Az ADHD kifejezéssel manapság előszeretettel dobálóznak szülők és pedagógusok is, pedig e rendellenesség felismerése és pontos meghatározása gyakran még a szakemberek számára is komoly fejtörést okoz. Cseri D. Bernadett, az ADHD Magyarország Alapítvány kuratóriumának elnöke segítségével próbáltunk rendet vágni az interneten is fellelhető, gyarkan ellentmondásos információk tengerében. Interjúnk második része.
Mi az oka az ADHD kialakulásának?
A tudományos kutatások szerint egy neurológiai eredetű mentális, fejlődési rendellenességről vagy betegségről van szó, a másik nézőpont szerint civilizációs jelenségről. Én magánszemélyként inkább az utóbbi oldalról való megközelítést támogatom. Ennek értelmében pedig a segítséget is így preferálom. Azt szoktam mondani, hogy próbáljunk meg mindent, ami gyermekbarátibb, emberközelibb, természetesebb – és ha nem működik, akkor bizony nagy segítség tud lenni egy a szakmájához elkötelezett és nagy szaktudással bíró, szívbéli orvos és az ő javaslata.
Mit gondol, tényleg egyre több az ADHD-s gyermek, vagy csak fejlettebbek a diagnosztikai módszerek?
Mindenképpen több ma az ADHD-s gyermek, mint korábban, ezért is mondom, hogy meggyőződésem szerint civilizációs jelenségről beszélhetünk. 2011-ben készült egy tanulmány a Corvinus Egyetemen, amelyben 70 ezer érintett gyermekről esett szó – ma már a becslések szerint bőven 100 ezer felett van a számuk. Természetesen régen is voltak hasonló gyerekek, akikre annak idején azt mondták, hogy „rossz gyerekek”, meg „elevenek”, ma azonban nem szabad ennyivel elbagatellizálni a témát, mert nagyon megváltoztak az arányok. Mint ahogyan egyébként autista gyermekből is sokkal több van, mint régen. Viszont ahogy említettem, az ADHD egy nehezen megfogható, összetett jelenség és sokszor, nagyon könnyen rá is húzzák valakire, hogy „te ADHD-s vagy”. Adott harminc-negyven tünet, amiből öt-tíz mondjuk tényleg mindenkire jellemző. Például ha valamitől lelkesek vagyunk, akkor fellángolunk és impulzívak lehetünk, elképesztő kreativitással tudjuk magunkat is motiválni, ha érdekel a téma, sokat is beszélünk róla. Azonban ha ülünk egy előadáson és nagyon unjuk, és az elhangzottak, vagy az előadó nem köti le a figyelmünket, akkor firkálunk, vagy ábrándozunk, sőt, van, aki el is alszik. Ugyanígy ha nem sikerülnek a dolgok, bizonyos emberek kitörnek, mint a vulkán, tányért csapnak a falhoz, mások sajnos csúnyán beszélnek, ha dühösek, és sorolhatnám. Tényleg nehéz ebből kiindulni…
És miben áll, hogy civilizációs jelenség az ADHD? Mi váltja ki, mi okozza a mai világban a hasonló rendellenességek gyakoribbá válását? Miért érintenek ezek a problémák egyre több gyermeket?
Ez nagyon összetett dolog. Maga az is, ami generálja, így az is, ami megoldja, segíti. Visszakérdezek: milyen világot élünk? Figyelemhiányos és szeretethiányos világot, igaz? És csodálkozunk, hogy egyre több figyelemhiányos gyermekről beszélünk? Felgyorsult, felpörgött, magas elvárásokat támasztó, állandó feszültséget generáló, ingergazdag, vibráló, sok esetben kényelmes, őszintétlen, érzelemszegény, érzelmektől mentes, mesterkélt, egyéni érdeket előtérbe helyező, időhiányos, őszinte baráti kapcsolatokban hiányos, egészségtelen táplálkozású és életmódú, rendszertelen világban élünk. A szülőknek sem jut minőségi idő egymással, és a gyermekeikkel sem. Ennek következtében igen sok család esik szét, válik külön. Ezek a gyermekek nem bírják és nem értik ezt a világot. Megjegyezném: a tervezett császármetszéssel született gyerekek körében is magasabb az ADHD-sok aránya.
Mi a gyógyszeres kezelés lényege?
A gyógyszeres kezelés az impulzivitásra és a figyelemkoncentrációra is hat. A gyermek három-négy órát megfelelően tud figyelni, koncentrálni, de utána kiürül a szervezetből. Ilyenkor szoktak esetleg további, vagy hosszabb hatású gyógyszer adni, hogy a teljes iskolaidőt lefedj a hatás. A gyógyszer adagolását testsúly-kilogrammra számolják ki, tehát ha nő a gyermek vagy hízik, emelkedhet az adag. Dührohamok, oppoziciós zavarok esetén is gyógyszert írhat fel az orvos, de ez mindig a gyermek korától, habitusától függ, minden gyermekre másként hat, másként működik – ez is nagyon egyéni. Nagyon fontos tudni: ha egy ADHD-s gyermek gyógyszert szed, és altatásban kell műtétet végezni rajta, ezt feltétlenül jelezni kell az orvosnak, az altató ugyanis ilyenkor ellenreakciót válthat ki, és csak még jobban felpörgetheti őket.
Tanácsos-e egy ADHD-s gyereket integráló iskolába járatni, vagy inkább kisebb létszámú, speciális intézményeket javasolna?
A mai rendszerben ezeknek a gyerekeknek a túlnyomó többsége nem tud megfelelően érvényesülni. Jellemző, hogy ami nagyon érdekli őket, azt tökélyre fejlesztik, igényük van rá, hogy utánajárjanak, ami pedig nem, azt félreteszik. A felnőttek felelőssége ebben a helyzetben az lenne, hogy a tehetségükön keresztül felemeljék őket, hiszen ha egy gyermeknek sikerélménye van, akkor a számára unalmas dolgokban is jobban lehet motiválni. Erre viszont egy harmincfős osztályban egyszerűen nincs lehetőség a pedagógusok leterheltsége mellett. Hozzáteszem: nemcsak egy ADHD-s gyerek számára nem ideálisak a magas osztálylétszámok, hanem másoknak sem… És aki ADHD-s, az komoly kihívás elé állítja a környezetét. Nemcsak a családját, hanem a tanárait, osztálytársait is. Bár a gyerekek egyébként elfogadóbbak ebből a szempontból, noha ők is látják, hogy a szóban forgó osztálytárs „furcsa”. Pedig rengeteg tehetséges sportoló, olimpikon, művész, elnök, feltaláló, zeneszerző rendelkezett gyermekkorában olyan tulajdonsággal, problémákkal, amiket ma ADHD-nak nyilvánítanak. Ha hagyjuk őket a maguk kreativitásában, gazdag, színes érzelemvilágában kibontakozni, nagyon értékesek lesznek önmaguk számára, és hasznos tagjai lesznek később a társadalomnak is. Amennyiben viszont a félreértelmezett, félrediagnosztizált gyermekeket helytelenül, számukra előnytelenül kezeljük, vagy netalántán egyáltalán nem kezeljük, akkor kezeletlen ADHD-sként kell indulniuk a felnőttkorba. Ilyenkor nagyon könnyen kerülnek a perifériára, léphetnek tévútra, ami teljesen más felállást fog előidézni egy család, egy társadalom számára.
Ezt hogy érti?
Úgy, hogy a képességükhöz, tehetségükhöz képest aluliskolázottak lesznek, nem tudják hozni azt a szintet, amit egyébként megfelelő körülmények között hoznának. Ezért aztán sokszor válnak munkanélkülivé, kirekeszti őket a társadalom. Emellett az ADHD-sok nagyon könnyen befolyásolhatók a nagy szívük, a jóindulatuk, a naivitásuk, az érzékenységük miatt. Ha egy kamaszkor kezdetén álló gyermek sem otthon, sem az iskolában nem találta meg a támogató-elfogadó környezetet, ahol jól érzi magát, előbb-utóbb megtalálja egy olyan csoport, ahol könnyen törvénytelen dolgokba keveredhet – mivel meg szeretne felelni, és itt végre megkapja az áhított dicséretet. Ezzel pedig elindul egy lavina. Ráadásul az ADHD-s fiatalok a velük született magas érzelmi intelligencia miatt azért ilyenkor is tudják, hogy nem helyes, amit tesznek, így létrejön egy diszharmónia bennük, amit nem tudnak kezelni. Sokan így például kábítószerekhez is nyúlnak. Bizonyos vélekedések szerint a bűnelkövetők, kábítószer-függők több mint fele kezeletlen ADHD-s, ami társadalmi szempontból is tragikus. És akkor azt már nem is említem, hogy mindez évente többmilliárd forint kiadást jelent az államháztartásnak.
Milyen fejlesztési lehetőségek segíthetik a beilleszkedést, a boldogulást?
Multimodális terápiával, a gyermeket minden oldalról megtámogatva, tehetségfejlesztéssel, családterápiával, drámapedagógiával, szülő tréningekkel lehet javítani a helyzeten. Mivel szorosan összefügg az idegrendszeri fejlődéssel, a mozgásfejlesztés szinte minden esetben hatékony, akár a nagymozgásokról, akár finommotorikus fejlesztésről beszélünk, kezdve a TSMT-től a homloklebeny-tornáig. Újabban sokan tapasztalták előnyét a neurofeedback-terápiának is: ez egy olyan tréning, amely agyhullámokon keresztül segíti a gyerekeket. Lényege, hogy a gyerek – a fején kis érzékelőkkel – fél órán keresztül mesét néz, és az agyműködését figyelve a film leáll, ha elveszti a figyelmét. Mindez nagyban segíti az agyi tevékenységet, tartósabb koncentrációt, a figyelem erősödését vonja maga után, és az agyhullámokon át segíti a stresszkezelést. Úgy is mondhatjuk, hogy megtanítja az agyat figyelni, tanulni, és sok szülő számol be már rövid időn belül is nagyon pozitív eredményekről. De tényleg számos hatékony módszer áll rendelkezésre, itt most nem emelném egyiket sem a másik elé. Sokan veszik igénybe például a lovasterápiát is. Nagyon sok mindent érdemes kipróbálni, és figyelni kell, kinél mi válik be. Fontos felhívni a figyelmet azonban, hogy egyszerre több terápia végzése nem ajánlott, gyengíthetik is egymás hatását, illetve nem fogják tudni, éppen melyik váltotta ki a pozitív változást. Ilyenkor mindenképp érdemes megkérdezni a terapeutát, hogy ő mit ajánl, milyen terápiákat lehet együtt alkalmazni. Az is fontos, hogy ezt a helyzetet, állapotot egy terápia nem fogja megoldani. Mint már említettem, összetett és hosszú folyamatról beszélünk. Az étrend is kardinális terület, nagyon sokat tehetünk egy tudatos táplálkozással az állapotuk, a jobb létük érdekében. Sokan számolnak be pozitív tapasztalatokról, akik probiotikumokat is fogyasztanak.
Milyen módon?
A mai gyerekek szénhidrátfüggők, és a rengeteg péksütemény, a sok félkész gyorsétel nagyon ártalmas mindenkinek, mint ahogy a jellemzően rendszertelen, mozgásszegény életmód sem tesz jót az egészségnek, az anyagcserének sem. A sok cukros étel felpörgeti a „hiperséget”, de eltompítja a figyelmet, ami az ADHD-sokra fokozottan igaz. Még jobban megnehezíti a helyzetet, hogy rengeteg gyereknél különböző étel-intoleranciák is fennállnak… Ebből is látszik, micsoda terhek nehezednek egy családra, akik ilyen eltérő fejlődésű gyermeket, gyermekeket nevelnek – anyagilag, szervezésben, mentálisan, egyszerűen minden téren. Egy nap végén gyakran nemcsak a rengeteg fejlesztésre hordott gyerek használhatatlan teljesen, hanem a szülei is. Számos család széthullását, rengeteg válást nézhettünk már végig ilyen okok miatt. Ezért mondom, hogy ilyenkor akármennyire is nehéz, másféle szemléletre van szükség a szülők esetében is, amely a pozitívumokra koncentrál. Vagy tanulunk, vagy törünk – az ADHD-s gyermekkel együtt a család is. Amennyiben azonban felteszünk egy másfajta szemüveget, egy másik attitűddel, szemléletet tekintünk gyermekeinkre, rengeteg értéket láthatunk meg. Mennyivel jobban járnának ők is és a társadalom is, ha a „szétszórt”, „ábrándozó”, „nyugtalan”, „túlbuzgó”, „impulzív”, „hiperaktív” jelzőkkel való dobálózás helyett inkább azt vennénk észre, hogy mennyire lelkesek, kreatívak, kíváncsiak, innovatívak, könnyű felkelteni a figyelmüket egy új ingerrel. A hiperfókuszálás mesterei, empatikusak – hiszen tudják, milyen kilógni a sorból –, eltökéltek, szórakoztatók, nagyon jó a humorérzékük. Tele vannak energiával, és fejlett az igazságérzetük: a kimondott szónak súlya van, ezért ne ígérjünk olyat, amit nem tudunk betartani, mert a gyermek számon fogja kérni. Emellett zenei, művészeti területeken sokszor kiemelkedően tehetségesek, jó a hallásuk, érzékenyek, és nagyon tudnak szeretni.
