A PK hormonfüggő, mely elsősorban az androgén hatásra progrediál. Áttétmentes esetben a műtét és a sugárterápia továbbra is a standard kezelés. Előrehaladott, kiújuló és metasztázisos formákban az androgénmegvonásos terápia, az androgén receptor gátlás és a klasszikus kemoterápia játszanak meghatározó szerepet.
Azonban ezeknél a kezeléseknél is a kezdeti hatékonyságuk ellenére a legtöbb betegnél végül rezisztens stádium alakul ki, amelynek során gyakran újraaktiválódik az androgén útvonal vagy az attól független alternatív mechanizmusok irányában mozdul el a tumor, ami terápia rezisztenciához vezet. Mindezek a tapasztalatok alátámasztják, hogy a PK esetében is szükség van új farmakoterápiás megoldásokra.
Jelenleg klinikai vizsgálatok folynak az androgének de novo szintézisét célzó új hatóanyagokkal kapcsolatban.
A PRL-02, ami a tesztoszteron szintézisben szerepet játszó CYP17 gátló abirateron prodrugja, jelenleg I. fázisú klinikai vizsgálat alatt áll metasztázisos és androgén rezisztens PK-ban szenvedő betegek számára.
Az MK-5684, a szteroid-hormon bioszintézis első lépését katalizáló CYP11A1 gátlója fázis II. vizsgálatokban jó daganatgátló hatást mutatott, jelenleg pedig két III. fázisú klinikai vizsgálatban tesztelik rezisztens és metasztatikus PK ellen. Ezek a kísérleti szerek forgalomba hozatal esetén esetén újabb kezelési lehetőséget nyújthatnak a standard androgén gátló kezelés utáni progresszió esetén.
A prosztatarák elleni küzdelem egyik új megközelítése az androgén bipoláris terápia (ABT), amely a tesztoszteronszintet a fiziológiás szintnél nagyobb, illetve az androgén megvonáshoz közeli tartományban váltakozva tartja.
Preklinikai vizsgálatok kimutatták, hogy az ABT érzékenyebbé teheti a daganatokat a későbbi antiandrogén kezelésekre, DNS-károsodást indukál a tumorban és gátolja a proliferációt. Ezen felül aktiválja az immunjelátviteli útvonalakat, ami potenciálisan fokozhatja az immuncheckpoint-gátló szerekre adott választ is.
A klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy az ABT alkalmazása javítja az életminőséget a standard antiandrogén kezeléshez képest. A jelenleg folyó vizsgálatok az ABT-t kemoterápiával, radioterápiával kombinálva vizsgálják metasztázisos PK betegekben.
Az immuncheckpoint-gátlók úgy hatnak, hogy kikapcsolják a T-sejtek aktivitását gátló mechanizmusokat, és így fokozzák daganatellenes képességeiket. Azonban – részben az alacsony T-sejt-infiltráció miatt – ezek a szerek önmagukban gyenge hatékonyságot mutatnak a PK kezelésében.
A hatékonyságuk javítása érdekében a jelenleg folyó klinikai vizsgálatok az immuncheckpoint-gátlókat a standard kezelésekkel kombinálva tesztelik, ideértve androgén antagonistákat és a taxánokat is. Fontos lehet a biomarkerek vizsgálata is, úgy tűnik, hogy a magas programozott sejthalál ligand-1 (PD-L1) szintű betegek esetében az immuncheckpoint-gátlók hatékonyabbak a PK ellen.
Az M9241 egy újszerű immun-citokin fúziós fehérje, amely az IL-12-ből és egy DNS-hiszton kötő fehérjéből áll, és amely a nekrotikus tumoros szövetekben halmozódik fel, ami segíti a T-sejtek aktiválását és a tumoros szövetbe való bejutását. Az M9241 és a docetaxel kombinációja számos rákos megbetegedés esetében növelte a tumorba bejutó limfociták számát és fokozta a tumorcsökkentő hatást, amikor immuncheckpoint- gátlókkal párosították. Egy jelenleg is folyó klinikai vizsgálatban tesztelik ennek a kombinációnak a biztonságosságát és hatékonyságát metasztázisos PK esetén.
A korai eredmények arra utalnak, hogy a kezelés jól tolerálható és a terápiás válasz is ígéretes, ami reményt ad a jövőbeli klinikai alkalmazásra. Mindez rávilágít a tumor mikrokörnyezet megértésének fontosságára annak érdekében, hogy az immuncheckpoint-gátlókra jól reagáló betegeket könnyebben azonosítani lehessen.
Kimutatták, hogy a STAT3-útvonal aktiválása az interleukin 6 (IL-6) receptor vagy a JAK1/2 aktiválásán keresztül elősegíti a rákos őssejtekhez hasonló tulajdonságok kialakulását, és megkönnyíti a tumorképződést.
A JAK1/2-höz hasonló, a jelátviteli folyamat elején álló kinázok filgotinibbal/ruxlitinibbal való gátlása vagy az IL-6 ketotifennel történő semlegesítése preklinikai modellekben bizonyította, hogy csökkentheti a rákos sejtek kialakulását és ezáltal hatékony lehet a PK kezelésében.
A transzformáló növekedési faktor β (TGF-β) receptor számos daganatos megbetegedésben, többek között a PKban is elősegíti a tumor progresszióját.
Kimutatták, hogy a TGF-β jelátvitel elősegíti az androgén receptorok aktiválódását, ami hozzájárul a prosztatarák kialakulásához és növekedéséhez. Annak igazolására, hogy a TGF-β gátlása fokozhatja az androgén hatás gátlók iránti érzékenységet, egy fázis I. klinikai vizsgálatot indítottak, amelyben antiandrogén kezelés alatt progressziót mutató metasztázisos PK betegeknél a TGF-β gátlást az androgén antagonista apalutamiddal kombinálva hasonlítják össze az apalutamid monoterápiájával szemben. A vizsgálat jelenleg is folyik, az eredmények a közeljövőben várhatók.
A MAPK útvonal a tirozin-kináz receptorokon keresztül aktiválódik és hozzájárul a PK progressziójához. A MAPK útvonalat aktiváló epidermális növekedési faktor receptor (EGFR) gátlása monoterápiában csak minimális hatású volt, míg sugárterápiával kombinálva elfogadható tolerálhatóságot és hatást mutatott nem metasztatikus PK-ban.
A hepatocita növekedési faktor receptor (HGFR) egy másik MAPK-t aktiváló tirozin-kináz receptor, amely szerepet játszik a PK progressziójában. Egy II. fázisú vizsgálat kimutatta, hogy a HGFR gátlása metasztázisos rezisztens PK-ban enyhe toxicitás mellett javította a betegek állapotát.
Egy jelenleg is folyó vizsgálatban a tirozin-kináz gátló cabozantinib immuncheckpoint-gátlókkal való kombinációját vizsgálják arra alapozva, hogy a HGFR gátlása fokozhatja a daganatellenes immunválaszokat. A MAPK-gátlás fokozása érdekében kifejlesztettek egy multitirozin-kináz-gátlót is, amely jelenleg I. fázisú vizsgálatban van kombinációban több immuncheckpoint-gátlóval.
A ciklin-dependens kinázok (CDK) olyan kináz családot alkotnak, amelyek a sejtciklus különböző ellenőrző pontjait szabályozzák. A CDK4/6 működése a sejtciklus előrehaladásához vezet, PK-ban aktivitásának fokozódását az androgén gátló hatással szembeni rezisztenciával hozták összefüggésbe.
A CDK4/6-gátlók metasztázisos PK esetén docetaxellel és prednizonnal kombinálva hatásosnak bizonyultak. Egy preklinikai tanulmány arról számolt be, hogy a CDK4/6-gátlás poli(ADP-ribóz) polimeráz gátlókkal kombinálva apoptózist indukálhat és megállíthatja a tumorsejtek differenciálódását, ami indokolttá teszi kipróbálásukat PK-ra irányuló klinikai vizsgálatokban. Egyéb, jelenleg is folyó vizsgálatok a CDK4 és a CDK7 gátlókat tesztelik előrehaladott szolid tumorokban, beleértve a PK-t is.
A PK esetén az androgén receptor gátlásásra irányuló terápia az évtizedeken át tartó kutatások és klinikai fejlődés ellenére továbbra is az elsődleges célpont marad. Azonban az androgén gátlással szembeni rezisztencia növekvő előfordulása miatt egyre összetettebb kihívást jelent a betegség kezelése.
Az androgén receptortól független PK altípusok diagnosztizálása továbbra is komoly feladatot jelent, mivel a biopszia alapján gyakran nem lehetséges végleges szövettani diagnózist felállítani, mert az nem feltétlenül tükrözi a tumor heterogenitását. Ez rávilágít a diagnosztikai eszközök precizitás fokozásának szükségességére a tumorok pontos osztályozása, a betegek hatékony csoportosítása, valamint a kezelésre adott válaszok és a korai rezisztencia nyomon követése érdekében.
Az új terápiás lehetőségek és kombinációk biztató jövőképet jósolnak a komplikált PK esetek kezelésére, de ehhez javulnia kell a diagnosztikai háttérnek is.
Prof. dr. Gáspár Róbert
2026. november 5.