Tízkilónként szereltük ki a kamillateát és hatalmas patendulákban készült a popsikenőcs. Kakukkfüves tinktúrát mértem és néha a magisztrális készítmények elkészítésében is segíthettem.
Nagyon tetszett a gyógyszertár légköre, a gyógyszerészek tekintélye, az asszisztensek együttműködése.
Azt gondolná az ember, hogy innen egyenes út vezet a gyógyszerész karra...
Hát nálam ez nem egészen így volt. Közgazdasági szakközépiskolában érettségiztem, majd onnan egy tatabányai közgazdasági főiskolára mentem továbbtanulni. Már ott is gyógyszeripari témában gondolkodtam, ha szakmai gyakorlatról volt szó.
Édesanyámnak akkor volt egy kis patikája a Práter utcában, ahol a főiskola alatt besegítettem, viszont ragaszkodott hozzá, hogy legyen szakmai végzettségem is. Így aztán a főiskola utolsó két évében, párhuzamosan gyógyszertári asszisztensnek is tanultam. Ezt az asszisztensképzést a szegedi egyetem gyógyszerészkara szervezte. Kemény időszak volt, Tatabánya és Szeged között ingázva végigcsinálni két évet. Az államvizsgám és az asszisztens vizsga között 2 hét volt, de sikerült mindkettőn helyt állnom.
1999-ben pénzügyszakos közgazdászként diplomáztam, szakmai gyakorlatomat a PHOENIX-nél töltöttem, de ekkor még nem került szóba, hogy én gyógyszerész legyek. Friss diplomásként hatalmas energiákkal kezdtem el egy generikus gyógyszereket forgalmazó cégnél dolgozni, mint marketing asszisztens. Ebben az időszakban jött el a generikus gyógyszerek forradalma.
Két év után óriási kihívás elé állítottak, össze kellett raknom egy teljesen új, országos patikalátogató hálózatot. Feladatunk az volt, hogy felkészítsük a gyógyszertárakat az új gyógyszerek bevezetésére, az orvoslátogatóknak biztos hátteret adva.
Sikerült egy nagyon jól működő rendszert kidolgoznom, melyben rengeteg új információval láttuk el a gyógyszertárakat, segítettük munkájukat. Defektus füzeteinkre, zöld porosztó kártyáinkra a mai napig emlékeznek a kollégák.
A hálózatot 2001-től 2006-ig irányítottam. Sajnos az FMCG módszerek gyógyszer-kereskedelmi megjelenésével akkor egy számomra kevésbé sikeres környezetbe kerültem, úgy éreztem elfogy körülöttem a levegő, váltanom kell.
Nagyon nehéz döntés volt, vérzett érte a szívem, kiváló csapat volt. Jónéhányukkal szoros kapcsolatban vagyok még 20 év távlatából is. A sors fintora, hogy manapság engem látogatnak korábbi kollégáim, közforgalomban dolgozó gyógyszerészként.
A szüleim ekkorra már nyugdíj közelbe értek, bár még nagyon aktívan dolgoztak. A közforgalmú gyógyszertárak akkori helyzete biztos jövőt jelentett a család számára. Ahhoz azonban, hogy ebben hitelesen és hosszú távon tudjak részt venni, kellett a gyógyszerész diploma. Így aztán 2006-ban, a szüleim 35. házassági évfordulójára egy kémiakönyvet kaptak tőlem ajándékba. Megállapodtunk, hogy ők támogatnak, én pedig 30 évesen visszaülök az iskolapadba. Így kerültem vissza Szegedre, immár egyetemistaként.
Hogy néztek önre a csoporttársai? Gondolom jóval fiatalabbak voltak...
Hát igen…12 évvel voltam idősebb náluk. De nem lepődtem meg a reakcióikon, 18 évesen én is azt gondoltam 30 felett már egészen más lesz minden. Hamar rájöttek azonban, hogy engem nagyon tudnak „használni” hisz volt már tapasztalatom gyógyszeriparban, és el tudtam nekik mesélni, hogy milyen lehetőségeik lesznek később.
Minden évfolyamon volt egy-két olyan ufó, mint én, főleg gyógyszerészgyerekek. Az egyetemi élet éjszakai része már nem hatott meg annyira, de amúgy is annyi gyakorlat és annyi folyamatos készülés volt, egyik napról a másikra, hogy nem is lett volna nagyon lehetőség bulizni. Azért egy kicsit hozzájuk fiatalodtam, ami egyáltalán nem volt megterhelő.
Sikerült kialakítani egy olyan baráti kört, akik gondolkodása a korkülönbség ellenére is nagyon hasonló volt az enyémmel, helyén kezelték az egyetemet. A mai napig összejárunk, pedig szanaszét élünk az országban. Barátságukért, támogatásukért, a közös éveinkért, a „szegedi családomért” köszönettel tartozom nekik!
Jelenleg több patikát is irányít, hogyan vezetett az út idáig?
A szüleim 1997-ban vették át a Perbáli Szent Ferenc Gyógyszertárat, a piliscsévi fiókgyógyszertárával együtt. 2006-ban nyitottuk meg a Telki Ágnes Gyógyszertárat, majd csatlakozott hozzá a Budajenei Fiókgyógyszertára.
Az egyetemi évek alatt igyekeztem minél több időt a patikákban tölteni, gyakorlatot szerezni, ismerkedni a légkörrel. 2012-ben kaptam meg a gyógyszerészdiplomát, ezt követően a szüleim folyamatosan léptek ki az aktuális feladatokból, mára szinte önállóan irányítom a négy gyógyszertárat, 12 kollégával.
Kisfiam születése miatt 1 évig voltam távol. 2015-ben szakgyógyszerész lettem, 2019-tól pedig személyi jogos szakgyógyszerész. A szakmát, a kollégákkal való bánásmódot Édesanyámtól tanultam, akinek szakfelügyelői múltja garancia a legmagasabb szintű minőségre.
Édesapám a pénzügyi részt vitte és az ingatlanok, eszközök kezelését, melyet még közösen csinálunk, átvétele jelenleg is zajlik. A négy telephely készletének, rezsijének, munkaerőigényének szervezése komoly kreativitást igényel. Jónéhány éve egyedül döntök a szakmai kérdésekben, de a mai napig mindent megbeszélek a szüleimmel. Szerencsére mindketten aktívak, a támogatásuk pedig töretlen. Igyekszem méltóképpen tovább vinni, amit megteremtettek.
Szerencsés helyzetben vagyok, mert a férjem is mindenben támogat, biztos hátteret nyújt, a családi vállalkozás működtetésben közösen gondolkodunk.
A szülei könnyen átadták a kormányrudat?
A generációváltás sokaknál nem megy egyszerűen, a szüleim korosztálya – a 70+ évesek – nehezen engedik el a munkát. Miután jónéhány évig együtt dolgoztunk, nálunk ez egy hosszú folyamat volt és zökkenőmentesen zajlott. A szüleim látták, hogy én a gyógyszerészszakmai irányelvek figyelembevétele mellett közgazdász oldalról közelítem meg a dolgokat, a készletezés, az eszközberuházások, a munkatársak felvétele mind megalapozott döntéseken nyugszik.
Amikor elvégeztem a gyógyszerészkart, éreztem, hogy ez egy életre szóló hivatás lesz, de azt is tudtam, hogy ehhez a közgazdász végzettségem nagy segítséget jelent majd.
Bárki találkozhatott Önnel és a kollégáival a Youtubeon, amikor a Jerusalema videós-kihívásra elkészítették a maguk változatát.
Amellett, hogy mindenki lelkes táncos, az is látszott, hogy összeszokott a csapat. Hogy sikerült ilyen kollégákra szert tenni?
Nem volt egyszerű. A közforgalmú gyógyszertárakat sújtó munkaerőhiány nálunk is probléma, nyugdíjba vonuló vagy gyermekáldás elé néző kollégákat pótolni vagy az új pozíciókra megfelelő embert találni nagyon nehéz feladat. Korábban azt kellett felvenni, aki jelentkezett, de előfordult, hogy meg is kellett válni valakitől, mert nem egyirányba gondolkodtunk. Olyan kollégákat kerestem, akik szakmailag és emberileg is beleillenek az elvárásaimba és csapattagként tudnak dolgozni.
Munkáltatóként az a feladatom, hogy megfelelő körülményeket teremtsek, biztosítsak minden szükséges eszközt a minőségi munkavégzéshez és kellemes légkört, hiszen a napunk nagy részét együtt töltjük és pont elég viszontagsággal kerülünk szembe a szabályozási környezetet vagy a problémás betegeket illetően. Ezek az eszközök lehetnek akár korszerű bútorok, gépek, közösen töltött wellnes hétvégék, segway-túrák, macaron vagy bonbonkészítő workshopok, illetve továbbképzési lehetőségek támogatásai.
Több olyan kollégánk van, aki nálunk tanulta a szakmát, és már önálló expediálási joggal rendelkező szakember. Véleményüket, ötleteiket mindig igyekszem figyelembe venni. Nagyon büszke vagyok a jelenlegi csapatra és nagyon hálás vagyok nekik az együttműködésükért!
Milyen jövőképet tud felvázolni a számukra?
Szeretném, ha szakmailag, társadalmilag és egészségpolitikailag elismert szakemberként tudnánk dolgozni, olyan gyógyszertárakban, ahol betegeinket korszerű módon tudjuk ellátni, amelyek mindannyiunknak biztonságos és versenyképes jövedelmet biztosítanak. A közforgalmú gyógyszertárak a jelenlegi egészségügyi rendszer legelérhetőbb, legstabilabb végpontjai a betegek számára és ez komoly gyógyszerészi felelősség.
Betegeink igényeinek megfelelően igyekszünk haladni a korral. Patikáink berendezéseit, eszközeit, szolgáltatásait folyamatosan fejlesztjük. Jelenleg is folyik egy nagyobb beruházás, mely év végére vagy jövő tavaszra lesz készen. Webshopunk fejlesztése szintén aktuális feladat.
Családi vállalkozásunk által ellátott régió a szívügyünk. A nagyszüleim itt dolgoztak, szüleim itt nőttek fel, itt élünk mindannyian és hosszú távon tervezünk itt, ilyen keretek között dolgozni.
Ennyi munka mellett marad ideje a családra, barátokra is?
Természetesen. A kisfiam most lett 8 éves, idén fejezte be az első osztályt. Egy ekkora gyermek mellett igen kevés a klasszikus értelemben vett szabadidő. Igyekszem vele és a férjemmel minél több tartalmas programot csinálni, akár csak kirándulni, biciklizni a gyönyörű környéken, ahol élünk. De szeretünk csak úgy otthon lenni, kertészkedni is.
Nagyon fontosak számomra még a barátnőim, akikkel idén ünnepeljük az első közös nyaralásunk 20. évfordulóját. Heti kapcsolatban vagyunk és nagyon hálás vagyok nekik a támogatásukért, őszinte véleményükért.
Kalmár András
2023. szeptember 7.
