A bölcsességfogak a fejlett világban mára már csak egy többé-kevésbé letűnt korszak kellemetlen maradványainak tűnnek, viszont ettől még nagyon tudnak fájni, és a fogorvosoknak is okozhatnak nehéz perceket. Dr. Méhes Pál fog- és szájsebész szakorvossal beszélgettünk.
A bölcsességfogak evolúciós szerepe közismert, viszont a mai embernek javarészt már nincs szüksége efféle pótfogakra. Mennyi idő alatt tűnhet el teljesen a bölcsességfog az életünkből?
Az evolúció léptékeit figyelembe véve még igen sok idő van addig hátra, de tény, hogy a törzsfejlődéssel párhuzamosan redukálódott az egyes fogcsoportok száma, ennek megfelelően a nagy őrlőfogak száma is redukálódik. Míg korábban általános volt a három nagyőrlő, ma már egyre kevesebb harmadik van, sokaknál már a fogcsíra sem fejlődik ki. A problémát az jelenti, hogy az arckoponyánk mérete aránytalanságot mutat a fogak méretével és számával szemben. Magyarán szólva, a bölcsességfogakkal leggyakrabban az a gond, hogy kicsi a csontozat, és egyszerűen nem férnek el. Az mindenesetre az embrionális fejlődés során dől el, hogy a csontfejlődés alkalmával, a csonton belül kialakul-e a fogcsíra, és további kérdés, hogy alkalmas állású-e arra, hogy előtörjön. Sokaknál csak az alsó bölcsességfogak törnek elő, a felsők már lehet, hogy nem, másoknál fejjel lefelé áll a csíra, és ezért nem bújik ki.
Mitől függ, hogy kinél problémamentes ez a folyamat?
Nem lehet általános okot megnevezni, hiszen külön öröklésmenet határozza meg az arckoponya csontozata és a fogak méretét. Tehát lehet, hogy az anyukától finom csontozatot örököltünk, az apukától pedig széles, „lapát” fogakat. Elvileg elképzelhető, hogy mind a négy bölcsességfog normálisan kinő, de tényleg mindenféle átmenet létezik, a teljes csírahiánytól kezdve a tökéletes funkcionalitásig.
Említette, hogy a legnagyobb probléma, ha nincs helye a fogaknak.
Így van. A jobbik eset ilyenkor, ha a bölcsességfog teljesen a csontban marad: ilyenkor nem biztos, hogy el kell távolítani, hiszen ha nem alakul ki kóros folyamat, akár életünk végéig bentmaradhat. Probléma két irányból léphet fel. Az egyik, ha a bölcsességfog nekifeszül a meglévő fogaknak. Ez általában az alsóknál szokott jelentkezni, mert ezek helyezkednek el jellemzően ilyen pozícióban vannak: ilyenkor a kitörő fog összekuszálja a többit, vagyis fogszabályozási probléma keletkezik. A másik gond – és ez a leggyakoribb eset –, ha a fog félig-meddig előtör, a csücsök kint van, viszont az állása rossz, és nem tud teljesen kinőni. Ennek következtében aztán olyan, tisztítás számára hozzáférhetetlen területek alakulnak ki, amelyek az előtte lévő hetes fog elszuvasodását, illetve a félig előtört bölcsességfog szuvasodását eredményezik. A félig előtört fogra ráboruló ínyterület pedig úgynevezett tasakot képez: ez egy tisztíthatatlan búvóhely a baktériumoknak, ami időnként begyullad, és komoly fájdalmakat okozhat. Ezek a körülmények mindenképpen a bölcsességfog eltávolítását indokolják. Ami egyébként a legnagyobb, legnehezebb, legidőigényesebb, járóbetegként végzett fogászati beavatkozás.
Mitől ennyire nehéz a műtét? A nehéz hozzáférhetőségtől?
A nem kibújt fogaknál mindig műtéti úton történik az eltávolítás, és ilyenkor a fog nagy része vagy egésze még a csontban van. Vagyis ez nem egy úgymond szimpla foghúzás, mivel a fogat fel kell szabadítani a csontból egy műtéttel, és csak ezután tudjuk kiemelni egyben vagy darabokban. Maga a műtét megoldható fájdalommentességgel a korszerű helyi érzéstelenítők révén, viszont később nagyon gyakran – szinte minden esetben – utófájdalmak és duzzanat jelentkezik. Ezek akár négy-nyolc napig is eltarthatnak, ha pedig nagyon mélyen helyezkedett el a bölcsességfog, különböző egyéb szövődményekkel is számolni lehet. Például sérülhet az állkapocs-csonton belül futó ideg, amely a fogakat, az alsó ajakállományt és a fogakat idegzi be. Ez egyébként nem túl gyakori, de előfordulhat, és ilyenkor kellemetlen zsibbadás maradhat, amelynek oldódása akár hosszú hónapokat is igénybe vehet.
Mi a javaslata a nyugalomban lévő bölcsességfogakkal kapcsolatban? Érdemes ezeket preventív célzattal kiszedni, vagy inkább nem tanácsos bolygatni őket?
Én ezen a téren konzervatív vagyok, és azt vallom: ha nem okoz problémát az adott bölcsességfog, akkor nem kell bolygatni. Inkább azt tanácsolnám, hogy két-három évente mindenki menjen el egy megfelelő rendelőbe, ahol a megfelelő diagnosztikai eszközökkel – vagyis panorámaröntgennel – meg lehet bizonyosodni róla, okozhatnak-e problémát a fogak. A szakember ebből a bölcsességfogak állása mellett jó esetben azt is meg tudja mondani, várható-e az előtörésük. Ha kicsit előtör a fog, az elmondottak miatt minden esetben el kell távolítani. Ha nem tör elő, maradhat, és pár évente megnézzük, nem alakult-e ki a csontban rekedt fog körül valami probléma.
Mikortól és meddig jelenthetnek gondot a bölcsességfogak? A praxisában mi volt a legextrémebb eset?
Még nyolcvan év feletti páciensnél is kellett műtenem csontban rekedt bölcsességfogat, mert akkor kezdett el kellemetlenségeket okozni. Egy esetben pedig fogsort csináltunk egy teljesen fogatlan szájba, amely hátul törte a bölcsességfog tájékát, és az inger hatására a bölcsességfog szabaddá vált. Utána ezt is ki kellett műteni. De ezek azért tényleg extrém esetek, ilyen nagyon ritkán fordul elő. Egyébként fiatalabb korban is jelentkezhetnek nehézségek, bár náluk még nem minden esetben alakult ki a teljes fogméret. Ez azt jelenti, hogy a bölcsességfognak nincs gyökere, és a koronai része van meg, ami olyan, mint egy golyó. Műtéttechnikailag egy ilyen bölcsességfogat egyébként még a relatíve kis mérete ellenére is igen nehéz eltávolítani.
