Interjú dr. Küttel Sándorral

Dr. Küttel Sándort, a PHOENIX Pharma Gyógyszerkereskedelmi Zrt. kereskedelmi igazgatóját, az igazgatóság elnökét kérdezzük a cég ún. Szimpatika kezdeményezéséről és a tavaly életbe léptetett gyógyszer - gazdaságossági törvény hatásairól a gyógyszer - kereskedelemre.

dr_kuttel_sandor215x150


Mikor és milyen fő céllal jött létre a Szimpatika - gyógyszertárhálózat és hogyan alakul annak programja?

A gyógyszertárak részéről felmerült az igény: teremtsük meg annak a feltételeit, hogy együttesen tudjunk fellépni a betegek/vásárlók felé. Ez az igény hívta életre a Szimpatika programot, mely 2007. december 1-jétől indult. A megfogalmazott célokat nagyjából a következők szerint foglalnám össze:

- fogyasztói árelőnyök, pozitív élmények biztosítása a gyógyszertárba betérő betegeknek/fogyasztóknak, vásárlóknak;

- a betegek/vásárlók mindenkor szakszerű, udvarias kiszolgálása oly módon, hogy a beteg/vásárló valóban saját gyógyszerészének érezze a patika munkatársait;

- egységes marketingkommunikáció alkalmazása a Szimpatika márkanevet használó gyógyszertárak piaci pozíciójának erősítése érdekében;

- az egészségmegőrzés fontosságának hangsúlyozása és a gyógyszerész szerepének megismertetése, erősítése ebben a folyamatban;

- környezetvédelem fontosságának kiemelése a csoportosulás lehetőségeihez mérten.

Úgy tudjuk, e kezdeményezés keretében a program arra is törekszik, hogy bizonyos árcsökkentéseket érjen el a gyógyszergyártóknál. Mennyire eredményesek ezek a tárgyalások a gyártókkal, milyen érvekkel lehet őket megnyerni a szóban forgó ügynek?

A Szimpatika programban fontos részt vállalnak szállítóink is, azaz a gyártó cégek. Ők képezik az együttműködési rendszer harmadik pillérét. Nem arról van csupán szó, hogy engedményeket kérjünk és adjunk tovább a beteg/vásárló számára, hanem mindezt lehetőleg úgy tegyük, hogy közben összehangoljuk a szállítóink és a gyógyszertárak igényeit. Szállítóink nagy részének stratégiai elképzeléseibe jól illeszkednek az említett gyógyszertári együttműködési programok, és már az eltelt hónapok eredményei is meggyőzőek.

Szimpatika-lánc létrehozása vélhetően összefügg a tavaly bevezetett patikaliberalizációs törvénnyel, melynek nyomán ma már hozzáértő szakemberek nélkül is el lehet adni (nem vényköteles) gyógyszert. Így a plázák és benzinkutak "arc nélküli" gyógyszerárusítása helyett a garantáltan hozzáértő tájékoztatás, a szakszerű kiszolgálás, a "régi típusú" patika előtérbe helyezése is szerepet játszott a kezdeményezésben?

A "lánc" kifejezést mi tudatosan nem használjuk, hiszen független vállalkozások együttműködéséről van szó. Mi inkább ragaszkodunk a Szimpatika program elnevezéshez. Vitathatatlan, hogy e program indulása összefügg a patikaliberalizáció okozta következményekkel, hiszen vélhetőleg emiatt is sürgették partner gyógyszertáraink a közös fellépést. Véleményem szerint egyébként a gyógyszertáraknak nem lehet igazi konkurenciája a gyógyszertáron kívüli gyógyszerárusítás. A szereplők is azt nyilatkozzák, hogy ezt többletszolgáltatásnak tekintik.
Persze szakmai viták lehetnek arról, hogy mely készítményeket lehet jelentősebb veszély nélkül kiengedni a patikákból és melyeket nem (ennek eldöntésére megfelelő hatóság áll rendelkezésre). Ugyanakkor nem valószínű, hogy a betegek a gyógyszervásárlást alapvetően kivonnák a gyógyszertárból, mert - minden ellentétes törekvés ellenére - a gyógyszerésszel szembeni bizalom igen magas. Véleményem szerint a gyógyszer továbbra is csak a kellő információval és felvilágosítással ellátva hat megfelelően. Azt meg nem gondolom komolyan, hogy egy papír fecni vagy számítógép képernyő - bármilyen szakszerűen van is megszerkesztve - ezt pótolhatja.
A Szimpatika-program keretében mi valóban ki szeretnénk hangsúlyozni a gyógyszerészek szerepét a mindennapjainkban, szeretnénk kiemelni azokat a lehetőségeket, amelyeket a gyógyszerészek közreműködése jelenthet egy élhetőbb világért folytatott küzdelemben. Ez az, ami túlmutat az egyszerű kereskedelmi szempontokon, és azt gondolom, hogy ez minden gyógyszerészekkel és gyógyszerészettel foglalkozó szervezet vagy program kötelessége is. Összességében elmondható, hogy van, amit meg kell őrizni, de látni kell azt is, hogy sok tekintetben fejlődni kell, nagyobb nyitottságra van szüksége mindannyiunknak.

Eddigi tapasztalataik alapján eredményezett-e forgalomnövekedést az érintett patikáknak a program, azaz mennyire népszerű a betegek körében?

Amit az eltelt rövid idő után elmondhatok az az, hogy a program összességében sikeres. Ezt egyrészt számok igazolják, másrészt a honlapunkra érkező visszajelzések és érdeklődések is alátámasztják. Amint arra már többször utaltam, független vállalkozások a tagjai a Szimpatika programnak. Ez magában hordozza azt is, hogy a program sikere gyógyszertáranként eltérő mértéket mutathat, úgy is fogalmazhatnék, hogy viszonylag nagy a szórás a patikák között. A különbségek különféle okokra vezethetők vissza. Azt is el kell mondanom, hogy van és várhatóan lesz is a programnak olyan hozadéka az egyes Szimpatikák számára, amelyekre nekünk, a nagykereskedőnek csak áttételesen lesz rálátási lehetőségünk.


Napjainkban a patikák, talpon maradásuk érdekében, a gyógyszereladáson túl többletszolgáltatásokat igyekeznek nyújtani a vásárlóknak. Önök mire vállalkoznak ezen a téren?

Nyilván, mint minden hasonló kezdeményezésnek, nekünk is vannak terveink. Ezek vonatkoznak a jobb alapszolgáltatás nyújtására, kereskedelmi aktivitások biztosítására és a gyógyszerészi gondozás témakörébe tartozó tevékenységek végzésére egyaránt. Ez utóbbi témakör esetében azonban nekem, mint gyógyszerésznek az a személyes véleményem, hogy a már meglévő, szakszerűen előkészített és végzett gyógyszerészi gondozási tevékenységek nimbuszára vigyázni kell. Ha most minden csoportosulás gyógyszerészi gondozás címszó alatt, vagy ahhoz hasonló megnevezés keretében olyan tevékenységeket fog végezni, amelyek eredményei legalábbis kétségesek és/vagy a lebonyolításuk nem kellően szakszerű, akkor a már hagyományosnak tekinthető, protokollok mentén végzett tevékenységek iránti bizalom is meginoghat, az ezekbe fektetett munka semmivé válhat, annak reménye pedig végképp elszáll, hogy az állam valamikor is megtéríti ezek költségeit. Márpedig, ha jól tudom, akkor néhány száz gyógyszertár, az MGYK, a MOSZ és az MGYT is teljes joggal azt szeretné, hogy az általuk felkarolt gyógyszerészi gondozási tevékenységek végzése előbb-utóbb anyagi elismerést is jelentsen a patikák számára.


Véleménye szerint kezdeményezésük nyomán éleződött-e a verseny a gyógyszertárak között? Nagyobb az esély ezáltal a magángyógyszertárak "túlélésére" a fokozódó versenyben, melynek során egyes értesülések szerint külföldi befektetők is kívánnak patikát alapítani?


Ahogy azt már említettem, a kezdeményezés a gyógyszertárak részéről indult. Nyilván ez partnereinknek egy reakciója, válasza volt a piacon már meglévő hasonló iniciatívákra. A gyógyszertárak között bizonyos típusú verseny már jó ideje létezik, de az kétségtelen, hogy az effajta gyógyszerészi csoportosulások, programok egy más típusú versenyt is generálnak. Egy-egy ilyen csoportosuláshoz történő csatlakozás megmutathat kitörési pontokat, segíti a fejlődést, új ismereteket biztosít, eléri és megszólítja a lakosságot, új aktivitások bevezetésére is módot ad, azaz ad esélyt a gyógyszertárak számára. Az egy más kérdés, hogy véleményem szerint alapvető, súlyos problémák megoldására jelenleg nem jelent gyógyírt.


Hogyan látja a jelenlegi helyzetet: okozott-e feszültséget a lakossági gyógyszerellátás rendszerében, és ha igen, milyen mértékben, a múlt évben bevezetett gyógyszer-gazdaságossági törvény?

A gyógyszer-gazdaságossági törvény alapvetően fiskális - megtakarítást célzó - és liberalizációs - szabadabb gyógyszertár elérést célzó - részre osztható. Nyilván feszültséget okozott a lakossági gyógyszerellátásban tavaly az a tény, hogy jelentősen megnőttek a lakosság terhei a támogatás hirtelen csökkentése miatt. Az év elejétől aztán fokozatosan mérséklődött a hatás, köszönhetően a folyamatos árcsökkentéseknek. A támogatások negyedévi átrendeződése, a receptfelírás állandó módosítása valószínűleg problémát jelent betegnek orvosnak egyaránt. A nagy sietségben ugyanakkor egyes betegek terhei (asztma, allergia, stb.) aránytalanul nagymértékben növekedtek. Nyilvánvalóan a szélsőséges eseteket idén fokozatosan megoldják. A patikaalapítás korlátainak feloldása elvileg az ellátatlan térségek gyógyszertárhoz való hozzáférésének javítása és a szolgáltatások növelése érdekében történt, de ma már világos, hogy az új gyógyszertárak túlnyomó többsége az amúgy is nagy forgalmú környezetben nyílott (Budapest, nagyvárosok, bevásárló központok, stb.).


Az elmúlt év változásai, tapasztalataik alapján, milyen hatással voltak a forgalmazott gyógyszer-vertikumra, és mennyiben érinti ez a nagykereskedőket?


Nehéz évünk volt. A gyógyszerpiac mind értékben, mind dobozszámban közel 10%-kal csökkent, 10%-kal több gyógyszertár van. A közel 20% forgalomcsökkenés bármelyik szolid nyereséggel működő vállalkozás erózióját elindíthatja. A közepes gyógyszertárak sem kivételek ez alól. A nagykereskedők 10%-al kisebb piacon, 10%-al több vásárlónak szállítanak. Logisztikai költségeink jelentősen megnövekedtek. Ráadásul az árcsökkentésekből eredő készletértékelési veszteséget állandóan el kell viselni. A gyógyszertárak helyzetének romlása pedig követeléseink kockázatát növeli.

Köszönöm az interjút.

Forrás: PharmaNet

2008. április 24.