Az állatokat a többség szereti, ám sajnos akadnak olyanok, akik ennek ellenére sem tudnak kedvencet tartani – vagy még rosszabb esetben meg kell válniuk tőle. Létezhet megoldás? Valóban léteznek olyan kutyák, macskák, akik közelsége nem vált ki kellemetlen tüneteket az arra érzékenyekből? Dr. Lukács Anita allergológus, klinikai immunológus segítségével jártunk a kérdés végére.
Az utóbbi években gyakran hallani „hipoallergén” kutyákról, macskákról. Mit jelent ez?
A „hipoallergén” kutya vagy macska gondolata reménysugárként szolgál az allergiások számára, akik kisállat társaságára vágynak, azonban maga a kifejezés leginkább csak egy marketingfogás. A tudomány nem támasztja alá, hogy bizonyos fajták kevésbé allergizálnának, mint mások, ugyanis az allergiát okozó fehérjéket még a hipoallergénnek nevezett fajták is kiválasztják.
Milyen fajtákat gondolnak hipoallergénnek?
A rossz hír az, hogy nincs igazán hipoallergén macska és kutya, mivel az allergia nemcsak a szőrben, hanem a nyálban, a vizeletben és a szőrtüszőben található fehérjékből ered.
Állattartók között elterjedt annak híre, hogy bizonyos „hipoallergén” fajták nem okoznak tüneteket. Kutyák közt különösen az uszkárral, a labradoodle-lal, a portugál vízikutyával, valamint kistestű kutyákkal, például a bichon yorkshire terrierrel kapcsolatban ült be a köztudatba, hogy allergiások is tarthatják őket. Ezek a háziállatok gyakran csak minimálisan vedlenek, ezért gondolhatják róluk, hogy nem allergizálnak.
Macskák közül ugyanezért választják sokan a szibériai, a balinéz és a szfinx fajtákat, utóbbinak például nincs is szőre. Ez azonban még nem garancia az allergia kizárására.
Létezik tehát hipoallergén házikedvenc?
A tudomány szerint nincs hipoallergén kutya és macska, és ezt tanulmányok is igazolták, mintegy lerombolva a „hipoallergén” kutyák mítoszát.
A kutatók ugyanis összehasonlították a fő allergének szintjét, hipoallergén és nem hipoallergén fajták otthonaiban, négy különböző osztályozási séma szerint.
Egyik csoportosításban sem mutatkozott statisztikailag szignifikáns különbség az allergénszintekben. Valójában az összes otthon 94 százalékában – fajtától függetlenül – kimutatható volt a kutyaallergén szintje, ami arra utal, hogy a „hipoallergén kutya” kifejezés inkább marketingfogás, mint tudományos valóság. Úgy tűnik, hogy a kutyaallergének jelenlétét vagy hiányát egy háztartásban inkább a környezeti és viselkedési tényezők – például az, hogy hová mehet a kutya, hányszor fürdetik – befolyásolják, mint maga a fajta.
Mi okozza valójában a kutya- és macskaallergiát?
A kutyaallergia elsődleges okozója a Can f 1, egy fehérje, amely a kutya nyálában, bőrében és leváló hámsejtekben termelődik. Ez a fehérje a szőrhöz tapad, a levegőben lebeg, és olyan felületeken rakódik le, mint a szőnyegek, a bútorok és az ágynemű. Félreértések elkerülése végett, ez még az alapos takarítással sem távolítható el teljes mértékben.
A macskaszőr, akárcsak a kutyaszőr, erős allergén. Valójában a macskák gyakran problémásabbak az allergiások számára, mivel a Fel d 1 nevű fehérje különösen hosszú ideig maradhat a levegőben és a felületeken.
Ráadásul mivel a macskák sokat tisztálkodnak, a nyáluk – és így a fehérje is – folyamatosan lerakódik a szőrükre és a bőrükre. Érdekes apróság, hogy azok az állatok, amelyek maguk is allergiások, még inkább megnehezíthetik az allergiás gazdák helyzetét, ugyanis, ha kialakul náluk a bőrgyulladás, az fokozza a hámsejtek – vagyis a korpa – termelődését és vakarózást. Emiatt pedig még több fehérje jut a levegőbe.
Mi segíthet az allergiás gazdiknak?
Van más lehetőség is a tünetek megszüntetésére. A tudomány fejlődésével egyre több lehetőség merül fel, például mára kifejlesztettek olyan macskaeledelt, amely semlegesíti a macska nyálában található Fel d 1 fehérjét.
Ugyancsak előállítottak már egy HypoCat nevű oltást, amelynek vakcinája megköti és semlegesíti a Fel d 1 allergént. A vizsgálatok szerint az oltott macskák vérében alacsonyabb volt az adott fehérje szintje, mint a többiek esetében. A cicák mellé emberi tesztalanyokat is kirendeltek, akik az oltott állatok jelenlétében kevesebb allergiás tünetet tapasztaltak, de még folynak a további vizsgálatok.
A biztató eredmények mellett ma is van elérhető segítség az allergiás háziállat tartóknak, méghozzá az allergén specifikus immunterápia. Ez a kezelés arra épül, hogy a beteg azt az anyagot szedi – tisztított és ellenőrzött formában, minimális mennyiségben –, amire allergiás. Így a három-öt éves terápia során egyszerűen hozzászokik a szervezete, nem azonosítja már azt „idegenként” és a tünetek akár hatnyolc évre is megszűnnek.
Az allergiás asztma kialakulásának kockázata is jelentősen csökken. Fontos tudni, hogy az immunterápia gyerekeknél is alkalmazható, így az érintett kicsiket sem kell megfosztani a kutya, macska értékes társaságától.
Hogyan zajlik az immunterápia?
Az első legfontosabb lépés az allergén pontos beazonosítása, amit allergológus orvos végez vérvizsgálattal vagy alkaros bőrteszttel. Ezután kezdődhet meg a célzott immunterápia, amely az esetek nagy részében egy szájon át adható készítménnyel – cseppel vagy tablettával – zajlik. Az úgynevezett szublingvális, vagyis nyelv alatti kezelést akár egy gyermek is meg tudja oldani, nyilvánvalóan a szülő felügyelete mellett, ugyanis az csak annyit jelent, hogy a meghatározott allergénmennyiséget cseppek vagy tabletta formájában a nyelv alá kell juttatni, ahonnan az felszívódik. A kezelés megkezdése után az orvos fokozatosan emeli a dózist, amit naponta be kell venni, majd a fenntartó kezelést folytatjuk.
Mivel az immunterápiás kezelés otthon zajlik, a beteg maga veszi be az adott szert, nagyon fontos a megfelelő együttműködés, az előírások betartása. Természetesen más esetet jelent, ha injekciós terápiára van szükség, mint például rovarméreg-allergiánál, mert ez csak megfelelő fekvőbeteg háttérrel rendelkező intézményben történhet.
