Megfelelő fogmosási technika mellett sem garantált, hogy minden kérdéses részt tökéletesre sikerül pucolnunk a szánkban – néha ennek egyszerű fizikai akadályai vannak. A barázdazárás egy lehetséges megoldást jelent e problémák legalább egy szegmensére. Dr. Suskó Ivett fogorvossal beszélgettünk a témáról.
Mit értünk barázdazárás alatt?
A kisőrlő- és nagyőrlő fogak rágófelszínén a csücskök között barázda található. Ez olyan terület, amelyen könnyebben megmarad a lepedék, az ételmaradék, és nehezebb eltávolítani. A barázdazárás lényege, hogy a maradó őrlőfogak rágófelszíni barázdáiba tisztítást és előkezelést követően folyékony tömőanyagot juttatunk, amely feltölti, eltünteti, könnyebben tisztíthatóvá teszi azokat.
Mikor van szükség ilyen beavatkozás alkalmazására?
Inkább prevenciós eszköznek nevezném a barázdazárást, nem feltétlenül szükséges kezelésnek. Magyarországon még mindig elég nagy a fogszuvasodás aránya úgy gyerekeknél, mint felnőtteknél. Ennek számos oka van, de az egyik alapvető probléma az, hogy sokan nem tanulták a megfelelő eszközökkel, helyes technikával mosni a fogukat. Mindez a gyerekek esetében azért is érthető, mert náluk a szükséges finommotorika – vagyis a körkörös mozdulatokhoz szükséges megfelelő csuklómozgás – csak később alakul ki. A személyes véleményem szerint az lenne az ideális, ha iskolás korig a szülő mosná a gyerek fogát, vagy legalábbis szoros kontoll alatt tartaná az egész folyamatot. A barázdazárást pedig azért érdemes gyerekeknél elvégezni, mert ha kevésbé jó a szájhigiénia, akkor is kisebb eséllyel alakul ki barázdaszuvasodás a beavatkozás elvégzését követően.
Mikor van erre először lehetőség?
Mivel maradó fogakról beszélünk, 6-7 éves kor körül leghamarabb, mert ekkor tör elő az első nagyőrlő fogunk. Ugyanakkor itt hívnám fel a figyelmet valamire, amiről rengeteg szülő nem tud: az első maradandó fogunk, a 6-os úgy bújik ki, hogy előtte nem esik ki tejfog. Az első látványos tejfogkiesés a frontfogaknál történik 8 éves kor tájékán. Emiatt aztán sok szülő tejfognak hiszi a 6-ost is, és csak legyint: nem baj, ha elszuvasodik, majd úgyis kiesik. Ilyenkor szoktak az iskolai fogászati ellenőrzéseken azzal szembesülni, hogy a fogorvos közli: ez bizony maradó fog, amely már el is szuvasodott… A barázdazárást emiatt a fog előtörésétől számított fél éven belül ajánlott elvégezni, mert ennyi idő alatt általában még nem szennyeződik be a barázda annyira, hogy elszuvasodjon. Amennyiben már megkezdődött a szuvasodás, és csak úgy befedjük, talán még rosszabbat teszünk, mintha semmit sem csináltunk volna.
Miért?
Mert bizonyos típusú, anaerob baktériumok a légmentes lezárás alatt is tudnak működni, és ha a barázdazáró alatt alakul ki elváltozás ennek következtében, lehet, hogy az sokáig rejtve marad.
Miként kell elképzelni magát a beavatkozást?
Mivel a barázdazárás egyáltalán nem fáj és nem is kellemetlen, azt szoktuk mondani, hogy gyerekeknél a fogorvosi kezeléssel történő barátkozás első lépcsőjének is tökéletesen megfelel. Amennyiben sikerül eljutni a fog előtörésétől számított fél éven belül a fogorvoshoz, jó eséllyel nincs még szükség fúrásra. Ilyenkor a gyermek beül a székbe, kicsit liftezik vele, megnézi a műszereket, a fogorvos pedig átnézi a szájüreget és a fogak állapotát. A következő alkalommal pedig – mivel fontos a fokozatosság – elvégezheti a beavatkozást. Ilyenkor először kefékkel, polírozóeszközökkel megtisztítják a fogat a lepedéktől, szennyeződésektől, innentől pedig egészen hasonló a folyamat a töméskészítéshez. Vagyis először kondicionáljuk, „megsavazzuk”, azaz kicsit felérdesítjük a fogat a megfelelő felületen, utána pedig előkezeljük, hogy végül belefolyassuk a folyékony tömőanyagot és a barázdában kék fény hatására megszilárdítsuk. Ez az úgynevezett egyszerű barázdazárás. A kiterjesztett változat annyiban tér el tőle, hogy ilyenkor egy vékony gyémántfúróval feltárjuk a barázdát, kis üreget alakítunk ki, és előkezelést követően oda folyatjuk be a tömőanyagot.
Mit kell tudni magáról a tömőanyagról?
Ezek leggyakrabban kompozit, vagyis műgyanta-alapú folyékony tömőanyagok, amiből létezik plasztikus, azaz gyúrható és folyékony változat. A különbség közüttük elsősorban a töltőanyag arányában keresendő. Ez többnyire kvarc, szilícium-dioxid, vagyis ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, azt is mondhatom, hogy tulajdonképpen üveggyöngyökből áll. Minél magasabb ezeknek az aránya, annál keményebb, ellenállóbb a tömőanyag a rágással, a kopással szemben. Viszont ahhoz, hogy a barázdazáráshoz kellően folyékony legyen az anyag, nem szabad, hogy túl magas legyen a töltőanyag-tartalom, mert akkor sűrűvé válik, és nem folyik be a barázdába. Ha viszont kevés a töltőanyag, akkor a tömés kevésbé kopásálló. Emiatt aztán erősen ajánlott félévente ellenőrizni, nem kopott-e, nem pattant-e ki a tömőanyag a barázdából. Hiányos barázdazárásnál ugyanis olyan felszín jön létre, ahol könnyebben képződik lepedék, nehezen tisztítható, vagyis megint ott tartunk ahol a barázdazárás előtt. Ha kikopott vagy kipattant a tömőanyag, cserélni kell.
Felnőtteknél mennyiben más a beavatkozás, mint gyerekeknél?
A felnőtteknél nagyon ritkán végzünk barázdazárást, mert itt ugye már rég túl vagyunk az említett fél éven, vagyis az ő esetükben barázdaplasztikáról vagy kiterjesztett barázdazárásról beszélünk. Itt már előkerül a legvékonyabb gyémántfúró, üreget alakítunk, mert beszennyeződött annyira a barázda, hogy nem lehet enélkül elvégezni a beavatkozást.
