Magazin

Élettörténetek

Fiataljaink - Pakóné dr. Kovács Adriána, dr. Bóna Viola és Kozsa Kornél

Kedves Olvasóink!

Ez a 3 cikk, amit most Önök elolvasnak, 3 fiatal kollégánkat mutatja be. A fiatal életük, vágyaik, törekvéseik, szokásaik, szabadidejük eltöltésének módja rávilágít arra az egyszerű, de nagyszerű következtetés levonására, hogy az értéket teremtő munka, a tanulás, a sport, a zene milyen csodálatra méltó szerepet töltenek be az emberek életében.

Biztosan Önöknek is vannak ilyen kollégái. Kérjük, vigyázzanak rájuk, segítsék őket, hogy valamikor ők is példaképei lehessenek utódaiknak.

A patikus, aki: Édesanya, zenész, és tudós - Pakóné Dr. Kovács Adriána gyógyszerész –

Egy-egy verseny eredményhirdetése után a hallgatóság egymás között elmondja a magánvéleményét. Ezeken a beszélgetéseken a díjazottak sorrendje nem biztos, hogy megegyezik a zsűri döntésével, mert a hallgatóság összetettebb benyomás alapján ítél. Ez nem probléma, az a fő, ha van vélemény és érdeklődés egy-egy előadás és előadó személyét illetően.

A hallgatóság kérésére mutatjuk be az egyik számunkra érdekes előadás szerzőjét. A magas, szőke, igen határozott fiatal kolléganő nem ijed meg a saját árnyékától, ahogy látom.

Miért is kaptad szüleidtől ezt a nem mindennapi nevet?

Tarnaleleszen majdnem mindenki Kovács, így anyukám egyedi nevet választott nekem és húgomnak is.

Most pedig beszélgessünk a szüleidről és a testvéredről.

Édesanyám Kovács Lászlóné dr., Millinghoffer Judit, szintén gyógyszerész Tarnaleleszen (Heves megye). Nagyon szerette a kémiát és a biológiát, így némileg predesztinált volt a pályaválasztása. Jelentős eseménye volt életének, hogy a Gyógyszerész Kamara kijelölte: a Parlamentben vegye át a doktori oklevelét, hiszen még két gyógyszerészt adott a Szakmának.

Édesapám Kovács László agrármérnök. Két gyermekük született, 1981-ben én, ’85-ben Hajnalka, a húgom. Ő szintén gyógyszerész, neki december 13-án született meg második kisfia.

Az általános iskolát Tarnaleleszen jártam. A reál tárgyak érdekeltek, a fizikát különösen kedveltem, de a kémia és matematika is jól ment. Egerben a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban érettségiztem.

Mikor fogalmazódott meg benned, hogy „zenekaros” akarsz lenni?

Általános iskola első osztályában halottam először a helyi ifjúsági fúvószenekart, első hallásra szerelem volt. Mivel fuvolásra volt szükség, kézenfekvő volt, hogy ezt műveljem.

Lehet, hogy Neked kézenfekvő volt, mert a fuvolához is vonzódtál, de ehhez kellett nagyon jó oktató-tanár is.

Kiváló, állami kitüntetésekkel elismert karmesterünk volt, Rákóczi Péter, aki eredetileg klarinét tanár volt. Úgy megbabonázott bennünket, hogy 2000-ig aktív tagja voltam a zenekarnak, hazajártam a próbákra. Mondhatjuk bejártuk egész Európát, eljutottunk Franciaországba, Finnországba, Belgiumba, Németországba. Kellő kitartás és szorgalom kellett ahhoz a szinthez, amit elértünk.

Hogyan érezted magad Szegeden, mint gyógyszerészhallgató?

Be kell vallanom, a gimnáziumban a tanáraim rá akartak beszélni, hogy menjek orvosira. Hála Istennek nem sikerült! Szeretem a választott hivatásom, már az anyatejjel magamba szívtam az illatát, és a gondoskodó szeretetet. Hiszen édesanyámnak szülés után gyorsan vissza kellett mennie dolgozni, így valóban az officina volt az otthonom. Az egyetemen is nagyon jól éreztem magam, nagyon jó kis csoportnak voltam a tagja, de az évfolyam tanulmányi felelőseként mindenkivel folyamatosan tartottam a kapcsolatot. Egyetemista éveim alatt kollégiumban laktam, így aktív társasági életet élhettem, nagyszerű embereket, későbbi kollégákat megismerve.

Kik voltak azok az oktatók, akik meghatározták fejlődésedet?

Hohmann Judit professzor asszony. Első évesként jelentkeztem a Farmakognózia Intézetbe TDK-snak, (ez akkor még nem volt jellemző), így motivációs levelet kellett írnom. A professzor asszony bizalmat szavazott nekem, és felvett diákkörösnek. Tanárnő bevezetett a kutató munka rejtelmeibe, nagyon szép, és eredményes éveket tölthettem az intézetben. Diplomázást követően így nem volt kérdéses, hogy Hohmann tanárnőnél PhD hallgató lettem, disszertációmat 2009-ben védtem.

Másik példaképem Soós Gyöngyvér professzor asszony, nála szakvizsgáztam, nagyon örülök, hogy sikerült hozzá kerülnöm.

Közben 2008-ban Hódmezővásárhelyre mentem dolgozni.

Az egyetemen játszottál zenekarban?

Igen, a Fricsay Ferenc Városi Fúvószenekarban játszottam, 2005 óta pedig a Szentes Város Fúvószenekarnak lehetek a tagja, és élvezhetem az együtt zenélés örömteli perceit.

Ki volt a főnököd Hódmezővásárhelyen?

Hegyesné Csomány Mária. Jól éreztem magam abban a patikában, nagyon jó kis kollektívával dolgozhattam együtt.

Később Szentesre költöztetek.

Igen, itt előbb a Rákóczi Gyógyszertárban dolgoztam második gyermekem születése előtt, majd a szülési szabadságról már a szentesi Nagyörvény utcai Pingvin Patikába tértem vissza, mint gyógyszerész. Elmondhatom mindkét gyógyszertárban remek csapatnak lehettem-lehetek a tagja, nagyszerű kollégákkal sodort össze az élet.

Mikor házasodtatok a „szintén zenész” harsona művésszel, Pakó Attilával?

2009-ben, ő a Szentes Városi Fúvószenekar tagja, most már karmesterkedik is. Közben 2010-ben átköltöztünk Szentesre, a férjem ott a zeneiskolában tanít.

A patikai munka, a zenekari próbák, fellépések közben született két gyermeketek.

Igen, 2010 májusában Barnabás, 2013-ban Lillácska. Az életem csak úgy teljes, ha a tudománnyal is foglalkozom, így léptem fel a Rozsnyai „színpadára”. A patikai munkán túl jó érzés új kihívásokat keresni, nemzetközi szakirodalmat olvasni, feldolgozni, az előadást megtervezni, kivitelezni, és végül előadni. Nagyon jó volt ismét átélni a fellépés feszültségét. Annak is nagyon örülök, hogy felfigyeltek az előadásomra, és kíváncsiak lettek a magánéletemre.

Hogyan érzed magad a bőrödben, és lesz-e folytatása a patikus, illetve a zenész hivatást gyakorló szülői példának?

Köszönöm szépen a kérdést, nagyon jól érzem magam, mást jelent a siker a laborban végzett kutatás során és mást a betegekkel való törődés során, de szerencsére a gyógyszertári munka során is megkapom azokat a pozitív visszajelzéseket, amik erőt adnak a napi küzdelmek során.

Azt hiszem, korai lenne még kijelenteni, mi is lesz majd a gyermekek jövője. Mindketten nagyon kötődnek a zenéhez, de a lassan 6 éves Barnusról elmondható, hogy a „számok bűvöletében” él. (Óvó néni fogalmazott így.) Szülőként mindenben támogatni fogjuk őket, amihez tehetségük és érdeklődésük lesz.

Köszönöm a beszélgetést és örülünk, hogy ennyi elfoglaltság mellett találtál időt számunkra.

Mindig azt tenni, ami hasznos és ami számomra jól esik - dr. Bóna Viola gyógyszerész –

Az Uzsoki utcán reggel munkába menet azt hittem rosszul látok, egy hosszú barna hajú, sudár fiatal hölgy fordult be rollerrel a Parma Produkt teherbehajtó kapuján. A kíváncsiságom nem tűrt halasztást. Ki ez az ifjú – mint közben megtudtam – kolléganőm?

Talpig ragyogó fehérben beállított hozzám a megbeszélt időpontban Bóna Viola gyógyszerész. Fürkészve néztem ezt a kedves „kislányt” – aki zavar nélkül rollerezik be és parkolja le a kétkerekűjét az autók mellé.

Honnan jársz be Viola? Érdekes, nem minden nap látlak „besuhanni” előttem a kapun.

Igen, mert hol kerékpárral jövök, hol rollerrel. A Városligetnél lakom.

Honnan jöttél? Hol születtél és kik a szüleid?

1986-ban Ajkán születtem. Édesapám Bóna Csaba autószerelő, Édesanyám Gróf Márta gyógyszertári asszisztens. Ajkán a Horizont Patikában dr. Szalay Balázs gyógyszerész a főnöke. Egyébként van egy leánytestvérem, Lilla, ő biológus, az ELTÉn mesterképzős.

Hol érettségiztél, mi volt a kedvenc időtöltésed?

Pápán a Református Gimnáziumba jártam, kémia volt a kedvenc tantárgyam. Édesanyám a Dobán működő Szanatóriumban dolgozott, és Somlószőlősön az Angyal Patikában. Mátyásné dr. Bódis Angéla gyógyszerész volt a főnöke mind a két patikában. Sokszor megfordultam ezeken a helyeken és érdekelt mi történik ott a fehér falak között. De nemcsak édesanyám munkahelyei mozgatták meg a fantáziámat, hanem a test edzése és a csapatjáték is. Bármilyen hihetetlen Somlószőlősön focicsapatban játszottam, kézilabdáztam. Jelentkeztem a Testnevelési Egyetemre és a pécsi gyógyszerészkarra úgyszintén. Felvettek mind a két helyre. Az utóbbi mellett döntöttem, de ötvöztem a tudományt a kézilabdával és a néptánccal, és el ne felejtsem, jógázom is.

Volt kedvenc tanárod?

Hogyne, Perjési Pál professzor úr és Benkő András tanár úr. Nagyon szerettem az előadásaikat és vártam az óráikat. 2010-ben végeztem. Kicsit hosszabb idő alatt, de csak azért volt, mert pár leányismerősömmel, akikkel franciául tanultunk a gimnáziumban, úgy gondoltuk, menjünk ki egy évre Franciaországba megtapasztalni: ott tényleg nem tudják hol van Magyarország, van-e magyar nép? A franciák tényleg úgy tudják, hogy fővárosunk Bukarest és nem is hallottak Budapestről?

Hát ez mind bejött. Nem volt könnyű az az egy év 4 gyermek mellett, de a kurzus, amire a gyerekek szüleinek be kellett engem fizetni, az valóban átölelte francia nyelven a történelmüket, művészettörténetüket, stb. igazi francia műveltséget adott. De már alig vártam, hogy hazajöhessek, pedig a pénzemet és szabadidőmet Franciaország megismerésére fordítottam.

Mikor végeztél, hol szándékoztál elhelyezkedni?

Budapestet céloztam meg, úgy éreztem kell a nyüzsgés. Először az Aquincum Patikában dolgoztam, itt megismertem egy kicsit a közforgalomban dolgozó patikuséletet. Bele kellett kóstolnom egy országos intézet munkájába is, ez volt az OÉTI. Most itt vagyok a harmadik területen, a Parma Produktban. Munkaköröm: termelésirányító. Kell hozzá a technológia mélyebb ismerete, szeretném ezen a területen megszerezni a szakgyógyszerészi képesítést. Ez most a legközelebbi és legfontosabb célkitűzése az életemnek.

Hogy jutott eszedbe, hogy rollerezzél?

Az OÉTI-ben a munkatársaim megleptek egy rollerrel, mert sokat panaszkodtam, hogy a biciklit a 3. emeletre kellett felcipelnem otthon. A roller sokkal könnyebb!!! Közben budapesti lakos lettem, nem kell albérletre kidobnom a megkeresett pénzt, hála Istennek a lakás igazi öröm számomra, és köszönöm ezt a lehetőséget szüleimnek.

Mit szeretsz Pesten? Mivel töltöd a szabadidőd, ha éppen nem rollerezel vagy biciklizel?

Szeretem a várost, Budapest számomra a világ legszebb városa. Szeretek sétálni, felfedezni új utcákat, kávézókat, szeretek koncertekre vagy színházba járni, nagyon szeretem a budapesti fürdőket.

Hát kedves Olvasó, nem tudom az Ön környezetében van-e diplomás hölgy, aki ilyen kedvesen, magától értetődően állja meg a helyét a két keréken nyugvó keresztrúdon, és közben álmodik, milyen is lesz, ha majd komoly termelésirányítóként organizál, és a munkája révén megszületik majd az első, később a többi új készítmény.

Hajrá kedves Viola, a Városliget fái vigyázzák utadat!

A kitartó edzés egészségessé és eredményessé tesz - Kozsa Kornél termelési karbantartó –

A véletlen hozta úgy, hogy ebben a számban a Parma Produkt két fiatal kollégájáról is olvashatnak. Dr. Bóna Viola történetét követően másik „hősünk” Kozsa Kornél, aki már 10 éve jár be ugyanazon az ajtón, mint én, csak éppen más időpontban, így nem ismerhettük meg egymást közelebbről. Most azonban a cégnél a jó cél érdekében több fiatal részt vett a Csodalámpa Karitatív Szervezet által megrendezett futáson, ahol az utolsó futó kiváló teljesítményének köszönhetjük az elért eredményt.

Kérem, meséljen családjáról!

Édesapám Kozsa Tibor István elektrolakatos, édesanyám Zazvarecz Anna, gépíró. Nem vagyok egyedüli gyerek, van egy Tibor nevű bátyám, aki elektroműszerész. Nős vagyok, felségem Sipos Erika írnok.

Hol született és hol tanult?

1977-ben születtem Hatvanban, de Petőfibányán éltünk, ott is jártam az elemi iskolát, majd Hatvanban a szerszámkészítő szakmát sajátítottam el. 10 éve dolgozom itt a Parma Produktban. Vácott lakunk, onnan járok be minden nap vonattal.

Miért kezdett el futni?

A családban mindenki futballozik, sőt kapusként játszik, engem is rá akartak venni, de nem sikerült, mindig mindent abbahagytam, mert nem voltam elég kitartó. Apukámnak és bátyámnak akartam bizonyítani, hogy én is tudok sportolni.

Hogyan kezdődött Kornél, milyen távot sikerült megtennie?

Most már pont júliusban volt 2 éve, hogy kezdtem el futni, mert úgy éreztem, hogy ez a megfelelő sport nekem. Az elején nem volt még rendes futófelszerelésem sem. Csak este tudok futni, mert van két fiam, Martin, aki 2001-ben született az első házasságomból, de ő nem velünk él, majd Dominik 2012-ben, aki minden időnket leköti. Hetente kétszer, háromszor sikerül időt szakítanom, először kb. 3 km-t tudtam teljesíteni, most már elérem a 10-14 km-t, és 2015 első felében már lefutottam négy félmaratoni távot is. Főleg Sződ és Verőce felé szoktam edzeni, de néha hétvégente a futótársakkal felfutunk a Naszály-hegyre, általában aszfalton.

Hol mérette meg először nyilvánosan magát?

Dunakeszin volt egy sörfesztivál, és ott láttam először a kiírásban futóversenyt. 7 km-en indultam, és a közép mezőnyben végeztem. Majd Turán neveztem, de ott nem értem el különösebb eredményt, később Vácott ingyenes Mikulás-futáson vettem részt. Negyedik versenyem Mogyoródon 5 km-es távon volt, itt sikerült elsőnek dobogóra állnom, és a 2. helyezést értem el a 30-as korosztályban. Még nyár elején megkeresett Valtinyi Zsuzsa kolléganőm, hogy lesz jótékonysági futás - ami nekem már nem az első volt -, örültem, hogy segíthettem ennek a beteg kisfiúnak is. Egyszer a katonaság alatt már volt alkalmam ilyesfajta segítségnyújtásra, vérplazmát adtam egy leukémiás kisgyereknek a Honvéd Kórházban. Vogronics Krisztina, a PHOENIX Pharma Zrt. részéről tehát beszervezett bennünket erre a maratoni-, félmaratoni váltófutásra, ahol a maratoni csapatnak fejenként 7 km-t kellett megtenni. Csapattagjaim Kaló Tamás, Wolfgang Wallisch, Berta László, Simon László, Bielik Andrea és a félmaratoni csapatból Keresztes Andrea, Szántó Dóra és Vad András voltak. Szép eredményt értünk el, én voltam a maratoni váltó utolsó indulója, így a befutó is.

Augusztusban részt vettem az „Előzd meg a kisvasutat” c. rendezvényen, Szobon, itt a 7 km-es távon indultam és első helyezést nyertem. Szobtól kellett átfutni Márianosztráig, visszafele kisvasúttal jöttünk.

Kornél, ahogy cseperedik a fia, úgy lesz több ideje komolyan foglalkozni a futással. Gondolom eltökélten akarja csinálni.

Igen, a szüleim elég korán meghaltak, úgy gondolom a mozgás segít mentálisan is és fizikailag is megőrizni az erőlétemet. Nagyon jól érzem magam futás közben, és utána is felszabadít szellemileg is, és könnyedén szárnyalóvá tesz. Egyszóval szeretem csinálni és remélem a kicsi fiam is társul majd hozzám.

Most mi lesz a következő megmérettetése?

Február elején a gödöllői Margita félmaratonon indulok.

Halljunk Önről és kívánunk erős akaratot a kitartó, eredményes edzéshez!

Kornélt nézve irigykedem, mert ő, amikor fut, megtapasztalja a szabadság érzését, és az utána fellépő jóleső fáradság megszabadítja a mindennapok súlyos terhétől.

Nem utolsó sorban példát mutat a generációjának és a cég többi dolgozójának, hogy ha nehezen is, de el lehet indulni és az akarat segíti a lábát, hogy legyőzze a kitűzött távolság kilométereit.

Szurkoljunk továbbra is, hiszen az eredményük a cégünknek is dicsőség.

G.M.A.

 

2016. február