A csalánkiütések ijesztően néznek ki és roppant kellemetlenül viszkethetnek, ám az esetek többségében szerencsére gyorsan elmúlnak, és nem kell miattuk aggódni. Ez azonban nem általános. Dr. Nagy Magdolna bőrgyógyásszal beszélgettünk.
Miért hívjuk a csalánkiütést csalánkiütésnek, és egyáltalán mit értünk pontosan a kifejezés alatt?
Amikor a csalán hozzáér a bőrünkhöz, kicsi vizenyős papulák, úgynevezett urtikák jelennek meg. Ezek a kiütések pontosan úgy néznek ki, mint a különböző okok – étel, gyógyszer, belső szervi betegség – miatt kialakult tünetek. Talán ezért hívják csalán-kiütésnek a bőrön megjelenő tüneteket. Ilyenkor a bőr bizonyos sejtjeiből hisztamin vagy egyéb hisztaminszerű anyagok szabadulnak fel. Ezek az úgynevezett mediátorok, melyek kiváltják a bőr viszketését és a kiütést. A csalánkiütés tulajdonképpen túlérzékenységi reakció.
Rejt-e bármiféle veszélyt ez a túlérzékenységi reakció azon túl, hogy viszket és ronda?
A csalánkiütés kétségtelenül kellemetlen: csíp, viszket és valóban nem túl esztétikus. Ha a nyálkahártyákat is érinti, gégeödémát is okozhat, ami életveszélyes állapot. Az esetek nagy többségében azonban akut módon jelentkezik, és ahogy jött, olyan gyorsan el is múlik.
Mi válthat ki efféle reakciót a szervezetből?
Számos okcsoport válthat ki akut csalánkiütést, mint például a gyógyszerek, ételek, rovarcsípések. Közismert az eper által okozott, de málna, őszibarack, hal, tej, tojás is eredményezhet efféle elváltozásokat. A hisztamin-tartalmú ételek - mint a sajt, a savanyú-káposzta, kovászos uborka, tenger gyümölcsei, belsőségek, hurka, kolbász, paprika, a feketekávé - maguktól is kiválthatnak ilyen reakciókat, nem szükséges hozzá, hogy a bőrünkből szabaduljon fel hozzá a hisztamin. Aki csalánkiütésre hajlamos, vagy éppen csalánkiütése van más okból kifolyólag, kerülje ezek fogyasztását!
Emellett bizonyos gyomor-bélrendszeri hurutos megbetegedések esetén is előfordulhat, hogy az említett anyagok gyorsabban felszívódnak, és ugyan alapesetben nem okoznak problémát, ilyenkor mégis csalánkiütés jelenik meg a bőrön. Még refluxos betegeknél is jelentkezhetnek ilyen gondok. Tehát ha refluxunk vagy enyhébb gyomorhurutunk van, akkor is tanácsos kerülni az előbbi ételeket.
Ahogy azt már említettem, szintén kiválthatnak csalánkiütést egyes gyógyszerek – ebben az esetben allergiás tünetekként jelentkeznek a bőrelváltozások – illetve bizonyos rovarcsípések. A kezdeti tünet a csalánkiütés, az ezt követő allergiás reakció kialakulása ilyenkor akár több időt is igénybe vehet – előfordul, hogy 48 vagy 72, de akár 96 óráig is romlik az érintett bőrterület állapota. Jellegzetes csalánkiütéssel jár például a medúzacsípés is: itt tulajdonképpen ugyanaz történik, mint a csalán csípése esetében, mert az efféle csalánozók mérge ugyanolyan mediátorokat tartalmaz.
Ezekkel a csípésekkel mennyire kell orvoshoz fordulni?
A medúzacsípés a méreg erősségétől függően akár égésszerű tüneteket is eredményezhet, de többnyire azért szerencsére gyorsan elmúlnak a kiütések és az enyhébb fájdalmak. Nincs általános recept, mikor kell vele orvoshoz menni. Ha a kiütés súlyos, fáj és nem múlik el néhány nap alatt, mindenképpen érdemes megmutatni szakembernek.
Házilag mit tehetünk, ha csalánkiütés jelentkezik a bőrünkön?
Ha rovarcsípés okozza, érdemes jegelni, gyulladáscsökkentő kenőccsel bekenni az érintett bőrfelületet, illetve ajánlott anti-hisztamin készítményeket is szedni. Utóbbiak többsége ma már vény nélkül is kapható. Szintén beválhat a főleg szúnyogcsípések kezelésére elterjedt „cinkes rázó”, netán valamilyen szteroid tartalmú kenőcs.
Utóbbiaktól sokan tartanak…
Általában azt szoktuk mondani, hogy két hétnél tovább ne használja a beteg a szteroid tartalmú krémeket, de sokan még ettől is megrettennek, és valamiféle merev falként tekintenek a két hétre. Annyit mondhatok: ha valaki fél év vagy egy-két hónap alatt elhasznál egy tubus ilyen kenőcsöt egy piros, fájó, viszkető gyulladásra, semmi baja nem lesz tőle, nem szokik hozzá és nem is válik hatástalanná a kenőcs. Márpedig a tünetek kezelését igenis érdemes komolyan venni, ha azok kellemetlenséget okoznak a mindennapokban.
Segíthet ebben valamiféle diéta is esetleg?
Amikor akut csalánkiütéses beteg fordul hozzám, a már említett készítményeket szoktam javasolni: antihisztamint, kenőcsöt, rázó-keveréket. Ugyanakkor nem lehet eléggé hangsúlyozni az ezek mellett alkalmazott diéta fontosságát. Noha a csalánkiütés egyik pillanatról a másikra elmúlhat, érdemes ilyenkor körülbelül három napig komolyan venni ezt, és tényleg, szó szerint kizárólag vizet, pirítóst, sóba-vízbe krumplit fogyasztani. Vagyis nincs se gyümölcs, se ízesített tea és főleg nincs kóla – kiváltképp, mivel az utóbbi perubalzsamot tartalmaz, amely önmagában is gyakran okoz csalánkiütést. Bőséges folyadékbevitel mellett ebben a három napban kitisztul a szervezet és az esetek többségében rendeződik a helyzet. A betegek sokszor nem veszik elég komolyan, hogy ilyenkor a diéta, tényleges diétát jelent.
Mi a helyzet a krónikus csalánkiütésekkel?
Sajnos ilyen esetek is előfordulhatnak. Amennyiben krónikussá válnak a tünetek, mindenképpen orvoshoz kell fordulni, hogy felderítsük a hátteret. Ilyenkor is sokféle ok húzódhat a háttérben: okozhatja a problémát valamilyen gyulladás a légutakban vagy az epehólyagban, de reflux, vese- vagy májprobléma, pajzsmirigy-rendellenesség, valamilyen autoimmun betegség vagy akár rosszindulatú daganat is kiválthatja a tüneteket. Minden esetben komoly és alapos kivizsgálásra van szükség.
