szempont, hanem az ügyfélélmény, az ügyfélkommunikáció és a hozzáállás. Hogy az emberséges és partneri legyen. Azt gondolom, hogy ebben a PHOENIX élen jár. 

Van egy különleges hobbija, a repülőgépek fotózása. Ez hogyan alakult ki? 

Már gyerekként – ahogy szerintem minden kisfiút – érdekeltek a járművek, az érdekes gépek, a közlekedés. A fotózással kezdődött, szerettem szép képeket készíteni, ezért vettem is a spórolt pénzemből egy komolyabb tükörreflexes gépet. Egyszer édesanyámmal a reptér közelében autóztunk, és kértem, hogy menjünk közelebb – volt abban valami lenyűgöző, ahogyan egy ilyen hatalmas gép könnyedén elstartol és repülni kezd, vagy épp alászáll, és emberekkel a fedélzetén földet ér. 
Gimnázium alatt aztán teljesen beszippantott a repülőgép fotózás, hajnalban keltem, buszoztam, metróztam, vonatoztam, és aztán ott voltam kora reggeltől napnyugtáig Ferihegyen. Később bekerültem egy olyan baráti közösségbe, akik komolyan foglalkoztak ezzel, ők például azt is tudták, melyik napon milyen érdekes gép várható. 
Amikor én kezdtem, csak néhány tucatnyi ember űzte ezt komolyabban, ma már néhány százan, vagy akár ezren is foglalkoznak ezzel, persze a közösségi média is segít, meg számos telefonos applikáció, ami megmutatja, mikor milyen gép érkezik.